Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

222 A nemzetgyűlés 550. ülése 1926. évi május hó 12-én, szerdán. támadtatás visszautasítása keretében maradni ! (Barthos Andor (a teremből kifelé indulva): Ezt nem érdemes meghallgatni !j Kiss Menyhért : .. . olyan jeleneteket rögtönzött, hogy a gyöngyösi vezetőség fellépett ellene és követelte, hogy a központi vezetőség vele szemben járjon el. Az ő kilépése és az én beszédem között tehát abszolúte semmiféle okozati összefüggés nincs. Ami pedig az igen t. képviselő ur antiszemitizmusát illeti, azt hiszem, hogy ugy vagyok én az ő antiszemitizmusával is, mint ahogy vagyok politikai bírálatával, amelyben > ő ötezer főnyi közönség előtt véleményt nyilvánította ministerelnök úrról, olyan véleményt, amelyet ha én elmondanék — amely vélemény azonban az ügyészi vádinditványban is bentfoglaltatik — az elnök ur vagy megvonná tőlem a szót, vagy legalább is rendreutasítana. Én az ilyen véleménynyilvánításban és antiszemitizmusban ezen a téren a képviselő urat nem fogom követni és nem is fogok reflektálni szavaira, mert olyan emberrel, aki nem verekedik, aki elégtételt nem ad, hanem csak sértéseket tud osztogatni jobbra és balra, ilyen emberrel nem tartom szükégesnek és férfiasnak verekedni. (Zaj.) Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat rendreutasítom. Lendvai István képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Mindössze néhány mondat elmondásával óhajtom a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybe venni. Mindig is tudtam, hogy a tigrisnek nagyon nehéz a harca a léggyel szemben. Ez közismert természettudományos igazság. (Derültség.) Én e pillanatban is, azután is, amit az Ébredők Magyarok jelenleg is aktív igazgatósági tagja itt elmondott, vagyok olyan lojális az Ébredő Magyarok Egyesületével szemben, hogy még mindig nem fogom a nemzetgyűlés szine előtt részletesen kifejteni azt, hogy miért is voltam kénytelen lelkiismeretem sugallatára hallgatva, épen a keresztény nemzeti gondolat érdekében az egyesületből kilépni. Ami Gyöngyöst illeti, csak azt mondhatom az igen t. képviselőtársamnak, aki itt felszólalt, ,hogy nagyon rosszul van informálva. Egészen más dolgokról volt ott szó. Hogy én magántársaságban a keresztény nemzeti gondolatnak parazitáit, a keresztény nemzeti gondolatnak élősködőit szóvátettem és kifogásoltam, azt hiszem, ez csak tisztességemre és a keresztény nemzeti gondolatnak tisztességére válik. (Derültség a szélsőbaloldálon.) Ha pedig a t. képviselő ur, aki ott Gyöngyösön épen ugy nem volt jelen, mint ahogy soha nem volt jelen ott, ahol az írói és költői tehetséget az istenek adományozzák. (Élénk derültség. — Kiss Menyhért : Ön ott volt ! A szesznél is ott van állandóan!) azt állítja rólam, hogy a szeszt mértéktelenül fogyasztottam, én most itt a nemzetgyűlés szine előtt nem kívánok vitatkozni arról, hogy mit fogyasztottam én mértéktelenül. Egy kétségtelen, t. képviselőtársamról az, hogy agyvelő kérdésében az istenek nem ajándékozták meg mértéken felül. (Élénk derültség. — Kiss Menyhért: Szerénység ne hagyj el!) Azután még egyszer csak arra akarok hivatkozni, amit felszólalásom elején mondottam, hogy nekem rendkívül fáj az, hogy ilyen jelenetekre egyáltalában alkalom adódik. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Kiss Menyhért: És mindig ön kezdi! — Zaj.) Ezek után kijelentem, hogy bár lehet, hogy talán még nem egyszer szót kell kérnem személyes kérdésben, mindannyisszor azonban, amikor személyes kérdésben való felszólalásra az imént felszólalt képviselő ur kényszerítene, soha e nemzetgyűlés falai között felszólalni nem fogok. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Következik Fábián Béla képviselő ur interpellációja a magyar királyi népjóléti és munkaügyi minister úrhoz. Kérem a jegyző urat sziveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a szabaddá tett lakásfelmondási jog következtében egyes pestkörnyéki községekben a lakásviszonyok terén valóságos anarchia állott elő % Amennyiben a minister ur ezekről az anomáliákról már tud, hajlandó-e haladéktalanul revízió tárgyává tenni a pestkörnyéki községekre nézve kibocsátott lakfelmondási rendeletet? Budapest, 1926. évi niájus hó 10 én. Fábián Béla sk. nemzetgyűlési képviselő.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Teljesen objektíve és nem a politika szempontjai által vezéreltetve akarom kezelni ezt a súlyosan fontos kérdést, amelyhez remélem mindennek van inkább köze, mint a politikának. Az ón véleményem szerint a lakásfelmondások terén egy súlyos gazdasági kérdéssel állunk szemben: az egyik oldalon a szabad forgalomra való törekvés, amely egész természetes mindenkinél, aki a magántulajdon alapján áll; a másik oldalon pedig az az általános helyzet, hogy lakás kellő mértékben nem áll rendelkezésre. Tehát a szabad felmondás, melyet a minister ur rendeletével most a községekben elrendelt, nemcsak az első pillanatban alkotott vélemény szerint, de ma már a tanulságok bizonysága szerint is azt eredményezte, hogy nemcsak az üzlethelyiségeknél, de a lakásoknál is előállott az a helyzet, hogy emberek, akiknek felmondtak, nem tudják, hová menjenek lakni, (Ellenmondások a jobboldalon. — Neubauer Ferenc: Egészen jól elhelyezkednek!) Majd erre is rátérek t. képviselőtársam. Kijelentem, hogy nagyon objektív leszek felszólalásomban s nem fogok a minister úrtól semmi olyat kérni, ami saját meggyőződése szerint — ismerve a minister urnák humanitárius szempontjait — a minister ur által teljesíthető nem volna. És csak arra kérem t. képviselőtársaimat, akik remélem a saját kerületeikben maguk is meggyőződtek arról, hogy vannak visszaélések. Mert pl. képviselőtársaim is csak visszaélésnek tekinthetik azt, hogy háztulajdonosok felmondva embereknek, akik másutt elhelyezkedni nem tudnak, tőlük 10—20 millió korona lelépés! díjat kérnek szobánként azért a lakásért, amelyben laktak. (Neubauer Ferenc: Menjenek máshová lakni!) És meg vagyok róla győződve, hogy t. képviselőtársaim valamennyien elitélik, hogy a kisközségekben, ahol nem áll megfelelő lakás rendelkezésre, a békebeli bérek többszörösét kérik azoktól a lakóktól, akiknek felmondtak. T. Nemzetgyűlés ! Meg vagyok győződve afelől, hogy a minister ur nem akart rendeletével tápot adni a lakásuzsorának, hogy nem akarta rendeletével felszabadítani a rossz szellemeket, s nem akarta, hogy azok, akik esztendőkön keresztül laktak az akkori gazdasági viszonyok következtében esetleg mérsékelt áron, azok az emberek bosszú alanyaivá legyenek és ma olyan felmondási perekkel álljunk szemben, amely felmondási perek és felmondások az egyes községek nyugodt életét megzavarják. Nem azoknak a mozgalmáról van szó, akik kényszerítve vannak arra, hogy községekben lakjanak s nem politikával vagy szélső gazdasági törekvésekkel foglalkozó emberek állanak ezeknek