Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

 nemzetgyűlés 553. illése 1926. évi május hó 17-én, hétfon. 337 Uakovszky Iván belügyniinisfer: Én a magam részéről ugy gondolom, hogy, abban az esetben, ha az autonómia védekezik a belügy min ister rel való együttműködés ellen, viszont talán az autonómia is tartózkodhatik attól, hogy beleszóljon abba, ami a belügyministernek törvényes hatásköre : legalább is rendelje magát alá annak, amit a törvény a. belügyministernek kötelességévé tesz. Az egész kérdésben ott van a tévedés, hogy itt mindig azt tételezik fel rólam, — holott ez homlokegyenest ellenkezik a leküldött leirat szövegével, — hogy én vezetést akarok magamnak arrogálni a fővárosi üzemekkel szemben, holott én csak ellenőrzési jogkörömben tanácsot, javaslatokat akarok. Ha a székesfőváros megadja nekem ezeket a javaslatokat, az együttműködés annál tökéletesebb lesz, az autonómia gazdagabb lesz ezáltal, ha pedig nem hajlandó ennek a javaslattevő és véleménynyilvánító testületnek megalkotására, akkor én ezt a kötelességemet a törvény erejénél fogva önállóan, mindenesetre az autonómiára nézve kedvezőtlenebbül és a közügy által kívánt összműködés sérelmével tudom csak gyakorolni. (Lendvai István: Minden panamát ki kell irtani!) Mokcsay Zoltán t. képviselőtársam kitért arra, hogy a törvényhatóságok^ újjáalakításáról szóló törvény együttesen akarja szabályozni a városi és a vármegyei autonómiákat. A képviselő ur maga is mondta, hogy ez a régi hagyomány a mi törvénykönyvünkben. Én magáin részéről szívesen hajlandó vagyok a törvényjavaslatot kettétépni ; őszintén megvallva ennek a praxisban semmi hasznát nem látom, mert hiszen nem az a lényeges, hogy ugyanaz a törvény intézkedik a két különböző törvényhatósági életről, hanem az a kérdés, hogy az intézkedések különkülön megfelelnek-e a vármegyei autonómiának. Én magam részéről a punctum salienst itt látom és mindenesetre, amint már a javaslat maga ugy van kidolgozva, hogy eltérnek egymástól, heterogének a városokra és a vármegyékre megtett intézkedések, hajlandó vagyok ebben a kérdésben tovább is menni, mert elvégre magam sem élek abban a naiv gondolatkörben, hogy ugyanaz a törvény, ugyanaz a szabályozás, a kérdésnek egyforma szabályozása az egymástól nagyon is eltérő életet élő és az életük tartalmában nagyon is különböző kétféle közületre előnyös lehet. (Szilágyi Lajos : Mikor tárgyaljuk ezeket a javaslatokat ?) Fábián Béla t. képviselőtársam azt mondotta, hogy országszerte folyik a virilista névjegyzékek hamisítása. Én felszólítom a t. képviselő urat arra, hogy ha ő azt állítja, hogy városokban, községekben és vármegyékben virilista névjegyzékeket barnisitanak, akkor tessék ennek konzekvenciáját levonni, mert hogy engem tesz ezért felelőssé, ez nem konzekvencia, mert ez a törvénynyel ellentétben áll. (Lendvai István : _ Talmudi konzekvencia az !) Én a virilista névjegyzékek összeállításába nem szólhatok bele, épen az autonómia erejénél fogva. Ha hamis az a virilista névjegyzék az ő véleménye szerint, akkor felebbezze meg, vagy panaszolja a közigazgatási bírósághoz ; ha pedig visszaélésekről, vagy hamisitásokról tud, forduljon az illetékes bírósághoz, de ne csábítson engem arra, hogy én az autonómiába beleszóljak. (Lendvai István : Amilyen szép gyerek, nem is csábithatja önt, minister ur ! — Derültség.) Fábián igen t. képviselőtársam akkor, amikor a közigazgatás működését kifogásolja, meglehetősen távol áll azoktól, akik az autonómia sértetlenségét követelik, mert többek között pl. engem tesz felelőssé vármegyei tisztviselők megválasztásáért, holott a?t már igazán tudhatja a képviselő ur, hogy nekem abba