Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-551
22Ô A nemzetgyűlés 551. ülése 1926. évi május hó 14-én, pénteken. még mindig nem tudnak különbséget tenni a törvényhozó és a végrehajtó szervek hatásköre és működése között. (Szeder Ferenc : Megtanulták a Vannayaktól ! Ez a baj ! -— Szabó Sándor : Vigyázzon a képviselő ur ! Mindenkire rákerülhet !) Nem lehet elégszer és nem lehet eléggé hangosan hirdetni épen ezek felé a néprétegek felé (Szeder Ferenc : Elég szomorú !) hogy a törvényhozó ugyan részt vesz a törvény megalkotásának munkájában, mint a hogyan részt .vett Platthy György is a földreform-törvény létrehozatalában, azonban a végrehajtásnak feladata kizárólag és fenntartás nélkül a független magyar bíróságnak jogkörébe van utalva. A- biróhoz pedig a képviselő is egyszerűen a szerény érdeklődésnek és a tiszteletteljes kérelemnek szavával közeledhetik csupán, mint közeledik akárki más. (Ugrón Gábor : Azzal sem ! Biróhoz nem lehet kérelemmel járulni !) Most, amikor a kultusztárca tárgyalása van soron, azt hiszem, egészen stilszerü rámutatnom annak szükségességére és fontosságára, hogy az alkotmányjogi alapfogalmak, az alkotmányjogi alapismeretek részint a felnőttek oktatása céljából összehozott népművelő előadásokon, részint pedig az elemi iskolák számára előirt alkotmánytani stúdiumnak kapcsán az eddiginél behatóbban és komolyabban taníttassanak. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Fábián Béla : Helyes !) De nem mulaszthatom el, hogy intő szóval ne forduljak azokhoz, akik a törvények és rendeletek végrehajtására vannak hivatva ; a birák és a köztisztviselők nagy táborához. A legjobban elgondolt és megkoncipiált törvény is kátyúba jut, ha a végrehajtás során az eredeti elgondolás vágányairól azt a törvényt, annak a törvénynek vezető motívumait kizökentik. A rendeleteket és a törvényeket szigorúan azok szellemében és azok intenciói szerint kell végrehajtani, mert ha ez nem történik meg, akkor egészen természetes, hogy felgyülemlik mindenfelé a keserűség, az elégedetlenség és a panasz s ezeknek a panaszoknak felvevő antennája mindig a képviselő. (Ugy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Ha egy képviselő kellő megfontolás után vállalkozik arra, hogy ilyen jogos panasz tolmácsolója legyen, akkor eminens közérdek, hogy annak a képviselőnek intő, kérő vagy figyelmeztető szavai az intézkedő szervek részéről valóban komolyan meghallgattassanak és megszívleltessenek, (Helyeslés) annál is inkább, mert épen a szóban forgó eset mutatja azt, hogy mennyire téves a nagy közvélemény felfogása a képviselői hivatással és hatáskörrel szemben, A meghallgatást, a figyelmet a mi kérő és óvó szavainkkal szemben tehát annál inkább megkövetelhetjük, mert az ilyen esetek mutatják, hogy a közkormányzat minden ténykedéseért a köztudat elsősorban nem a végrehajtó közegeket, hanem a nemzet törvényhozóit vonja felelősségre és — mint tegnapelőtt láttuk — állítja őket sokszor pisztolycső elé. De van egy kérő szavam a magyar néphez is. Kérem az én népemet, hogy tartson mértéket a kormánnyal szemben támasztott igényeiben. Négy év alatt nem lehet helyrehozni négyszáz esztendő minden mulasztását. Csodálatosképen ma épen, amikor legnagyobb itt a nyomorúság és a szegénység, legnagyobbak és legtürelmetlenebbek a mi igényeink. Ez a tünet fájdalmas és végzetes, épen azért figyelmeztetnem kell minden tényezőt arra, hogy óvakodjék a parazsat szítani. Hiszen ebben az országban, ebben a csepp, parányi trianoni kis töredék hazában voltaképen minden magyar lélek egyegy vérző, egy-egy égő seb. Ezt a sebet pedig nem izgatással, valóban nem demagóg hatásvadászattal (Helyeslés a szélsőbaloldalon) nem az igények felsrófolásával, és a vadság fokozásával, (Fábián Béla: Ugy van!) hanem becsületes felvilágosítással, okos célkitűzéssel és a szenvedélyek erőinek munkaenergiávaFyaló átváltoztatásával tudjuk csak meggyógyítani. