Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

au A nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. megnyugvást szeretnék elérni a tisztviselői kar körében. Ezzel végeztem is a vármegyei tisztviselők státusrendezésének kérdésével és áttérek néhány vonással a székesfővárosi tisztviselői kar státusrendezésének kérdésére. Mint az előbb bátor voltam megemlíteni, az erre vonatkozó rendelet még nem látott napvilágot, még az alkotások kohójában van. A székesfőváros közönsége, különösen pedig irányadó, vezető körei, legtöbbet foglalkoztak a kisemberek ügyével, a létminimum kérdésével, amit én teljesen méltányolok, tekintettel arra, hogy a székesfőváros területén különleges megélhetési viszonyok és nehézségek vannak. Megállapithatjuk, hogy eddig a legkisebb javadalom, beleértve a külön munkadíjat és a rendszeresitett negyedévi segélyt, havi 2,186.000 korona volt. Ezt óhajtja a közgyűlés szerényen kikerekíteni 2.200-000 koronára, a létminimumot tehát 2,200.000 koronában kivánja megállapítani. Azt hiszem, hogy ha ennek a kérelemnek jogosságát hangoztatom itt, eleget tettem a székesfőváros közgyűlése óhajának. Kívánják továbbá a B. csoport kiküszöbölését is, mivel a létszámcsökkenés már keresztülvitetett és az igy előálló többlet csak átmeneti. Ezt is bátor vagyok a belügy minis ter ur figyelmébe ajánlani. Nem kell külön megemlítenem — hiszen ezt mindnyájan tudjuk és érezzük — a nyugdíjasok kérdését. A nyugdíjasokat feltétlenül támogatandóknak, minden jogos és méltányos törekvésüket honorálandónak tartom, ki kell azonban jelentenem, hogy ebbe a kérdésbe külpolitikai vonatkozás is kapcsolódik bele. Meg vagyok róla győződve, hogy abban a pillanatban, amikor a ministérelnök urnák módjában fog állani ezt a kérdést tisztázni, ezt az akadályt elhárítani, a nyugdíjasok kérdése is közmegelégedésre meg lesz oldható. Egyébként én a székesfőváros régi kipróbált vezetőségét hazafias örömmel üdvözlöm abban a munkájában, hogy ők politikamentessé és munkabíróvá akarják tenni a törvényhatósági bizottságot és abban a törekvésükben, hogy ez a székesfőváros necsak névleges fővárosa legyen a nemzetnek, hanem a nemzet érző szivének, hazafias gondolkozásának központja és lüktető erejének centruma is. Azt hiszem, hogy együtt találom az egész nemzetgyűlést abban, hogy a székesfőváros vezetőségét ebben a törekvésében mindenkor támogatásunkról biztosithatjuk. Csak ezt a pár vonást voltam bátor a székesfővárosi tisztviselői kar státusrendezéséről megemlíteni, most pedig áttérek arra a kérdésre, amely szívemhez legközelebb áll: a községi jegyzők státusrendezésére. Ez a státusrendezés nincs még rendeletbe foglalva, ez is mégi az alkotások kohójában forr és épen ezért visszafojtott lélegzettel, türelmetlen, dobogó szivvel várja és lesi a községi jegyzők nagy tábora ennek a státusrendezési rendeletnek a megjelenését, mert ettől várja anyagi helyzetének biztositását, jobbrafordultát és stabilitását. Legutóbbi közgyűlésünkön épen ez volt megvitatás tárgya. Ott voltam, éreztem a levegőben ezt a lázas izgatottságot és vártam, mikor fog kirobbanni a türelmetlenség. De amikor az eglyetemes nemzeti érdek sorompóit eresztette le valaki, egy ügyes, hazafias, lelkiismeretes szónok, ez a türelmetlenség megtorpant, egyszerre elfelejtették önös érdekeiket és az ország jegyzői kara egyhangúan a nemzeti érzés mellé