Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

A nemzetgyűlés 552. ülése 1926. con, vason, csendőrszuronnyal való fékentartása; minden bérmozgalom mögött ott látják a 'kommunista összeesküvést, mindéin fillér béremelésben, amiért a szegény proletárnak harcolni kell, már forradalmat látnak és üldözik kérlelhetetlenül. Természetes, hogy ilyen politika mellett csökken a nép vásárlóképessége és azt a csekély termést, amely az országban megterem, se tudják egész mennyiségében eladni. (Szijj Bálint közbeszól.) Elnök: Kérem Szijj Bálint képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe! Malasits Géza: Egyet ajánlok t képviselőtársam figyelmébe. Tegnap véletlenül kint jártam Csepelen, ahol a gyári munkások értekezletet tartottak. Jött volna velem a képviselő ur és ha igazán keresztény ember, könny csordult volna ki a szeméből, ha látta volna azokat a sápadt, sovány, szegény proletárokat, akik a legszükségesebb élelmiszert sem tudják megvásárolni. Ne tessék azt magyarázni, hogy bő termés van és lehetetlen a kivitel, mert a lehetetlen állapot az, hogy Magyarország dolgozó népének háromnegyed része nem bir hetenként háromszor jóllakni. Ha az osztrák szerződés életbelép, ennek természetes következménye lesz az élelmiszerek és az élet megdrágulása, amivel szemben még a lehetősége sincs meg annak, hogy a munkásság ezt valamiképen fizetésemeléssel ellensúlyozni tudná. Hiszen lehetne ezzel szem1 ben azzal érvelni, hogy a kivitel majd serkenteni fogja a mezőgiazdaságot a többtermelésre; lehetne arról is beszélni, hogy ha megvan a kiviteli lehetőség, akkor ennek kihasználása céljából a mezőgazdaság rá fog majd térni az intenziv termelésre. Lehetne érvelni ezzel is, csakhogy annak, hogy itt Magyarországon intenziv mezőgazdasági termelés létesüljön, hogy itt Magyarországon tényleg rá lehessen térni a már hat év óta unos-untalan hangoztatott többtermelésre, akadálya a hitelviszonyok, a drága pénz, amelyet a mezőgazdaság nem bir megfizetni. Akadálya a mezőgazdasági intenziv kifejlődésének a kartellek szereplése. Most kellene permetezni a szőlőt, de tessék végignézni az országban, alig találnak várost, ahol kellő mennyiségű rézgálicot lehetne kapni. Ennek a kartell az oka. Tessék összehasonlitani a műtrágyaárakat Magyarországon és a külföldön. Azt fogják tapasztalni, hogy Magyarországon a műtrágya circa 30—35% -kai drágább. (Görgey István előadó: Olcsóbb, mint akár Csehországban, akár Jugoszláviában! — Szijj Bálint: Az ipari árakról beszéljen!) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Arról is beszélek. Egyelőre ennél maradok. Hat év^ óta prédikálunk a mezőgazdasági többtermelesrol, és nem tudtuk ma se megközelíteni se a német, sem a belga termelést. Ez azt bizonyltja, hogy a töhbtermelés csak jelszó maradj és ennek akadálya valószínűleg nem az akaratban, nem is az intelligenciában, hanem azokban a körülményekben van, amelyeket az előbb felsoroltam: a drága hitelben a kartellek működésében és egyéb gátló körülményekben, amelyek a jövőben is fenn fognak állani, akkor is, ha a szerződés életbelép. Várnai t. képviselőtársam épen eleget beszélt arról, hogy,mi, szociáldemokraták nem vagyunk a vámvédelemnek hivei, hiisizen mi a szabadforgalom hivei vagyunk, és a legideálisabb állapot az volna, ha egyik állam a másiktól vámhatárokkal nem zárkóznék el és az árucsere zavartalanul folyhatna. Csakhogy a view* május hó 15-én, szombaton. 