Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

A nemzetgyűlés 554. ülése 1926, nagyon kis sebességgel közlekedhessenek. Elvégre ennek a szigorú rendszabálynak bizonyos fokig ezeknek az utcáknak tehermentesítése is lesz a következménye, mert az átmenő forgalom önkéntelenül inkább kerülő utón fog haladni, semhogy az összezsúfolt forgalom miatt időben veszítsen. A másik dolog, amire a székesfővárosban is ma már gondolni kell, a mi villamos hálózatunknak a város belső területén való túlsürü volta. A fejlődés mindenütt a világon az, hogy a város belső részein felszedik a síneket, mert nem véletlen az, mint az előbb mondottam, hogy a villamos balesetek száma messze túlhaladj autóbalesetek számát. Ez annak következménye, hogy a villamos, amely nem hagyhatja el a maga pályáját, sokkal nehezebben védekezik az általa okozott balesetek ellen. Természetesen ez a messze jövendő perspektívája, de mégis arra kell törekedni, hogy a székesfővárosban is a villamos az adhaesios pályák forgalmát hagyja meg a perifériáknak, legyen ez nagyobb távolságok forgalmának lebonyolítására szolgáló közlekedési eszköz, ellenben a belső részeken térjünk át az autóbuszközlekedésre. Ez mozgékonyabb, a sebessége sem túlságosan nagy, tehát a járókelő közönségre nem veszedelmes, amellett — messze vezetne ennek a témának fejtegetése — még giazdaságosság szempontjából is sokkal előnyösebb lenne a székesfővárosra nézve. Létesítése sokkal olcsóbb, mert hiszen a pályafektetési költségek elmaradnak, a forgalomhoz is sokkal könnyebben alkalmazkodhatik, mert az irányvonalat egyik napról a másikra megváltoztathatom, ha a forgalom igénye ugy kivánja, amellett pedig alkalmas arra, hogy a távolabb fekvő és kevésbbé sűrűen lakott területek forgalmát is lebonyolítsam, mert ott, ahol mindössze csekély számú publikum igényeinek ellátásáról vau szó, nem fizetheti ki magát az adhaesios pálya drága megépítése, de azért ha naponkint mindössze egynéhány közlekedési eszköz robogott végig, néhány autóbusszal egész minimális forgalmat is le tudok bonyolítani rentábilisan és elláthatom a főváros környékiéinek és főleg a budai hegyekben, hála Istennek, nagy fejlődésnek indult villa- és lakástelepek forgalmát. A harmadik és legnehezebb kérdés, amelyet meg kellene oldani, a gyalogközlekedés szabályozása. Ez* amint az előbb már érintettem, mindenütt, ahol a forgalom valóban nagy méreteket öltött, magától megoldódott. A mi átmeneti stádiumunkban azonban még szükség volna arra, hogy a rendőrség és elsősorban a közlekedési rendőrség bizonyos eréllyel lépjen fel azokkal a renitens emberekkel szemben, akik semmiképen sem akarják megszívlelni azt, hogy elvégre a gyalogjáró van a gyalog közlekedők részére teremtve és az úttest a közlekedési eszközök részére. Tettünk erre vonatkozóan bizonyos lépéseket. Egy főkapitányi rendelet kihágási büntetést szabott meg azokra, akik a gyalogközlekedési rendszabályokat nem tartják be. Azonban itt kapcsolódom bele abba, amit már az előbb voltam bátor mondani, hogy a mi egész közlekedési rendőrségünk bizonyos fokig egyoldalúan jár el a motoros járművekkel szemben. Természetesen nem az egyéneket, nem a vezető rendelkező tisztviselőket, sőt -nem is ezeket a rendőrközegeket hibáztatom, de nálunk olyan közhangulat van, nemcsak az országban, nemcsak falun, de a székesfővárosban is, amely alól nem tudja kivonni magát a rendőrtisztviselő, vagy a rendőri végrehajtó közeg sem. Ha ő azt érzi, hogy valahányszor egy moNAPLÓ. XLIH. , évi május hó 18-án, kedden. 