Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó 14-én, pénteken. 265 tanítóság egyesületeiben, élünkön a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségével, egy memorandumba jutottak kifejezésre, melyet elküldtek minden egyes nemzetgyűlési képviselőnek is. Az az álláspontuk, hogy a tanítóság csak akkor tud jó és eredményesen nevelni és gondozni, ha ezt a munkáját anyagi gondtól mentesen tudja végezni, mert lehetetlenség — és itt kerül a kérdés junktimba a tanítók fizetésével — a tanítóságtól, amikor örökös anyagi gondokkal küzd, amikor úgyszólván máról-holnapra él, olyan eredményes munkát kövelelni, mint amilyent végezhetne az esetben, ha tiszteséges létet biztositanának részükre, ha megfizetnék munkájukat. A tanítóság ebben a memorandumban elpanaszolja és elsírja fájdalmát és sérelmeit. Ismételten hangsúlyozom, hogy amint én a tanítói egyesület működését látom, az nem valami forradalmi testület, mikor ennél a tételnél felszólalok, csak honorálni akarom ezeket a sérelmeket és szeretném, ha a kultuszminister ur is honorálná, amikor javaslatot terjesztek be ezzel kapcsolatban. Szeretném, ha a kultuszminister ur ugyanazt az álláspontot foglalná el ezzel a javaslattal szemben is, mint amelyet eddig benyújtott javaslatainkkal szemben elfoglalt, hogy legalább a jövő költségvetési évben gondoskodjék arról, hogy a tanítóság állásának és foglalkozásának megfelelő fizetésben részesülhessen. Szeretném, ha a kultuszminister ur, ha egyebet nem is, de e memorandumban felhozott sérelmeket orvosolná, mert az bizonyos, hogy a tanítóság azzal a kulturális munkával, amelyet a népnevelés terén végez, nem kap arányban álló fizetést. A tanítóság legnag3^obb része a X. fizetési osztályba tartozik, amely fizetési osztátyban a fizetés a lakpénzzel, mindennel egyetemben, évente körülbelül 2222—2230 pengőt tesz ki. Ezzel szemben a X. fizetési osztályban lévő forgalmi adóellenőr évi fizetése és lakáspénze meghaladja ezt az összeget, mert 2400 pengőnél többet tesz ki. Egy tiszthelyettesnek a honvédelmi tárcánál, a központi igazgatásnál évi zsoldja és lakpénze 2280 pengőre rug, egy nemzeti munkavédelmi tiszthelyettesnek 1633 pengő a tiszteletdija, egy méneskari felügyelő lakáspénze pedig a földmivelésügyi tárcánál több, mint 2400 pengő. Jól tudom, hogy a kultúra munkásait Magyarországon mindenkor értékükön alul értékelték. Különösen nyilvánvalóvá válik ez a tény, ha számok ban kifejezve azt mondom, hogy a költségvetésben körülbelül 4300 állami néptanító van felvéve ugyanakkor, amikor a rendőri, csendőri és állambiztonsági személyzet mintegy 60.000 fővel szerepel. Nyilvánvaló tehát, hogy egy állami tanító körülbelül 1800 főre, egy rendfentartó közeg pedig 130 emberre jut átlag az országban. Ezek a tények eleget beszélnek, és eléggé bizo nyitják, hogy milyen irányban halad kultúránk és nevelésünk. A kultuszminister ur részére meg kell adnunk minden lehetőséget arra, sőt ösztökélnünk kell, hogy a kulturális nevelés és haladás tekintetében gyorsabb tempót inaugurálhasson, másrészt pedig, hogy azok, akik a kultúra, a nevelés szolgálatában állanak, szolgálatukhoz képest tisztességes, emberi megélhetést biztosító fizetést kapjanak. Epen ezért, bár jól tudom, hogy a kultuszminister ur nem fogja javaslatomat elfogadni, — legfeljebb mosolyogni fog egy pillanatra rajta — pártom megbízásából beterjesztem javaslatomat és kérem a kultuszminister urat, hogy ha most nem akarja is a költségve és egyensúlyát megbolygatni, de a jövő költségvetésben gondoskodjék arról, hogy a tanítóságot ért sérelmek reparáltassanak, és azok a jogos igények, amelyeket a tanítóság memorandumában felsorakoztatott, kielégíttessenek, hogy a