Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

À nemzetgyűlés 551. ülése 1926, évi május hó 14-én, pénteken. 249 Hebclt Ede jegyző (olvassa) : 5. cim. Debreceni »Tisza István« tudományegyetem. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok : 1,024.454 P. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : 2. rovat. Dologi kiadások a klinikák kivételével : 208.715 P. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : 3. rovat. Dologi kiadások a klinikákon 1,319.186 P. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : 4. rovat. Ösztöndíjak 1600 P. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : Rendkivüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Alapfelszerelésekre 48.000 P. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : 2. rovat. Segélyezésekre 139 P. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : Bevétek Rendes bevételek. 1. rovat. Tandíj jövedelem 32.000 P. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : 2. rovat. Ápolási díjakból : 1,200.000 P. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : 3. rovat. Egyéb bevételek : 109.600 P. Elnök : Megszavaztatik. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : 6. cím. Pécs»Erzsébet« tudományegyetem. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 958.264 P, — Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért: Mélyen lisztek Nemzetgyűlés ! A minister ur az általános bevezető beszédében részletesen nyilatkozott és büszkén állapította meg azt, hogy nem tudja magáévá tenni azoknak álláspontját, akik általában a i udcmányegyet emek ellen szólalnak fel, mert ő teljes tudalában van ugyan annak, mit jelent az, hogy a népiskolákat nagyobb mértékben ki kell fejleszteni, de azért a tudományos intézetekhez és főleg az egyetemekhez nem enged nyúlni. Mindenesetre a legnagyobb tisztelettel vagyok a minister ur felfogása iránt, azonban két kérdést vagyok bátor intézni hozzá. Az első kérdésem, igen t. minister ur az, hogy mél óztatott-e elgondolni-, hogy ezek az emberek, akik az egyetemekről kitűnő diplomával a kezükben kerülnek ki és elhelyezkedést keresnek az életben, ezt az elhelyezkedést nem tudják megtalálni. Nap-nap után tapasztaljuk, hogy jönnek hozzám azzal a kéréssel, helyezzük el, ajánljuk őket iskolai végzettségüknél sokkal alacsonyabbrendü állásokba. Érettségizett emberek például villamos kalauzok, okleveles mérnökök munkavezetőknek, egyszerű munkásoknak mennek el azért, mert nem tudnak a megcsonkított országon belül megfelelő elhelyezkedést találni. Ez mindenesetre fontos probléma akkor, amikor egyetemeket tart fenn az ország. Én mindenesetre át vagyok hatva attól, hogy irredenta szempontból, sőt tudományos szempontból is rendkívül fontos, hogy minél intenzivebben legyen kifejlesztve a nemzet kultúrája, hogy minél több egyetem legyen, épen ugy, mint vasút. Németország mintájára, ahol sokkal több az egyetem, mint itt. De országunk megcsonkítása következtében, amikor az egyetemeket fentartjuk és azokra óriási költségeket áldozunk az adófizetők terhére, feltétlenül gondoskodnunk kell egy kiutról, hogy diplomás embereinket hogyan tudjuk elhelyezni Arra kérem a minister urat, méltóztassék erre felelni, s amennyiben ugy látná, hogy tényleg az egyetemek szempontjából is restringatnunk kell, •méltóztassék erre törekedni. Amikor pedig erről beszélünk, ez nem az ő kultúrpolitikájának elitélését jelenti, hanem csak a tényleges beteges állapotokkal való számalást. Ezzef kapcsolatban megemlítem a másik dolgot, amire nézve szintén választ kérek, hogy nem sokkal égetőbb kérdés-e arról beszélni, hogy mennyi Magyarországon az analfabéták száma. Mert amig olyan óriási az analfabéták száma, az irni-olvasni nem tudó fajmagyar tanyai lakosok száma, addig mégis elsősorban azzaf a fundamentális kérdéssel kell foglalkozni, hogy a földmives magyarságot közelebb hozzuk az irniolvasni tudáshoz és annak körében teremtsünk egy olyan kultúrát,amelynek aztán egy magasabb, kecsesebb kialakulása az egyetemek kérdése. Erre a két kérdésre kérek felvilágosítást a minister úrtól. Elnök : Kiván-e meg valaki szólani ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Bár el kell ismernem, hogy Kiss Menyhért t. képviselőtársam objektíve szólalt fel, mégis kissé csodálkoznom kell azon, hogy ő pedagógus ember létére kérdi ezt tőlem. Kérdezték ezt tőlem pénzemberek is, akiknek csak azt a választ adhattam, hogy nekik az a meggyőződésük, hogy ebben az országban sok az egyetem, nekem, mint kulturpolitikusnak inkább az a nézetem, hogy sok a bank. De ha az igen t. képviselő ur, aki velem együtt az iskola embere, kérdi ezt tőlem, ezt bizonyos fokig csodálom. Mert, ugyebár, köztünk, az iskola emberei között köztudomású és nem vitás az, hogy mentül magasabb egy iskolafajta, annál kevesebb tanulóval foglaíkozhatik sikeresen. Annak sem örvendünk, ugy-e, ha egy-egy óvónőre sok gyermek jut, de utóvégre. eljátszogatni lehet sok gyermekkel is. Az elemi osztály, ugyebár, már sokkal kisebb, mint egy óvoda, de ott is még mindig el lehet menni 60 gyermekig ; az is nagy kalamitás, ha el kell menni 60 gyermekig, de sajnos, van gyakran 80 gyermek is. A középiskoláknál 40-nél nagyobb létszámmal sikeresen nem lehet működni. Méltóztatnak tehát látni, hogy mennél magasabb iskolafajtához jutunk, a tanár annál kevesebb tanulóval foglalkozhatik sikeresen. Mármost mennyivel inkább igy van ez a főiskolai oktatás terén, ahol nem egyes tantárgyak elsajátítása a cél, hanem az illető tutományba való bevezetés. Miért van ez, hogy Magyarországon ezt nem láiják tisztán? Azért, mert megszokták a régi világban, hogy a budapesti egyetemnek 8 vagy 10.000 hallgatója volt és minden egyes tanárhoz olyan szám iratkozott be, amelynek negyedrésze, vagy ötödrésze sem fért volna be abba a terembe, amelyben az illető tanár tanított. (Ugy van! balfelől. — Malasits Géza : Nem is volt az más, mint bizonyitványgyár !) Az a rendszer, amely egy egyetemet tart fenn korlátlan beiratkozási lehetőségekkel, sokkal inkább növeli az értelmi proletariátust, mintha négy egyetemet tartunk és ott a tanárok körül csekély számú hallgató van, akivel személy szerint is tud foglalkozni a szemináriumban a laboratóriumban vagy a klinikán. Mert, t. képviselő ur, ha az előadás elég lenne, ha elég volna modern főiskolai oktatáshoz az, hogy a professzor felmegy a katedrára és előadja a tárgyat, akkor nem lenne egyáltalában szükség az egye'emre, hanem elég volna egy rádiókészülék, amelybe a tanár megtartja a maga előadását és ezt az előadástmindenfalusiházban is meg lehet hallgatni. A modern főiskolai oki at ásnak az ónban nem az előadás a súlypontja. Az előadás az egyetemi oktatásnak — hogy ugy mondjam — parádés része, ahol a tanárnak tetszetősen kikerekítve kész eredményeket kell adni. Az igazi oktatásnak azonban a szemi-