357 toros járművel szemben szigorúan jár el, valahogy az egész környezet elismerése ós hálája kiséri, ellenben valahányszor egy-egy az utcán nem helyesen közlekedő gyalogost szólít meg, érzi maga körül az antipátiát és az ellenszenvet, nincs az az ember, akit ez nem befolyásolna. Nökünk tehát elsősorban arra kelleme törekednünk, hogy ezt a közhangulatot változtassuk meg. Erre vonatkozólag van is nekünk egy kifejlődésben lévő szervezetünk, amely első célját a közönségnek rendőri beavatkozás nélkül való nevelésiben látja. Foglalkozom' azzal a gondolattal is, hogy a székesfőváros különböző pontjain bizonyos ismertető táblákat akasszunk ki, hogy a gyalogos közönséggel megismertessük! azt, miként kell az utcán közlekednie. Főüteg szükségeistoek tartom a közlekedési szigetek megteremtését — ez a főváros kötelessége — ami már magában véve mintegy utbaigazitásul szolgiálna ugy a gyalog közlekedő publikumnak, mint a járműveknek, hogyan és miképen kerüljék el egymást. Nagyon fontosnak tartanám azt is, ha az iskolákban legalább a tornaórán foglalkoznának ezzel a kérdéssel és már a serdülő ifjúságot kioktatnák arra, mikép kell az uttestén járnia. (Helyeslés jobb felől.) Végül nagyon fontos, hogy a sajtó is megtegye e téren a maga kötelességét. Vannak már egyes lapok, amelyek alaposan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de helyesnek tartanám, ha az állandó kritika és hálás kroki-témák kihasználás ahelyett ilyen oktató és névelő cikkeket is közölne a sajtó, mert én a budapesti közönséget ugy ismerem, hogy az újságnak mindig hisz és talán sokkal inkább hajlandó az újságok tanácsainak eleget tenni, mint a rendőri figyelmeztetéseknek. Széchenyi Viktor t. képviselőtársani mutatott^ rá arra, hogy a közlekedési rendészetnek a vidéken is vannak bizonyos nehézségei. Erie vonatkozólag nem régen ment ki egy utasítás a heíji hatóságokhoz, nézetein szerint azonban nagyon nehéz lesz a vidéki autóközlekedés ellenőrzése főleg a falukon, addig, inig az ellenőrző közegeket nem szereljük fel megfelelő közlekedési eszközökkel. Ebben az. irányban az első lépés megtörtént akkor, amidőn a tárgyalás alatt levő tétel segítségével a budapesti székeisfővárosi államrendőrség motorkerékpár osztagát akarom kifejleszteni, nézetem szerint azonban idjővel és a rendelkezésre álló fedezet igényhevételével arra kell törekednünk, hogy a vidéki városokban is legyenek motorkerékpárok, sőt én az országutak mentén elhelyezett csendőrőrsöknek motorkerékpárokkal való felszerelését is egy, talán a távoli jövendőben, de mindenesetre megvalósítandó célnak tűztem ki. A rendőrség tehetetlen a motorkerékpárral és az automobillal szemben akkor, ha ő gyalog van, mert elvégre az a motoros még ha a legnagyobb bűnt követi is el, ha a legsúlyosabb kihágásban bűnös is, a gyalogos integetésére megnyomja a pedált és annak a bizonyos füstfelhőnek hátrahagyásával eltávozik a rendőrség elől. Abban az esetben, ha megfelelően felszereljük a rendőrséget és csendőrséget, ez az ellenőrzés is könnyebbé fog válni. Az országúton is azonban ugyanúgy vagyunk a kocsikkal, ezekkel a közlekedési eszközökkel, mint ahogy a városban vagyunk a gyalog közlekedő publikummal. Azt az egyszerű és alapszabályt, amely évtizedek óta nevelődött bele a publikumba, hogy az ut baloldalán haladjanak előre és hogy jobbra előzzenek, nem akarják megtartani és nincsenek tisztában vele, hogy a balesetek háromnegyedrésze ebből származik. 50