Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

A nemzetgyűlés 552. ülése 1926. hbbfelől : Vázsonyi ? Talán inkább Blaháné !) 25 esztendőn át. Hallottam arról, hogy Vázsonyi Vilmos hívei, (Zaj a baloldalon.) akik, azt hiszem, ilyesmik után nem valami sokan lehetnek, — mert meg vagyok győződve róla, a magyarországi zsidóságnak, hogy ugy mondjam, okosabbik része nincs épen elragadtatva attól az önkéntelen antiszemita propagandától, amit Vázsonyi Vilmos a legutóbbi időkben az ő működésével kifejt és amely zsidóság kétségtelenül ha Nagy Vilmosnak tekinti is őt, de Hóditó Vilmosnak semmiképen nem_ tekintheti — a maguk faji érdekei szempontjából 25 éves jubileumát akarják megünnepelni annak, hogy Vázsonyi Vilmos a magyar közéletbe, a magyar politikába elment szerepet játszani. Hát én nem tudom, hogy ebben a 25-ik esztendőben ezt szánta viszont nemzeti ajándéknak a maga részéről Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam ? Azt tudom, hogy amikor 25 esztendővel ezelőtt 1901 decemberében először állott fel a magyar országgyűlésen, akkor ő volt az, aki mindjárt első beszédével, mint faltörő kos mutatkozott be, faltörő kosként működött a szociáldemokrácia számára. Ő volt az, aki először osztályuralomról beszélt; ő volt az, akiről azután az egyik legközelebbi ülésen boldogult Moldoványi József képviselő kénytelen volt megállapítani, hogy most először történt meg az, hogy a magyar nemességet a Király-utcából hozott sárral megdobálták. (Mozgás jobbfelől. — Kuna P. András közbeszól. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Maga sem lenne itt, ha Vázsonyi nem lett volna !) Ekkor történt, hogy amikor az általam idézett Moldoványi követ arról beszélt, (Folytonos zaj balfelől.) hogy a komoly és igazi demokrácia épen abban a magyar nemességben van meg, amely ezer esztendőn keresztül vér- és egyéb áldozattal az országot fentartotta, ennek a jelenetnek egy olyan klasszikus tanúja, aki ellen nem lehet szavuk a t. baloldaliaknak, épen Rakovszky István igen t. képviselőtársunk vágta oda, hogy az az igazi demokrácia, ez pedig — értette alatta a Vázsonyi-féle demokráciát — a pökhendi demokrácia. Ha ezt valaki kétségbevonja, itt előttem fekszik az Országgyűlés Naplója, ebben megtalálható és ennek _ hitelességét senki kétségbe nem vonhatja. (Zaj balfelöl. — Szeder Ferenc : Hát amikor maga Pogánnyal együtt dolgozott!) 1902. január 29-én épen Rakovszky István t. képviselőtársam volt az, aki ráolvasta Vázsonyi Vilmosra azt a bizonyos kulturbestia kifejezést, amely kifejezéssel egyik előadásában Vázsonyi Vilmos Kinizsy Pált, Zrínyi Miklóst, a magyar történelem glóriás hőseit meggyalázta és megmoeskolta. Ekkor egyúttal Rakovszky István t. képviselőtársam ráolvasta azt is, hogy Vázsonyi Vilmos af éle demagóg vezér, aki nem megy ki a barrikádra, aki megugrik, megszökik, amikor épen az általa feluszitott tömeg élén kellene állania. (Rothenstein Mór : Mint maga a frontról !) Akkor Rakovszky és egyszersmind Vázsonyi Vilmos képviselőtársam viselkedése következtében a tárgyalási rend felborult : az elnök kénytelen volt a szünetet elrendelni, mert a tárgyalási rend annyira felbomlott, hogy Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamat a törvényhozás terméből kituszkolták. (Szeder Ferenc : Hát ez csakugyan szenzáció ! — Rothenstein Mór : Azóta másokat is kituszkoltak !) Azért tartottam fontosnak ezek elmondását, hogy e 25 év alatt mennyire nem változott meg az ő mentalitása. Láttuk azután a működését a háború előtt. Emlékzünk mindnyájan arra az ő hírhedt kitételére, amikor azt irta Tisza Istvánnal szemben, de nemcsak vele, hanem az egész keresztény nemzeti gondolattal szemben, hogy : a szénévi május hó 15-én, szombaton. 