Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-551

À nemzetgyűlés Sol. ülése 1926. •a mái viszonyok között természetesnek tartom, liogy az állam az egyházak céljaihoz hozzájáruljon, azonban egy anomáliát kénytelen vagyok ezen felszólalásom keretében felhozni és ez a következő. Teljesen lehetetlennek tartom, hogy katholikus egyházközségek alakuljanak a nélkül, hogy az alakulás feltételeit képező jogi rész rendezett lenne, mert ez a kérdés a mai viszonyok között még nem rendezett. Másodszor pedig lehetetlennek tartom azt, hogy megtörténjenek olyan események, hogy «gyes egyházközségek 200, 600, sőt 1000%-nál magasabb egyházközségi adókat vessenek ki, akkor, amikor a törvény tiltja, hogy községek a saját céljaikra 50%-nál többet vegyenek igénybe az adóalapból. Ez teljesen lehetetlen dolog és teljesen lehetetlen az is, hogy a végrehajtásnál állami jogsegélyt vegyenek igénybe, mert az ilyen esetek megtámadják az egyes adózók vagyoni erejét olyan mértékben, hogy ehhez az eljáráshoz az állam nem járulhat hozzá. Mindenesetre tehát én azt hiszem, hogy akármilyen jóindulattal viseltessék is a törvényhozás az egyes hitfelekezetek iránt, de nem mehet bele abba,"hogy állami segélyt nyújtson ilyen lehetetlen esetek, kivetések végrehajtásához. Valami határának kell lennie annak, hogy mennyi az az adóteher, amelyet az egyházközségek az egyházközség tagjaitól igénybe vehetnek. (Wolff Károly : Magánügy, az illető egyházközség belügye ! Autonómia van, annyit fizetek, amennyit akarok ! — Vargha Béla : Megszavazzák !) Beszéljünk egyszer már az autonómiáról I Nagyon különös dolog, hogy a katholikus autonómiáról épen azok beszélnek a legkevesebbet, akik jogutódjainak tartják magukat annak a pártnak, amely ezért az autonómiáért annak idején küzdött s amelynek ez kardinális programmpontja volt. A Néppárt jogutódjának tartja magát a keresztény gazdasági párt, a katholikus autonómiáért való küzdelem terén azonban az utóbbi időben, tudomásom szerint, semmit nem tett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azután az is lehetetlen állapot, hogy egyik téren legyen atonómia, a másik téren pedig ne legyen autonómia, hogy teljesen a levegőben függő, szervezetlen katholikus egyházközségek legyenek, mert ezeknek jogi alapját nekem senki kimutatni nem tudja. (Wolff Károly : Egyházilag igen ! Püspöki értekezlet szabályozta !) Tudok arról a püspöki értekezletről, — azt hiszem, 1920-ban volt — amelyen megállapítottak egy sémát, amely szerint alakuló egyházközségek azután . . . (Zaj a középen.) Kérem, nem abban van a punctum saliens, hogy mit fogadtak el, vagy mit nem, a punctum saliens az, hogy ha valamely egyházközség állami és közigazgatási utón óhajtja behajtani az egyházi adókat, az államnak, igenis, nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy mérlegelje, vájjon ezek az adók olyan mérvüek-e, hogy az egyes egyéneket gazdasági erejükben meg nem támadják, hogy ezek az adók, hogy rövidebben mondjam, az észszerüség határain belül mozognak-e. Lehetetlen arra az álláspontra helyezkedni, hogy van itt egy egyházközség, amely valami, egészen nem bizonyítható módon jogilag megalakul, amelyet elismer a kormányzat, és ez az egyházközség azután szabadon adóztathasson, akkor, amikor nem adóztathatnak szabadon törvényhatóságok, községek, sőt bizonyos fokig az adóztatás szabadsága, már mint a teljes adóztatás szabadsága még a törvényhozásnak sincs megadva, mert még ott is nagyon sokan hozzászólnak addig, amig az adó véglegesen megállapíttatik. Én tehát mindenesetre szükségesnek tartanám, hogy a kultuszkormány nyiatkozzék abban az irányban, hogy ezeket a helyzeteket, amelyek felmerülnek