Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
À nemzetgyűlés 551. ütése 1926. évi május hó 14-én, pénteken. 257 felfogás szerint helyes célt akarnak szolgálni, akkor nem lehet a sportot drákói szigorral és olyan eszközökkel, amelyekkel nemhogy megszeretnék, de még inkább meggyülöltetik kedveltté tenni. Végre tudni kell azt, hogy a kisemberek nem igen barátkoznak meg olyan gondolattal, amelynél a lelkiikön keresztül a zsebükbe is nyúlnak. Ez nagyon veszedelmes dolog. Mert ha jót akarnak és feltételezik is, hogy ez tényleg eredményes volna az országra nézve, hogy t. i. fizikai erővel vissza lehet szerezni Nagy-Magyarországot, ártanak , annak a célnak, amelynek használni akarnak. Ártanak vele és a gyermekeket, akiket tulajdonképen erre a célra akarnak nevelni, fizikailag kifárasztják, erkölcsileg megbántják, de ezzel nemcsak a gyermekeket, hanem a gyermek hozzátartozóit, azoknak eszmei, politikai és egyéb meggyőződéseit is sértik, és a célhoz vezető eszközöket rombolják le. Még valamit ezzel kapcsolatban meg kell említenem. Sajnos, az az igazság, hogy mindannak az oka, ami itt történik, a Testnevelési Tanács összetételében keresendő. Nem kifogásolom, hogy oda bekerültek a hivatalos felsőbb íelfogásnak megfelelően olyan emberek is, akik nem egészen odavalók és nem egészen értenek a sporthoz, az azonban bizonyos, hogy ha már a felsőbb nézőpontok azt diktálták a ministeriumnak, hogy a Testnevelési Tanácsot ugy állítsák össze, ahogyan az összeállítva van, gondolni kellett volna arra, hogy abba necsak elméleti, hanem gyakorlati emberek is belekerüljenek. Mégis lehetetlenség, hogy a testnevelés legfőbb intézősége ne tudjon közelébe jutni a a sportnak és csak ugy egyszerűen az irodából megítélve intézzék a kérdéseket. A magam részéről kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a sport irányát illetőleg arra helyezném a legnagyobb sűh 7 t, hogj 7 ne az olyan sportágak részesüljenek támogatásban, amelyek inkább üzleti jellegűek, ne olyan sportot támogassanak, amelyet egyes emberek kultiválnak csak és a nagy tömegek, mint nézők szerepelnek csupán, hanem ellenkezőleg, a tömegsportokat kellene támogatásba részesíteni. Elnök : A képviselő urnák egy perc áll csak csupán rendelkelkezésére, kérem méltóztassék beszédét befejezni. Szabó Imre : Olyan sportot kell tehát támogatásba részesítenie az Országos Testnevelési Tanácsnak, amelynek mindenki részese lehet kivétel nélkül, tehát kicsi és nagy, amelyben a tömeg tényleg a maga fizikai erejét fejlesztheti, eltekintve attól, hogy a lelki erőre is szükség van. Mondom, nem azokat a sportágakat kellene támogatni, amelyek, mint a futball, az üzleti válla 11 kozás martalékává váltak, vagy pedig a fizikai erőnek olyan kifejlesztését célozzák, amelyek gyilkolásra alkalmasak ; e helyett inkább nemes célok fellendítésére kellene a fősúlyt fektetni. A lövöldözés, a vívás és futballozás szerintem nem sport, de szerintem sport az, ha az emberek kimehetnek a szabadba, ami az ő fizikai erejüknek fejlesztésére és egészségükre tényleg hasznos. Ezt kívántam megjegyezni ezzel a címmel kapcsolatban. Elnök : Szólásra következik 7 Csik József jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az Országos Testnevelési Tanács rovatánál ismételten meg kell mondanom a levente-intézménnyel szemben való véleményünket, habár nekünk ezért egyelőre a hazaárulás jelzője is kijut. Az én meggyőződésem is az, hogyha már országosan és egységesen megszervezetten akarunk sportot csinálni, az legyen valójában sport, amely szellemileg és fizikailag is erősíti a fiatalságot, de küszöbölíessék ki minden olyan tényező ebből a munkából, amely bennünket a régi császári és királyi katonai