Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó 14-én, pénteken. 263 vehették a versenyt az életben, akkor mindenesetre nagyon hátrányos helyzetbe kerülnek. így tehát a kormánynak kellene gondoskodnia arról, hogy az iparostanonc-oktatás terén nagyobb összegeket bocsásson rendelkezésre, hogy ezáltal mód adassék necsak a fizikai kiképzésre, a mesterség gyakorlati részének fokozottabb elsajátítására, hanem arra is, hogy a tanonciskolában is megfelelő anyagot nyerjen a tanonc a további életre. Ennélfogva tisztelettel kérem, hogy javaslatomat méltóztassanak elfogadni, annál is inkább, mert ez nem olyan nagy összeg, amelyet az államháztartás, egyéb sok más improduktiv kiadás mellett ne tudna elbírni. Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Nem !•) Ha szólani senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter ur nem kivan nyilatkozni ? (ír. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister : Nem ! Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. rovattal szemben Szabó Imre képviselő ur adott be módosító indítványt. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a 4. rovatot eredeti szövegében elfogadni, szemben Szabó Imre képviselő ur inditványával ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik,) Többség A Ház eredeti szöveget fogadta el, igy Szabó Imre képviselő ur indítványa elesik. Következik az ötödik rovat. Csik József jegyző (olvassa) : »5. rovat. Gyógypedagógiai tudományos társulatok és siketnémaotthon segélyezésére: 1.588 pengő.« Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Javaslom, hogy a fenti rovatban előirányzott 1.588 pengő helyett a gyógypedagógiai tudományos társulatok és siketnéma-otthon segélyezésére fordítandó összeg 30.000 pengőben állapittassék meg. Elnök : Kíván valaki szólani ? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólani ? Gr. Klebelsberg Kuuo vallás- és közoktatásügyi minister : Nem ! Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az 5. rovatot eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Szabó Imre képviselő ur indítványával? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az eredeti szöveg fogadtatván el, Szabó Imre képviselő ur indítványa elesik. Csik József jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. 1. rovat. Mezőgazdasági iskolák céljaira: 35.914 pengő.« Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés I Az előbb nem kellő helyen hivatván fel, most vagyok bátor elmondani a következőket. A legnagyobb helyesléssel és odaadással kisértem figyelemmel az igen t. minister urnák ezelőtt három évvel megpendített ama gondolatát, hogy esetleg uj iskola-típust fog bevezetni, amely az ország agrárhelyzetét véve tekintetbe, az ifjúságot magasabb mezőgazdasági kiképzésben fogja részesíteni. Nem tudom azonban miért, miért nem, a minister ur ettől a gondolatától eltért és e helyett azt a nagyszabású programmját jelentette be a nemzetgyűlésnek, amelyet minden oldalon örömmel megszavaztunk, hogy tanyai helyeken és ott, ahol az iskolák kellőképen nincsenek kiépítve, egy nagyszabású iskola-épitő programmot fog bevezetni. Ismételten arra kérem az igen t. minister urat, hogy tekintettel arra, hogy az a néhány mezőgazdasági szakiskola, amely eddig is megvolt Magyarországon, rendkívül bevált, és azokon a vidékeken, mint pl. Makón, Torontál vármegyében és Debrecenben is, ahol ilyen mezőgazdasági szakiskolák voltak, ezeknek rendkívül üdvös, gyümölcsöző hatása mutatkozott a kisgazdatársadalomban, nagyon kérem méltóztassék jövő programmjába feltétlenül belevenni ilyen szakiskolák nagyobb számban való felállításátUgyancsak arra is kérem az igen t. minister urat, hogy méltóztassék ezekben a gazdasági szakiskolákban lévő tanítóknak státusrendezési kérelmét a legjobb akarattal elbírálni. Itt van a kezemben az ö szakközlönyük, a »Gazdasági Népiskola« című lap, amelyben memorandumuk részletesen le van közölve. Nagyon sérelmesnek tartják, hogy annak ellenére, hogy két szakiskolai tanitó — ujabban tanárnak nevezik őket — azelőtt bekerült a VI. fizetési osztályba és igen nagy megbecsülésben volt részük épen azért, hogy a gazdasági szakoktatás tekintetében nagy eredményeket értek el és ennek folyományaképen bekerültek a VI. fizetési osztályba, most az uj statusrendelet értelmében már nem kerülhetnek bele ebbe az osztályba. Másodszor sérelmesnek találják, hogy a státust meg méltóztatott szüntetni s a tanítókat és tanítónőket, akik külön státusban voltak, a minister ur visszavitte az elemi iskolai státusba. Harmadsorban sérelmesnek találja ez a személyzet azt, hogy azok, akik akkoriban az elemi iskolai tanítók színe-javából kerültek a másik státusba, most hosszú szolgálat alatt szerzett jogaiktól egy tollvonással megfosztattak es az elemi iskolai státusba visszahelyeztettek. Ez a jogfosztás ellenkezik az uj rendelet 2. §-ának második bekezdésével. Nagyon kérem a minister urat, méltóztassék ezeket a sérelmeket meghallgatni és tekintettel arra, hogy oly igazgatókról és oly tanerőkről van szó, akik egy hosszú emberéletet töltöttek a gazdasági szakoktatás terén, méltóztassék a három pontban összefoglalt sérelmeiket jóvátenni, hogy ezek a szakemberek ne veszítsék el kedvüket a munkától, hogy ezután is a legnagyobb odaadással tudjanak dolgozni. Hiszen azok a kiállítások, melyeket külföldön rendeztek tanítványaik munkáiból és amelyeket idehaza is rendeztek, mindenütt a legnagyobb elismeréssel találkoztak. Beszéltem például egy olyan tanítónővel, aki a makói iskolában nagy eredményei működött, akinek a minister ur elődei és ő maga is hét-nyolc kitüntetést adtak, különféle rendkívüli sikereinek elismerése jeléül. Itt oly emberek vannak, akik mint a népiskolai tanítóság elit gárdája, igazán megérdemlik, hogy különös elbánásban részesüljenek. Ismételten felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy a gazdasági tanítókat és igazgatókat ért sérelmet méltóztassék magáévá tenni, méltóztassék a kérdést ugy rendezni, hogy legalább egy-két igazgató bekerüljön a VI. fizetési osztályba, s a külön státust, amely rájuk nézve kedvező volt és a mely előmenetelüket jobban biztosította, méltóztassék visszaállítani. Epen abból,^ hogy akár a népiskolai, akár gazdasági téren a tanítók javadalmazásuk és előmenetelük tekintetében látják a jóakaratot és haladásuk biztosítékát, én mindig a tanítás nagyobb intenzitását, nagyobb sikerét tudom megállapítani. Régi tapasztalat az, — amit Tisza István is hangoztatott Szabó Dezsőhöz irt nyilt levelében, — hogy az a tanár vagy tanitó, akinek Í *avadal m ázását, másképen kenyerét, a kormány »iztositja, határozottan bensőségesebb és eredményesebb munkát tud kifejteni. Meg egyszer bátor vagyok felhívni a minister ur figyelmét erre az anomáliára és felkérni őt a korrekcióra. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!! Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom.