abból, hogy itt egyes egyházközségek belátás nélkül adóztatják az egyházközség tagiait... (Felkiáltások a középen : Belátás nélkül ?) Belátás évi május hó 14-én, pénteken. Ml nélkül, ezt állitom, mert én belátás nélkülinek vágyok kénytelen megbélyegezni a mai viszonyok között minden olyan adóztatást, amely adóztatás akkor, amikor állami törvény szabályozza, hogy községi célokra többet, mint az adóalapnak 50 %-át igénybevenni nem lehet, ugyanakkor egyházi célokra igénybe veszi ennek sokszorosát. Ezt lehetetlennek tartom ; mert ha a törvényhozás kimondja, hogy nem engedi a községeknek és a törvényhatóságoknak, hogy megtámadják az egyes egyén, adóalany gazdasági erejét, akkor ez olyan momentum, amelyet respektálni kell minden egyéb egyházközségnek és más hasonló szervezetnek ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és a kormánynak mindenesetre kell betekintésének és jogának fennie ahhoz, hogy minden ilyen abnormis túllépést a megengedett határnak megakadályozza vagy legalább ennek kényszerű végrehajtásához jogi segélyt ne nyújtson. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ha a kormány ilyen abnormisan magas összegű egyházi adónak behajtásához segédkezet nyújt, a másik oldalon pedig az egyes községek határozatait megsemmisiti azért, mert azok azt az 50%-ot, amelyet a törvény előir, túllépik, akkor igy ezen a téren rendet teremteni nem lehet. Tisztelettel kérem, hogy a kultuszkormány ezt az anomáliát, amelyeket itt felhoztam, tegye megfontolás tárgyává. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Kiss Menyhért ! Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Eőri-Szabó Dezső 1 Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Ki a következő szónok ? Héjj Imre jegyző : Nincs senki feljegyezve. Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Wolff Károly szólásra jelentkezik.) Wolff Károly képviselő ur kivan szólani. Wolíf Károly : T. Nemzetgyűlés ! Röviden szeretnék válaszolni az előttem "szólott t. képviselő urnák a katholikus autonómia szempontjából tartott fejtegetéseire. Ha mi autonómiát akarunk, akkor annak első alapelve az, hogy az autonómia belügyeibe senki másnak nincs beleszólása, mint magának az autonóm szervnek, mert lehetetlen egy autonómiát ugy elképzelni, hogy annak határozataiba más fórumnak is beleszólása legyen. A katholikus autonómia szempontjából nekem az az álláspontom, hogy a katholikus autonómia megvalósítása feltétlenül szükséges és kívánatos valami (Ugy van ! a középen.) és a magam részéről nagyon szeretném azokat a konkrét intézkedéseket látni, amelyek a katholikus országos autonómia kiépítése tekintetében szükségesek. Ez az én elvi álláspontom. Nem lehet azonban azt mondani, hogy ami eddigelé történt, az nem haladás. Mert a katholikus autonómia megvalósításának kérdésében két álláspont lett volna lehetséges : a felülről lefelé való szervezkedés és az alulról felfelé való szervezkedés. Szerintem az alulról felfelé való szervezkedés sokkal egészségesebb folyamat, mint a felülről lefelé való szervezkedés. (Ugy van !) Ma az alulról felfelé való szervezkedésnek tényleges folyamatában vagyunk, tekintettel arra, hogy a katholikus egyházközségek fokozatosan szervezkednek ; nem lehet azt mondani, hogy jogalap nélkül, mert hiszen a katholikus egyház beléletében az autonóm szervezkedés is csak a kompetens egyházi hatóság hozzájárulásával történhetik. Én egyházi ügyekben nem ismerek el más kompetenciát, mint "a saját egyházi hatóságomét, nevezetesen az egyházmegyei jurisdictiot. Az egyházmegyei jurisdictio az a jogforrás amelynek alapján egyházközség keletkezhetik. Ez a jogforrás pl. Budapest székesfővárosban