tanítók kedvvel végezhessék a nevelés munkáját. Ezzel kapcsolatban beterjesztem a következő javaslatomat (olvassa): »Javaslom, hogy a fenti rovatnál az elemi iskolai tanítók személyi járandóságaira előirányzott 12,955.104 pengő emeltessék fel 20% kai, illetőleg, hogy az erre a célra fordítható összeg 15.554,124 pengőben állapittasék meg « Ezzel kapcsolatban fel kell még hívnom a kultuszminister ur fig3 r elmét arra a tényre, amely itt a személyi járandóságokkal kapcsolatban az indokolásnál jelentkezik, hogy az iskolai tanerők elvonatnak eredeti hivatásuktól és egyéb olyan egyesületekben helyeztetnek el, amelyeknél való elhelyezkedésük nem terhelheti a kultusztárcái. Nincs semmi kifogásom az ellen, ha a kultusztárca terhére tanitókat vagy tanítónőket közvetlenül a kultusztárcával kapcsolatban levő intézményeknél helyeznek el és foglalkoztatnak, de kifogásom van az ellen, hogy például a Szociális Missziótársulatnál, a MANSZ-nál a Katholikus Női Egyesületek Országos Szövetségénél, a Háziasszom r ok Katholikus Gyermekvédő Központjánál, a Kántorszövetségnél és egyéb, a kultusztárcával kapcsolatba nem hozható egyesületeknél vannak tanilók elhelyezve. Épen ma jelentette ki a kultuszminister Ur, hogy vannak elemi iskolák, ahol 60—80 tanuló is van egy tanitó vagy tanítónő keze alatt, ami kézenfekvővé teszi, hogy eredménxes munkát 80 gyermek oktatásával aligha végezhetnek. Kérem tehát, hogy a más téren foglalkoztatott tanitókat vagy tanítónőket a t. kultuszminister úr mielőbb adja vissza eredeti hivatásuknak, hogy a gyermekeket taníthassák és hogy ne jusson olyan sok gyermek egy-egy tanerőre. Ezeket voltam bátor a személyi járandóságokkal kapcsolatosan megemlíteni és amikor arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy javaslatomat elfogadni szíveskedjék, az általam felhozottakra ismételten felhívom a t. kultuszminister ur figyelmét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.j Elnök : Szólásra következik 7 Csik József jeg-yző : Szabó Imre ! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Mi, akik a tárgyalás alatt lévő költségvetést vizsgáljuk, furcsa tapasztalatokra jutottunk. Ha komolyan nézem ezeket a lételeket, azt látom, nogy a 4708 elemi iskolai tanitó személyi járandóságaira összesen 12,955.104 pengő van felvéve. Ez az egész összeg, amely a tanítók egész évi dotációját jelenti. Ha összehasonlítást próbálok tenni más dotációkkal, akkor azt kell megállapítanom szomorú tényként, hogy tényleg nemcsak a nemzet napszámosai, hanem a szó szoros értelmében a nemzet proletárjai a tanítók, akik tényleg dolgoznak, a kik tudatlan emberi csemetékből öntudatos, komoly tényezőket nevelnek és eg\ r általán nem érdemlik meg azt a mostoha sorsot, amelybe részesülnek, A költségvetés tételeiből hirtelenében sikerült egypárat kiemelnem összehasonlitásképen, amelyek mindjárt megvilágítják, hogyan is néz ki az állami tanítók helyzete. Meg kell állapitanom, hogy az egész költségvetés, vagy mondhatnám annak jórésze inkább az állampolgárok kordában tartásának célját szolgálja, mert hiszen a belügyi, igazságügyi és honvédelmi tárcák összesen 34 l /s%-át emésztik fel az egész költségvetésnek. Ha a csendőrség, rendőrség, valamint a folyamőrség összes kiauása majdnem 70 millió pengőbe kerül, akkor e mellett az összeg mellett majdnem eltöipül az a majdnem 13 milliós összeg, amely a néptaniiók személyi járandóságait teszi ki. Ha ehhez még hozzáveszt m azt, hogy az állami lótenyésztésre pontosan 3,791.501 pengő, az állategézségügyre 1,470.764 pengő van előirányozva, ami olyan tekintélyes összeg együtt, hogy majdnem a tanítóság fizetésének felét teszi ki, akkor azt hiszem, ezzel mindent megmondtam arra,