a világon semmiféle beleszólásom nincs. (Szilágyi Lajos: Hogyne volna! A főispánok jelölési joga révén !) Semmiféle beleszólási jogom nincs. A főispánok jelölési joga koriátok közé van szoritva ; aki ezt nem tudja, ne vitatkozzék. (Zaj. Felkiáltások jobbfelül : Szilágyi is főispán volt ! — Szilágyi Lajos: Almásy Sándor mosolyog magában, amikor ilyet hall !) Elnök : Csendet kérek. Kérem Szilágyi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni 1 (Szabó István (sókoróvátkai) : Hányszor megbukik a főispán jelöltje !) Rakovszky Iván beiiigymiiíister : T. Nemzetgyűlés ! Ebben a parlamentben régen az volt a szokás, hogy mielőtt valaki egy témával foglalkozik, legalább azt a törvényt, amelyről szó van, megnézi. (Szilágyi Lajos : Mi is voltunk jelölőbizottság tagjai ! Almásy Sándor nem jelöli !) Akkor tehát, amikor tisztviselők választásáról van szó, ahol a választás ellen a kijelölés kérdésében is a közigazgatási bírósághoz megy a panasz, akkor az igen t. képviselő urak a rendszert kifogásolják, a törvény megváltoztatását követeljék, mert akkor logikusak maradnak, összhangban maradnak a törvénnyel. Ellenben addig, amig a jelenlegi helyzet törvényes alapon fennáll és addig, amig a törvény jogköröket biztosit az autonómiáknak, az autonómiák, igenis, élni fognak ezzel a jogukkal és engem nem fognak arra rávenni, hogy én ezekbe az autonómjogokba beleszóljak, (Helyeslés jobbfelöl. — Szilágyi Lajos : Almásy Sándor tudja, mi az autonómia ! A berettyóujfalusi főszolgabíró-választás a legutóbbi példa !) F. Szabó Géza t. képviselő ur foglalkozott az önkormányzati tisztviselők státus-rendezésével. Az igen t. képviselő ur tisztában van vele, hogy minden státus-rendezés elvégre mégis csak legalább is felerészben a fedezettől függ. Amikor a státus-rendezések ellen az egész vonalon kifogásokat emelnek, ennek nem személyek az okai, nem a kormány az oka, hanem az ország teherviselőképességének korlátolt volta az oka. És én az autonóm-tisztviselőket tudom olyan önfeláldozó hazafiaknak, hogy ők ezzel tisztában vannak és viselik a súlynak azt a részét, amely az ország szegénységénél fogva az ő vállaikra nehezedik. Csak röviden akarok megemlékezni a jegyzők státus-rendezésérői kiadandó rendeletről. (Halljuk! jobbfelöl.) Az igen t. képviselő urat megnyugtathatom abból a szempontból, hogy ennek a rendeletnek kiadása tisztán és egyedül azért késik, mert a magam részéről még mindig arra törekszem, hogy módot leljek arra, hogy a tisztviselők, a jegyzők jogos kivánságait teljesíthessem (Helyeslés jobbfelöl.) és amig a legjelentéktelenebb ilyen kivánság terén vagy meg nem győződtem arról, hogy az óhajtás teljesítése lehetetlen, vagy pedig az óhajtást teljesíteni nem tudtam, addig folytatom a tárgyalásokat, mert a magam részéről az az érzésem, hogy ha az ország teherviselőképessége és az adózó polgárság adózóképessége megengedi, elmenjek addig a határig, hogy kielégíthessem a köztisztviselői karnak ezt a fontos ágazatát. (Taps jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Nem akarok ebben az előrehaladott órában kitérni az összes részletkérdésre, csak röviden akarok még a levente-üggyel foglalkozni. (Halljuk! balfelől.) Hangsúlyozom azt, hogy az igen t. képviselő urak itt igen nagy tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy olyan intézkedésekért, amelyeket a közigazgatási hatóság, de egy más tárca hatáskörén belül intéz, a belügyministert lehet felelőssé tenni. Hiszen a kultusztárca költségvetése folyamán a vallás- és közoktatásügyi minister ur ezekre az aggályokra megadta férfiasan, komolyan és az ország érdekével 1 összhangban a feleletet. Most azonban a belügyi