Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-553
A nemzetgyűlés 553. ülése 1Ö26. évi május hó 17-én } hétfőn. 301 tének vételére és építésére. Ezek a beruházások fontos hivatalos érdekből elkerülhetetlenül szükségesek és mig egyrészt a termelő munkát foglalkoztatják, addig másrészt az állam részére a jövőben is igen jelentős megtakarításokat fognak eredményezni. A mátészalkai székház kibővítése azért vált szükségessé, mert az állami hivatalokat másképen lehetetlen ott elhelyezni s ilyen módon az állam az építési költségeknek csupán felét viseli, mig a másik fele a vármegyét terheli. A szombathelyi főkapitánysági épület vételárára ezúttal az utolsó hátralékos részlet fog fordittatni. Az állami rendőrség kapitányságainak és kirendeltségeinek állami épületben valp elhelyezése feltétlenül szükséges, mert több helyütt vagy meg nem felelő bérhelyiségekben vagy igen drága bérhelyiségekben vannak elhelyezve, úgyhogy hivatali és kincstári érdekből mielőbb kívánatos a helyiségeknek ilyen módon való biztosítása. Itt térek át a legutóbbi előadói beszédemben a minister úrhoz intézett azon kérésemre, hogy a budapesti főkapitányság épületét igyekezzék mennél előbb átépíteni. Ismételten hangsúlyozom, hogy ez az épület rossz állapotban van, sötét és piszkos és minden javítás, amely erre az épületre fordittatik, úgyszólván kárba veszett. Nem csupán egyáltalában nem méltó ez az épület a székesfővárosi főkapitányság nagy jelentőségéhez, hanem egyenesen káros az ott alkalmazott tisztviselőkre és általában alkalmazottakra nézve, mert ez a sötét épület egyenesen a szemük épségét veszélyezteti. Ugy tudom, hogy a központi igazgatásnál — értem ez alatt a főkapitányság központi igazgatását — még egyéb olyan osztályok vannak, amelyek nem is ebben a főépületben vannak elhelyezve, hanem külön bérházakban, így példának okáért a detektivtestület 260 millió koronáért lakik egy külön bérelt házban, a kihágási osztály is 31 millióért van elhelyezve magánlakásokból igénybe vett helyiségekben, az erkölcsrendészeti osztály viszont 126 millió koronáért lakik szintén nem a főépületben, hanem egy magánházban. Ha én csak ezt a három összeget egyesítem, ebből is már igen tetemes amortizációs részlet kerül ki, amely azután egy nagyobb építkezésnek fedezetéül szolgálhatna. (Igaz! Ugy van!) De ha már erről beszélek, meg kell emlékeznem arról is, hogy a kerületi kapitányságok elhelyezése is sok tekintetben kifogás alá esik. Itt egy gondolatot ajánlok a belügyminister ur szíves ügyeimébe. Tudvalevőleg most rövid idő alatt a közigazgatási kerületek száma Budapesten meg fog szaporodni, ezzel a szaporítással egyidejűleg a kerületi elöljáróságok részére szükséges majd épületeket emelni. Felvetem tehát azt a gondolatot, hogy ennek az úgyszólván kerületi városházák megépítésével nem lehetne-e összekötni a kerületi kapitányságok elhelyezését is, és akkor mégis egy nagy városrésznek, egy nagy városkerületnek minden közigazgatási ügye egy épületben, illetőleg egy helyen lenne koncentrálható. De ha már a főkapitánysági épületről emlékezem meg, nagy aggodalommal látom, hogy ugyanezek a bajok megvannak nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is, egyélb államrendőrségi kapitányságoknál és hivatalos épületeknél, még pedig azért, mert ezeknek igen tetemes része kényszer utján van bérbe véve és az ujabb rendelkezés következtében ezek a