csatlakozott, elfeledkezvén, hogy anyagi érdekeiről, a maga kicsi érdekeiről is lehet szó. (Lendvai István: Majd ad nekik Peyer!) Meg kell hajolni a politikai érettség ilyen foka előtt és azt hiszem, hazafias meggyőződéssel, szimpátiánkkal ajándékozhatjuk megt ezt a jiagy nemzetvédő és nemzetépítő kart (Lendvai István: Helyes!) és mindnyájan ott lesznek képviselőtársaim, amikor őket legmelegebben a belügyminister jóindulatába ajánljuk. Mondom, mivel a státusrendezés még nem látott napvilágot, én csak néhány főbb vonásban kivánom vázolni, hogyan, milyen irányelvek szerint óhajtanám megoldani ezt a státusrendezést. A községi jegyzők eddig a IX. fizetési osztályban kezdték pályájukat. Én ezt helyesnek és üdvösnek talláom. Erősen tartja azonban magát az a vélemény, hogy valamint a többi kategóriákban — ugy az állami, mint a törvényhatósági kategóriákban — egy fizetési osztállyal a kezdő időpont leszállittatott, szükséges, hogy a községi jegyzők a X. fizetési osztályban kezdjék pályájukat. Ha mármost csakugyan le kell szállitani a kezdő időpontot, akkor szives figyelmébe ajánlom a belügyminister urnák, hogy az egyes fizetési osztályokon belül a várakozási időt rövidítse meg. Nagyon óhajtandónak találnám, hogy ez a várakozási idő hat évben állapittassék meg. Kívánatosnak tartom továbbá, hogy megnyittassék, mint ezen hosszú, küzdelmes és egy egész emberi szervezetet és jóindulatot, törekvést igénybe vevő közpályának koronája, a VII. fizetési osztály is. Természetes, hogy az előlépés a megszabott várakozási idő eltelte után minden külön rendelkezés nélkül automatikusan történjék, s határozottan, kétséget kizárólag megállapitandónak tartom, hogy milyen súlyosabb fegyelmi vétségek azok, melyek az előlépést lehetetlenné teszik, hogy igy semmi önkényeskedés, semmi kétely esete fenn ne foroghasson. Sok vitára adott már alkalmat, hogy a természetben levő jegyzői lakással egybekötött, és egynegyed katasztrális holdon túl haladó kertilletmény a javadalomba beszámittassék, továbbá az is, hogy az illetményképen járó föld értékét a kataszteri tiszta jövedelem harmadfélszeresével kell betudni a fizetésbe. Ami a kertilletménynek a javadalomba való beszámítását illeti, ezt — bocsánatot kérek — kicsinyességnek tartom, mert hiszen a vidéken, faluhelyen cíZ cl kertilletmény voltaképen egészségügyi létesítmény és ha a jegyző a családjával együtt tevékenysége folytán kis kertgazdálkodást tudott berendezni, ezért nem büntetendő azzal, hogy ez a javadalomba betudassék. Ezt egyáltalán elhagyandónak tartom, valamint a jegyzői javadalmat képező ingatlan hozamánál teljesen elegendőnek vélem, ha a kataszteri tiszta jövedelem másfél, legfeljebb kétszeres értéke vétetik számításba. A terménybeli járandóságok és egyéb természetben adott szolgáltatások értékelését, tekintettel a ma még nem teljesen kiforrott árakra, nem fixiroznám megváltozhatatlanul, véglegesen, hanem elegendőnek tartanám, hogy az első értékelést kötelezőleg kövesse az ujabb értékelés akkor, ha időközben 20%-nál nagyobb eltérés mutatkozik az előző értékeléssel szemben. Szükségesnek tartom azután, hogy a természetben való lakás is megállapittassék szobaszám szerint és pedig hogy rendszeresitett községi jegyzőre vonatkozólag három szobából és mellékhelyiségekből álló, rendszeresitett aljegyzőkre vonatkozólag két szobából és mellékhelyiségekből álló lakás állapittassék meg.