Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

378 A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó 18-án, kedden. Kérő szóval fordulok a minister úrhoz, nem lehetséges» hogy a minister ur ne tudná, mi a baj a vidéken. A minister ur nem él az életnek azon magasságaiban, ahol pápaszemen és messzelátón keresztül sem lehet meglátni az élet bajait és szomorúságait. A minister ur ebbe a ministeri székbe és a magyar közéletbe onnan jött, ahol él a baj, a minister ur a magyar közéletbe onnan jött, ahol a baj fészkel. Én a minister urat, — bocsásson meg, hogy argumentum ad hominemmel élek ! - arra emlékeztetem, milyen baj lehet most abban a társadalomban, amelyből a minister ur jött, milyen baj lehet abban a boltban, vagy műhelyben, ahol az a szegény iparos ma csak küzködve tengeti életét és keservesen gondol a holnap gondjára, keservesen gondol a holnap kenyerére, a holnap megvásárlandó cipőtalpra, ha még ehhez a gondhoz a legnagyobb gond, a lakás gondja is járul ! Én a minister urat nagyon kérem, ne Ítélje meg az embereket a maga Ezemélyén keresztül, ne nézze az emberek humanizmusát, az emberek erkölcsiségét maga után itélve. Nézze a minister ur a helyzetet az ország nyomorúságos gazdasági állapotai szerint, amikor ebben az országban mindennek harca folyik mindenek ellen — bellum omnium contra omnes — amidőn mindenki kést köszörül a másik ellen és mindenki harcol a másik ellen tiz körömmel, mert kevés ebben az országban a falat, kevés az ennivaló, kevés a munkaalkalom és mindenki a másik tányérjáról akarja elvenni azt a falatot, amelyet a maga munkájával még^ megszerezni sem képes. S ha még nézzük azt a rettenetes helyzetet, hogy mi van a munkanélküliség terén, akkor kérdezem, t. minister ur, hogyan lehetséges az emberek t, ezreit, tizezreit és százezreit kitenni annak, hogy holnap ne csak munka nélkül álljanak, hanem lakás nélkül is maradjanak ? Nem partikuláris kis szempontok vezetnek engem, vagy vezethetnek bárkit, amikor felhívom a minister ur figyelmét egy önként adódó helyzetre. Mátyásföld, Csepel, vagy Rákosszentmihály Budapest közvetlen közelében van. Budapesten nincs szabad lakásfelmondás, itt a lakásokat ínég pénzért lehet eladni. Valakinek, mondjuk, eszébe jut eladni Budapesten lakását negyven vagy ötven millióért és azután Rákosszentmihályon kistájgerol valakit, egy szegény, nyomorult embert lakásából azzal, hogy több házbért igér. Neki megmarad a jogtalan negyven vagy ötven milliója, azt a másik embert pedig kiteszik a lakásából, pedig annak nincs pénze arra, hogy negyven-ötven millióért lakást vegyen magának. Magyarországon a tömegeknek ma nincsenek nagy vágyai. Ne méltóztassék azt hinni, t minister ur, hogy az emberek nem vonták le a háború és a forradalmaknak konzekvenciáit a bajok tekintetében. Rengeteg itt a baj. Ha a magyar bajoknak paroxizmusa itt a nemzetgyűlésen ténylegesen szóra vagy kifejező ajakra találna, akkor ez a nemzetgyűlés nem zengene egyébtől és nem hangzana mástól, csak a magyar bajok panaszától. Ha ehhez a rettenetes égzengéshez, — amelynek itt elhangzani kellene, ha itt folytonosan a gazdasági bajok felpanaszolásával foglalkoznánk — hozzávesszük, hogy nemcsak munka és kenyér nem lesz, vagy ha lesz is, csak szórványosan lesz, hanem a mellett nem lesz lakás sem, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a minister urnák az lesz az érzése, hogy a gazdaságilag gyengébbeknek teljes kiszolgáltatását jelenti a minister ur rendelete és .semmiféle tézis és elmélet nem fogja a minister urat meggátolni abban, hogy ezt a rendeletet visszavonja. A minister ur nem a tézis és nem az elmélet, hanem a gyakorlati élet embere, embere annak a gondolatnak, hogy a mának és holnapnak szükséglete kell, hogy meghatározza a ministerek tevékenységének irányát. Ne csak azt vegye figyelembe a minister ur, hogy Csepelről ezer felmondást hoztam ide egy napról, hogy Mezőkövesdről, Törökszentmiklósról Pestújhelyről és Pesíszentlőrincről, mindenünnen zengve zug a panaszok áradata a minister úrhoz, mert az emberek a kiszolgáltatottság rettenetes érzésével a lelkükben könyörögve jajdulnak fel a kormán3