szellemre emlékeztet. Kénytelen vagyok itt újra megmondani ennél a címnél a mai levente-mozgalommal kapcsolatban, hogy nem veszik figj'elembe azt, milyen körülmények között és hog\ 7 an lehet igénybe venni a mezőgazdaságban foglalkoztatótokat gyakorlatozások céljaira és ha nem jelentkezhetnek, mert munkában vannak, kegyellenül lebirságolják és elveszik az utolsó vankosát vagy varrógépét, vagy munkaeszközét annak az anyának pusztán azért, hogy a testnevelési alapot gyarapithassák. Ez az egyik. A másik az, hogyha ott v; nnak a gyakorlatozásnál, akkor épugy pofozzák és rugdalják őket, mint ahogy pofozták és rugdalták régen a császári és királyi ármádiában a katonákat. Lehetetlen az, hogy valamelyes sport színezete legyen is csak annak, amikor rettegve néz hátra a delikvens, vájjon az oktatótiszt mit csinál, amikor véletlenül nem jól lép és nem jól marsok Lehetetlen a sporttal vonatkozásba hozni azt, amikor valaki félelemből lép a jobb- vagy ballábával, ugy ahogy Kommandirozzák ; lehetetlen, a sportbéli cselekményekkel vonatkozásba hozni, amikor pofozzák, amikor rugdalják a delikvenseket (GraeíFl Jenő ' Ugyan kérem!), mint ahogyan ez előfordul és felhívom rá a kultuszminister ur fjeimét, hogy az intézményből ezeket a ferdeségeket, ha vannak ilyenek, küszöbölje ki. Egyébként erre nézve hozunk ide adatokat elég gyakran. A másik pedig az, hogy ennek a katonai for máját méltóztassék levetkőztetni. A személyzeti ^ételnél rá fogunk mutatni arra, hogy miiyen katonai rangban lévő személyek azok, akik a testnevelés ügyét vezetik, intézik és szervezik. Tegnapelőtt is említést tettem róla, hogy valóságos harcászati gyakorlatot végeztek itt a közelben, Kispest határában. Miután visszhang nélkül járt ez a felszólalásom, kénytelen vagyok most újból és bővebben ismertetni az esetet abban a reménj 7ben, hogy a kultuszminister ur valamilyen formában gondoskodni fog arról hogy ehhez hasonló jelenségek a leventegyakorlatozásokkal kapcsolatosan elő ne fordulhassanak. Hétfőn Kispesten, a temető melletti térségen gyakorlatoztak a leventék. Egy kőfaragómester, akinek Leitgeb János a neve, épen a temetőben dolgozott és miután a gotyók néhányszor a füle mellett süvítettek el, figyelmeztette a leventéket, hogy távolabb végezzék ezeket a gyakorlatozásokat, amit annál inkább megtehették volna, mert ennek megvan a lehetősége, ha a Lipták-féle salaktelep felé lőnek, amely felfogja a golyót. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez semmi összefüggésben nincs az Országos Testnevelési Tanács személyi járandóságaival. Szeder Ferenc : Nem is ezt akarom tárgyalni, hanem az Országos Testnevelési Tanáccsal foglalkozom, amelyben más szellemet szeretnék látni. Elnök: Most annak személyi járandóságairól van szó ; ne méltóztassék visszatérni az általános vitára. Szeder Ferenc : Amikor a személyi járandóságokat nem zavazom meg, meg akarom indokolni az álláspontomat. Meg akarom mondani, miért nem szavazom meg. Azt akarom megmondani, hogy mi a kifogásom, hol van javítani való és azután vonom le fejtegetéseim konzekvenciáját. Semmi egyebet nem akarok ebben a pillanatban. De elmondom azt az esetet is, amelynek konzekvenciájaképen majd állást foglalok a tétellel szemben. Mondom, tehát a gyakorlatozó leventék továbbra is célbalőttek és a köfaragómestert vállon lőtték, ugy, hog} 7 a kórházba kellett szállítani és ott vették ki vállából a beléje lőtt golyót. A rendőrség pedig hivatalos kommünikét adott ki, amelyben azt mondja, hogy suhancok verebekre lőttek és eközben lőtték meg a kőfaragómestert. Más szellemet kell bevinni magába a leventemozgalomba. Szakítani kell ezzel a katonai drillel, azzal a módszerrel, amely pofozással akar test-