Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

220 A nemzetgyűlés 550. ülése 1926 Elmegyünk a kerületébe! — Nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Kiss Menyhért: Ha évek óta hiába hozzuk ide ezeket a sérelmeket és hiába adjuk be az alapszabályokat, ha a minister ur most elhangzott kijelentése ellenére az ügyosztály huzzahalasztja s nem adja ki a jóváhagyást, akkor valóban ugy áll a dolog, ahogy Drozdy képviselőtársam mondja, hogy a Kossuth Lajosuteában a mágnás es dzsentri uraknak megvan engedve, hogy kaszinót csináljanak, de á magyar földmunkásoknak nincs megengedve. (Szabóky Jenő: Nagyon sok helyen van!) Itt nincs. Épen azért hozom ide ezt az esetet, mert nincs megengedve. A jogegyenlőség elve alapján — a minister ur lelkiismeretére szeretnék appellálni — méltóztassék megengedni tömnek az otthonnak a megnyitását. (Rakovszky Iván belügy minister: Nyitva van!) Méltóztassék a közigazgatást egy rendelettel távol tartani attól, hogy például egy közeiégben osztályozzák az embereket és megtörténjék az, amit ez a főszolgabiró megcsinált, hogy az első választmány tagjai közül kijelölt vagy 60—70 embert és kijelentette, hogy ezek nem megbizhatók, mert kommunisták. Megmondom, miért képtelenség <ez1 Azért, mert mindaddig, amig egy emberrel szemben — akiár a minister úrral, akár velem szemben — vagy ügyészi vád nincs, vagy pedig a magyar biróiság mieiír nem áillapitottai hogy a kommunizmusban vétkes vagy bűnös, egy közigazgatási hatóság, mely haragszom rád-ot szokott pityké^vel játszani az emberekkel szemben, nem állapithatja meg, hogy valaki kommunista-e vagy nem. (Graeffl Jenő: Ez nem komoly beszéd!) Hiszen már megtörtént, hogy embereket hónapokra elzártak ártatlanul, sőt a múlt héten szabadult ki egy ur, akit éveken át zárva tartottak és akiről végül a biróság maga megállapította, hogy tévedésen alapult az első itélét, ezért visszaadta szabadságát és megállapította, hogy ennek az embernek a kommunizmushoz semmi köze sincs. Elnök: A képviselő ur felszólalásának ideje letelt^ kérem méltóztassék beszédét befejezni. Kiss Menyhért: Arra kérem tehát az igen t. minister urat, méltóztassék utasitást adni Kovács főispáű. urnák és Kiss főszolgabiró urnák arra, hogy a tótkomlósi munkásotthon megnyitása elé akadályokat ne gördítsenek és méltóztassanak nekik olyan rendeletet kiadni, hogy az embereket a maguk < politikai véleménynyilvánításában ne zavarják; ne mondja ajkuk, hogy megadom ugyan az engedélyt talán egyszer az otthon megnyitására, de képviselőket nem kivánok ott látni. Ilyen kijelentéseket alkotmányos, parlamentáris államban közigazgatási tisztviselőnek nem szabad tenni. Elnök: A belügyminister ur kivan válaszolni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Kiss Menyhért képviselő' ur elég hosszan beszélt erről a témáról, elfelejtette azonbatn, hogy az expozíciót is elmondja következtetéseihez, A leglényegesebb elemről ugyanis nem beszélt, nevezetesen arróls hogy 1923-ban alakult mesr egy Tótkomlósi Földműn kásotthon Egyesület, amely alapszabályait felterjesztette a belügyministerinmba. amely azonban különböző okokból ezeket az; alapszabályokat nem hagyta jóvá. Ez történt 1923-ban. 1924-ben azonban arra ébredt a hatóság, hogy ez az egyesület bár alapszabályai nielmi voltak jóváhagyva, nemcsak kcdélyesim tovább működött, hanem egy munkásotthont évi május hó 12-én, szerdán. is