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ebben a törekvésben nekünk, törvényhozóknak kell példát mutatnunk a nemzetnek ; erre int és tanít bennünket a Platthy György szivének szegzett revolver mementoja. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök : Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem lehet s így áttérünk napirendünkre. Következik az 1926127. évi állami költségvetés (írom. 1042) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van a kultuszministeri tárca részletes vitája. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a XVI. fejezet, vallás- és közoktatásügyi ministerium, kiadás, rendes kiadások 1. rovatait felolvasni. Hébelt Ede jegyző (olvassa) : Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 1,817.195 p. — Drozdy Győző ! Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Az előttünk fekvő vallás- és közoktatásügyi költségvetés központi igazgatásához óhajtanék hozzászólani. Azok a rovatak és alrovatok, melyek a költségvetésben előttünk fekszenek, azt bizonyítják, hogy a központi adminisztráció, tehát a kultuszministerium 581 alkalmazottal működik. (Nagy János (egri) előadó : Ötszázötvenegy alkalmazottal ! Harminccal kevesebb lett !) Én csak az előttem levő adatokat referálhatom. Tehát 581 alkalmazottal működik. Ezzel szemben az egész ország tanügyének adminisztrációja, a vidéki vármegyei kir. tanfelügyelőségeket véve számításba, összesen sem haladja meg ezt a létszámot, melyet a központi igazgatásnál látunk. Ezt én hallatlanul beteges tünetnek tartom. Lehetetlen állapot ez a vízfejűség — hogy ugy mondjam — hogy az egész ország centralizálását magában a ministeriumban ugy képzelik, hogy a tanfelügyelőségeknek, az iskolafelügyeleteknek jogkörét a legkisebb nüanszokig is a ministerium magának foglalja le, s a tanfelügyelőségeknek a legkisebb dolgokban sincs meg a kellő perszeverenciájuk, hanem a központi igazgatás, a központi kormányzat dönt a legapróbbcseprőbb dajkakérdésekben is. Az igen t. kultuszminister ur beszédében maga is kiemelte, hogy nem hive ennek az állapotnak és arra fog törekedni, hogy az ország tanügyének adminisztrációját olyan egészséges irányban fejlessze, hogy a vidéki centrumokon annak a vármegyének oktatásügyét nagyobb részletekben el is intézhesse. Ha azonban a központi igazgatás tételeit nézem, az^látom, hogy ebből nagyon sok dolog hiányzik. Nem találok például a központi adminisztráció tételei között pontot a magyarországi oktató személyzetnek, nevezetesen a tanárságnak és a tanítóságnak egyesületeire vonatkozólag, amelyek elvégre is törvényes alapon állanak fenn. A központi adminisztrációban ezeket semmiféle tétel, semmiféle összeg nem képviseli. Annak ellenére, hogy a kiadások között látok kölcsönöket még a magyar hegymászók egyesületének is, nem látok egyetlenegy tételt sem arról, hogy a magyar tanítóság és tanárság hivatalos egyesületeit a kultuszkormányzat miképen állítja be a központi igazgatásba. Ennél a pontnál akarok az igen t. kultuszminister ur expozéjában elmondottakra is reflektálni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A kultuszminister ur — ugy látszik — nem barátja ezeknek a tanitói egyesületeknek vagy ha barátja is, azt gondolja, hogy ezek a tanitói egyesületek ad hoc fizetésrendezésekért indítandó mozgalmakra összeverődött társaságok egyesületei és csoportjai s az igen tisztelt kultuszminister ur elfeledkezik róla, hogy ezek a tanítóegyesületek az 1868. évi népoktatási törvényben lelik gyökerüket.