28fí lágháboru befejezése óta azt látjuk, hogy minden ország még mindig magas vámtarifákkal zárkózik el a másiktól, és igy természetes, hogy ha valamiképen meg akarjuk tartani és fejleisßteni akarjuk a zsenge magyar ipart, kényszeredetten mi sem tehetünk: mást, mint azt, hogy azokat az iparágakat, amelyek vámvédelem nélkül fennállani nem tudnak, valamelyes vámvédelemben részesitjük. Ez nem jelenti azt, hogy mi védvámosok vagyunk, nem jelenti azt, hogy mi is az elzárkózás hivei vagyunk!, hanem tisztán csak azt jelenti, hogy azokat az iparágakat, amelyek Európa mai vámvédelmi rendszere mellett másképen fennállni nem tudnak, valamiképen hathatós vámvédelemben kell réíszesitenünk. ha nem akarjuk, hogy ezek az iparágak elpusztuljanak. Mármost ennek az iparvédelemnek azért is kell nagyobb fontosságot tulajdonítani, mert hiszen a mezőgazdasági termelés ha lassan is, de mégis áttér a géptermelésre, a gép mindinkább bevonul a mezőgazdaságba és amilyen mértékben bevonulnak oda ezek a gépek, amilyen mértékben tökéletesitik ezeket, ugyanoly mértékben s annál több embert szorítanak ki ezek a mezőgazdaságból. Rámutattam már az egyenlőtlen birtokmegosztásra, amelynek eredményeként egy nagybirtokon, egy latifundiumon aránylag igen kevés ember él és dolgozik; másrészt a természetes népszaporodás következtében azonban mindinkább szaporodik azok száma, akik munka hiányában beözönlőnek a városba. Már most, ha sok ilyen szerződést kötünk, mint az osztrák kereskedelmi szerződés is, amely arra van alapitva, hogy a mezőgazdasági értékek kivitelének érdekében nagyon fontos és súlyos ipari érdekeket áldoz fel, — akkor tönkretesszük a magyar ipart s nem tudunk munkaalkalmat teremteni annak a rengeteg embernek, kik a mezőgazdaságban feleslegessé válnak és itt feleslegessé válván, a városokba özönlenek. A háború előtt, a háború alatt és különösen a forradalmak alatt a mezőgazdaság munkanélküli feleslegének volt egy levezető csatornája: a bányaipar. Borsodmegyében a mezőgazdasági munkások feleslegét abszorbeálták a borsodi bányák. Tudjuk, hogy Borsodmegyében majdnem minden faluban van egy kis bánya s ezekből a bányákból a háború és a forradalom alatt a munkásság valahogy megélt, vagyis azok a bányák a mezőgazdasági felesleget felszivták magukba. A salgótarjáni medencében ugyanezt tapasztaljuk. Ennek a környéknek a mezőgazdasági munkásfeleslegét a salgótarjáni bányák vették át és foglalkoztatták. Ugyanezt látjuk a tatai bányáknál és Pécs környékén: a mezőgazdasági természetes népszaporodás és munkásfelesleg egyrészét ezek a bányák abszorbeálták. Ma azonban az a helyzet, hogy a bányaipar hosszú időre tönkre van téve. Ameddig az épitő ipar fel nem lendül és ameddig nem sikerül a lengyel szénnek és a cseh bányáknak jobb piacot találni, mint Magyarország, addig a lengyel és cseh szén döntő versenye nyomni fogja a magyar bányaipart, amely nem fog többé anynyi munkást foglalkoztatni, mint a háború alatt és ezután. Mint mondottam, az a mezőgazdasági munkásfelesleg, mely az egyenlőtlen birtokmegoszlás és a gépek bevonulása révén s emellett a természetes népszaporulás révén nem tud megélhetési forráshoz jutni, természetesen az ipari gócpontok felé szeretne gravitálni. És mi lesz ennek a következménye! Az, hogy minden város tele fog lenni olyan 40*