295 vedélyek tüzes katlanává kell tenni és fogjuk tenni az országot. Hát sikerült nekik nemcsak a szenvedélyek tüzes katlanává, hanem a szenvedések siralomvölgyévé is tenni az ezeresztendős Magyarországot. (Ugy van! jobbfelől.) De akkor ne merjen senki arról az oldalról lazításról, uszításról, demagógiáról beszélni, mert a szenvedélyek tüzes katlanává épen Vázsonyi Vilmos és az ő társai tették ezt az országot és ha egy kicsit ma a dolognak természetes reakciójaként ők is belekerülnek abba a katlanba, akkor magukra vessenek. .. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla : Nem tudják megbocsátani, hogy Vázsonyi verekedett a bolsevikiek ellen !) Azután emlékeznünk kell arra a Vázsonyi Vilmosra, aki Tisza István grófot (Állandó zaj balfelől. Ha'ljuk! Halljuk! jobbfelől. — Fábián Béla: Bethlen István is ellenfele volt Tisza Istvánnak!) reklámezredesnek nevezte és emlékeznünk kell arra a Vázsonyi Vilmosra is, aki 1917ben Budapest népe előtt olyan kijelentést tett a királyra, Magyarország koronás apostoli királyára vonatkozólag, amely kijelentés után többé semmi joga annak a nevezett képviselőtársunknak, itt az ő király hűségével és az ő forradalomellenes — állítólag forradalomellenes — gondolkodásával tüntetni. És hogy milyen csodálatosan logikus az ő egész munkája, emlékeztetnem kell a t. Nemzetgyűlést ennek a nemzetgyűlésnek 1923 június 28-án tartott ülésére, amikor itt ráolvastatott Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársunkra az a kijelentés, amelyet ő azután le sem mert és le sem tudott tagadni, (Fábián Béla: Nem szokott tagadni!) hogy t. i. a független magyar bíróságot a mentelmi jog védelme alatt kell legazemberezni. (Nagy Vince: Nem így mondta !) A saját szavait idézem, benne van a Naplóban (olvassa) : »Azt mondtam, hogy aki a bírói immunitással visszaél, annak méltó bírálatát a képviselői immunitás védelme alatt kell megadni.« (Rupert Rezső: Ez másképen hangzik ! — Továbbolvassa :) »Ezt mondtam és a legsúlyosabb kitételekkel mondtam.« Természetesen, ha ugy mondotta volna, mint az előbbi mondataiban mondja, ugy abban semmi sályos kitétel nem foglaltatott volna. Azután azt mondotta a végén, bogy ha ezért megbüntetik, szívesen leüli. (Rupert Rezső: Beszéljünk a titkos társaságokról ! — Fábián Béla : Meg a csongrádi Ítéletről !) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni ! Lendvai István : Szükségesnek tartottam ezt elmondani. (Zaj balfelől.) Amikor arról az oldalról azt a felszólítást kapom... (Állandó zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lencivai István :... hogy beszéljek Vázsonyi Vilmos forradalom alatti és forradalomellenes szerepléséről, azt kell mondanom, hogy nem vonom kétségbe azt a tényt, hogy Vázsonyi Vilmos képviselőtársam nem volt a forradalomnak részese, csakhogy itt egyfelől a forradalom óta elkövetett dolgairól van szó, másfelől pedig vannak olyan felelősek is Magyarország összeomlásában, akik akkor már nem vettek részt a forradalomban, amikor az ő évtizedes működésének gyümölcse megérett. (Szeder Ferenc : A lógósoknak !) T, Nemzetgyűlés ! Nemcsak Goethének a versében, hanem a történelemben is vannak olyan szerencsétlen bűvész-inasok, akik, felidézvén a szellemeket, többé nem tudják azokat visszaparancsolni. De ez nem változtat azoknak felelősségén, akik 20—25 esztendőn keresztül, igenis a szabadkőművességnek, az internationalizmusnak,^ a XX. század ideológiájának, a galileista és egyéb izgatásnak a rohamcsapatait jelentették, és ezen nem változtat az, hogyha valaki olyankor fordul szembe a saját szülötteivel, amikor azoknak bűnét már