épitett. azt valami csodálatos módon nevére telekkönyveztette; ez az egyesület tehát legnagyobb mértékben szembe került a törvényes» jogszabályokkal. Ennek a helyzetnek következménye azt volt, hogy ez a tótkomlósi munkásotthon a belügyminister rendelkezése alái került, mert hiszen a törvény elrendeli, hogy az alapszabályok nélkül működő, vagy feloszlatott egyesületek vagyonát a belügyminister van hivatva közhasznú célra adományozni vagy felhasználni. A helyzet tehát ma is az, hogy e felett az épület felett én rend elk ezem, ezt az épületet én vagyok hivatva lehetőleg kulturális vagy közhasznú célra felhasználni. Most következik a második helyzet. Én -a legnagyobb türelemmel kezelem ezt a kérdést már két esztendeje; nem a képviselő ur, hanem annak a kerületnek képviselője kért meg engem arra, hogy ne disponáljak e felett az épület felett, ne forditsain ezt az épületet máls célra addig, amig ő ott a községben meg nem alakitott egy olyan egyesületet, amelyre én teljes lelkinyugalommal abban a tudatban bizhatom rá ezt az épületet, hogy annak vezetői ebben az épületben valóban' a magyar kultúrát és valóban az ottani lakosság és nép érdekeit fogják szolgálni. Két esztendő óta nem tudtunk eljutni odáig, hogy a képviselő ur olyan tisztikart állítson az egyesület élére, amelyre teljes megnyugvással rábízhatom az épületet. Nekem az a kötelességem, hogy ezt az épületet kulturális célra használjam fel, hogy ezt az épületet átadjam annak a rendeltetésnek, amelyre építették, hogy ott valóban társadalmi és kulturális élet folyjon. Nem az az én kötelességem, hogy én egyoldalúan egy párt céljaira engedjem át ezt az épületet, különösen akkor, amikor a vezetőségben szélsőséges gondolkozásukról ismert egyének vannak. Én több türelmet nem tanúsíthatok ebben a kérdésben. Folyton vártam, hogy megalakítsák azt az egyesületet, amelyre az én felelősségem tudatában rá fogom bizni azt az épületet. Most már az utolsó terminushoz érkezett a kérdés megoldása. Kilencedikén tartott egy egyesület alakuló közgyűlést abban a reményben, hogy meg fogja kapni az épületet. Vagy olyan vezetőséget választanak, amely teljes megnyugvást ad arra nézve, hogy abban az egyesületben nem politika, hanem hazafias, kulturális munka fog folyni és akkor hajlandó vagyok az épületet egy ilyen közhasznú egyesületnek átengedni. Ha azonban ismét azt kapjuk válaszul, amit folyton és mindig kapunk, hogy ugyanazt a vezetőséget választják meg, amely már egyszer élesen ellentétbe került a törvénnyel, akikor nem áll módomban tovább várni a kérdés elintézésével és meg fogom találni azt a módot, hogy az épületet olyan célra engedjem át, amely — mint a képviselő ur felszólalása elején mondotta — a magyar kultúrát fogja szolgálni. (Helyeslés jobbfelől.) Egyet kivánok még megjegyezni. A képviselő ur tévedésben van, amikor azt mondja, hogy az épület be van zárva, mert én igenis abban a pillanatban vagy legalább is röviddel azután, hogy az épület az én rendelkezésem alá került, kinyittattam s azóta a falu népe ott összegyűlhet és esti szórakozásainak élhet. Ebből azonban nem következhetik az, hogy abban az egyesületben büntetlenül lehessen bejelentetlen gyűléseket tartani. Egészen röviden térek ki a kihágás kérdésére. A kihágási bíró első fokon saját diszkrecionális joga szerint jár el. Ameonyiben a képviselő ur vagy az illető elitéltek túlszigorunak