kényszerbiérietek meg fognák szűnni, aminek következtében igazán komoly gondot fog okozni ezeknek a kapitányságoknak, illetőleg rendőrségi hivataloknak elhelyezése. Már a legutóbbi előadói beszédemben ugyanennek a tárcának során erősen hangsúlyozva kívántam a belügyminister úrtól, helyesebben és igazabban mondva: a magyar királyi kormánytól, hogy igyekezzék Budapesten megszüntetni azokat a lehetetlen állapotokat, hogy az idevaló rendőrlegénységből — igy nevezem röviden — 617 családos ember nem itt Budapesten lakik, hanem részben vidéken, részben pedig ágyrajáró. (Kiss Menyhért: Még a rendőrlegénység is ágyrajár!) Méltóztassék azt figyelembe venni, hogy 341 nős rendőrnek nincs lakása, 276 pedig vidékre jár, mert a felesége vidéken lakik. Méltóztassék elgondolni, hogy micsoda erkölcsi, de egyúttal közegészségügyi ártalom is származhati'k ebből. De azt is méltóztassék figyelembe venni, hogy megbízható, életét is feláldozó és igazán hivatásának szolgáló rendőrlegénység mindaddig nem lesz itt, amig ennek megélhetési viszonyai a lakás tekintetében is biztosítva nem lesznek. (Ugy van! jobb felől.) Ez egyaránt közérdeke az egész lakosságnak, mindenre való tekintet nélkül, mert másképen, — én tudom nagyon jól — egy bizonyos standot, ha szabad ezt az idegen kifejezést használnom, nekünk a jövőben a rendőr legénységnél biztosítani nem lehet, örökösen fluktuálnni fog a rendőrlegénység személyzete és pedig azért, mert nem találja élethivatásának a rendőri foglalkozást, holott közérdekből ezt elsősorban biztositanunk kellene. (Ugy van! jobbfelőí.) Ugyanilyen szomorú állapotot és helyzetet találunk akkor is, ha a csendőrőrsök és a csendőrlaktanyák sorsát vesszük figyelembe. Az uj lakásrendelettel kapcsolatban körülbelül 588 kényszerbérleíe van a csendőrségnekEbből ezideig békés utón csak mintegy 80-at lehetett rendezni, a többinél, amint méltóztatik tudni, a terminus 15-én járt le és ennélfogva a többi még rendezetlen. Nagyon félő, hogy ez a fontos intézmény az egyes községekben nem fog megfelelő elhelyezést találni vagy pedig kénytelenek leszünk ismét egy retográd lépést tenni és a népjóléti minister ur majd kénytelen lesz egy olyan rendelkezést kibocsátani, amely szerint ez a felszabaditás a csendőrség és őrsök laktanyáira nem vonatkozik. T. Nemzetgyűlés! Legutóbb az egyik ^előadóval, az igazságügyi tárca előadójával szemben a szélsőbaloldalról az a szemrehányás hangzott el, hogy nem tájékoztatta a t. Nemzetgyűlést az illető ministeriumnak, az igazságügyi ministeriumnak terveiről. Én ezt a szemrehányást két szempontból találom indokolatlannak és méltánytalannak. Először azért, mert a jövőbeli terveket az előadó ur csak anynyiban tudja itt a Nemzetgyűlésen előterjeszteni, amennyiben ezek legalább is a költségvetés indokolásában foglaltatnak, másodszor pedig azért, mert épen Örffy t. képviselőtársammal szemben, aki az igazságügyi tárca előadója volt, azért is igazságtalan ez a szemrehányás, mert épen ő volt az, aki az előadók közül legtöbbet beszélt az igazságügyministeriuni jövőbeli terveiről, különösen pedig törvényalkotásai és törvénytervezési munkálatairól. Amennyiben én is tudok ehhez a témához valamennyire hozzászólni, ez, sajnos, csak anynyi, hogy igen nagy anyag van a belügyministeriumban a közigazgatási reformra vonatkozólag. Nem átallom azonban itt nyíltan megmondani, hogy az erre vonatkozó törvény42*