7

hoz segítségért, hanem vegye figyelembe azt is, hogy ennek érdekében fel kell áldozni azt az elméletet, amelyet itt hallunk sokszor, hogy egyszer már vissza kell térni a szabad forgalomhoz. Igen, vissza kell térni a szabadforgalomhoz, mert a magántulajdon alapján állunk és a magántulajdon alapján álló társadalomban a magántulajdon teljességét kell visszaállítani, de van egy határ és ez a suprema lex esto salns rei publicae, az ország érdeke a legfontosabb, ez pedig nem kívánja és nem kívánhatja azt, hogy itt százezrek meg százezrek keserves panasszal nézzenek fel az Isten felé és könyörögve kérjék le az égből az ő támogatását, mondván, hogy jóságos Isten, már te sem segítesz ! Igenis, a kormánytól és a népjóléti minister úrtól kérvekérjük és könyörögjük a milliók nevében, akik itt érdekelve vannak, hogy a minister ur legyen kegyes és vegye revízió alá az álláspontját és ne csak azt tegye meg, hogy egyes községekben felfüggeszti, a rendeletet hanem, jobb időket és jobb magyar időket várva, az egész rendeletet felfüggeszti. Ha végignézek az egész népjóléti tárcán és az egész magyar nyomorúságon, nekem is az a meggyőződésem, ami a minister uré, hogy a kérdések komplexumán segíteni nem lehet. Ezeket a kérdéseket felidézte az élet, felidézte a háború és felidézték a forradalmak. Ezeken a bajokon segíteni kell — de nem lehetséges az, hogy amikor a bajoknak ilyen irtózatos tömegével állunk szemben, akkor azok még tetőztessenek is. Ezeket akartam a népjóléti tárca költségvetésének vitájánál elmondani. Tekintettel ellenzéki álláspontomra, a népjóléti tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző : Petrovácz Gyula ! Petrovácz GyuSa : Mélyen T. Nemzetgyűlés ! Amint a népjóléti tárca tárgyalásánál eddig is mindig, kivétel nélkül, a lakásépítő akcióval foglalkoztam, mai felszólalásom tárgyát is egyedül és kizárólag a lakásépítési tevékenység bírálata fogja képezni. A kév év előtti költségvetés tárgyalása alkalmával bizonyos kritikával illettem a lakásépítési akciót általában s a múlt évinél speciálisan egy épületre, az attilla-uteai bérházra koncentrálódott a kritikám. Ma abban a helyzetben vagyok, hogy mindazoknak, amiket a múlt alkalmakkor mondottam, ellenkezőjéről kell megemlékeznem. (Halljuk! Halljuk! — Kiss Menyhért: Mi ez!) A népjóléti ministeriumnak most folyó lakásépítési tevékenysége t. i. egészen más vágányokon halad, mint haladt eddig. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Petrovácz Gyula : A most folyó lakásépítési tevékenységnél konstatálni kell, hogy a legpedánsabb, a legprecízebb, a legpontosabb és szinte ideálisnak nevezhető lakásépítési akció bonyolittatik le ugy a tervezőknél, a vállalkozóknál, mint az azt ellenőrző lakásépitési ministeri biztosság nál. És amilyen szomorúan kellett a múltban megállapítanom hibákat, épen olyan örömmel tartozom felhozni a nemzetgyűlés szine előtt ezt