Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

218 A nemzetgyűlés 550. illése 1926, demeljük meg, hogy ugy nyilatkozzanak ró­lunk, mint ahogyan itt Kiss Menyhért t» kép­viselőtársunk is aposztrofált bennünket. (Egy hang a közéven: Szokása!) A t. képviselő ur csipked, szurkál, a helyett, hpgy tárgyilagosan terjesztené elő interpellációját. Én nem csip­kedek, nem szurkálok, mert tudom, hogy őt nehéz csípni és szúrni, mert hiszen sokkal ne­hezebben sérthető, szúrható és csipbető. Én te­hát nem akarom őt visszacsipkedni. T. Nemzetgyűlés! A t. képviselő ur másik kérdésére, hogy hajlandó ^s agy ok-e odahatni, hogy az anyag minél gyorsabban odajusson az illetőkhöz, azt válaszolhatom, hogy minden­esetre azon vagyunk, hogy ezeket az anyago­kat odajuttassuk, ahová azokat juttatni akar­juk, hogy az illetők minél előbb építkezhesse­nek. Mivel azonban az ügy szervezés és előké­szítés alatt áll., nem tudok a t. képviselő urnák még határozott időpontot mondani, amikor .el­döntjük azt. hogy az anyagelosztó telep a kí­vánt helyen felállitható leszi-e, vagy nem. Ennyit válaszolhatok a t. képviselő ur in­terpellációjára és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztas­sék! (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Kiss Menyhért: Igen t. Nemztegyülés! Há­rom megjegyzést teszek a minister ur vála­szára. Első megjegyzésem az, hogy mi egyáltalá­ban nem izgattuk fel az embereket az anya­gok várása és kiosztása tekintetében. (Drozdy Győző: A kormány ígért ÁS nem mondta meg, hogy csak kevesen kapnak! Most minket akar­nak hasba lőni!) A kormány hozta a javasla­tot és md, ellenzék, ezt magunkévá tettük és megszavaztuk örömmel, de hogy e kormány és egy más, valóban demokratikus kisgazidia-kor­mány között mi a különbség, rámutatok Len­gyelországra, amelynek idevonatkozó statisz­tikai adatait költségvetési beszédemben el­mondottam. Ott nemcsak a házépítésre adtak állami segélyeket, hanem azoknak, akik föld­höz jutottak, gazdasági gépek, ekék stb. be­szerzésére a lengyel kormány állami kölcsönt juttatott. íme egy kormány, amely 'komolyan veszi a házhely- és a földbirtoktörvényt, tud alkalmat és módot keresni, hogy a földmivelő népet, amelynek földet vagy házhelyet adott, segélyhez is juttassa, hogy abból a megfelelő felszerelést, gazdasági eszközöket tudjon be­szerezni. Második megjegyzésem a következő: Isme­rem a magyar közigazgatás dzsungeljét, mert magam is személyesen benne voltam éveken keresztül és épen azért, amikor a bíróság letár­gyalta a kérdést, amikor a törvényt megsza­vazták és amikor a 75 milliárdra vonatkozólag az igényjogosultak igénye megnyílt, mi min­dent megtettünk, hogy az akadályokat elhárít­suk és •— ezt szíveskedjék a minister ur meg­figyelni — a helyről gondoskodtunk, úgyhogy a vasúti állomáshoz közel, csak egy percre a Munkás Malmok Részvénytársaság teljesen díjtalanul fog helyiséget adni a telep részére és díjtalanul fogja azt őriztetni a maga őrei­vel. Hogy a pénzbeszedés se terhelje a közigaz­gatást és hogy ne kelljen hivatalnokokat szer­ződtetni, ugy intéztük el a dolgot, hogy a helyi Hangya, amelynek két nagyszerűen vi­rágzó üzlete van, mindkét pénztárát rendelke­zésre bocsátotta, úgyhogy ezek be fogják szedni a díjakat, tehát a dolog pénzügyi részét le fog­ják bonyolítani. Ezt be is jelentettük a minis­teriumban, tehát a minister urnák abszolúte évi május hó 12-én, szerdán. nem kellett volna, hogy e miatt a feje fájjon, biszen adminisztratív tekintetben a kérdés el lett volna intézve. Ennek ellenére éltünk a gyanúperrel,- hogy minden lassan fog menni, pedig minden akadályt elhárított a két község és a város a saját erejéből és még sem történt semmi ebben a tekintetben. Minthogy tehát a minister ur ebben a te­kintetben nem adott kielégítő választ, sőt még a reménységét sem csillogtatta meg annak, hogy a közel jövőben elérkezik az az időpont, amikor az anyagok elindittatnak és az embe­rek között szétosztatnak, válaszát nem vehe­tem tudomásul. Innen, az ország nyilvánossá­gának legnagyobb terméből azt üzenem, hogy az okot ne bennem keressék, mert én mindent megtettem, hogy az anyagot az igénylők mi­nél előbb megkapják. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a földmivelésügyi minister urnák Kiss Meny­hért képviselő ur interpellációjára adott vála­szát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a vá­laszt tudomásul vette. Következik Kiss Menyhért képviselő ur­nák a belügyminister úrhoz intézett interpel­lációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Hebelt Ede jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a belügyminister ur intézkedni, hogy három év után a tótkomlósi munkásság otthona át­adassék kulturcéljainakl« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Kényte­len vagyok ezt a kérdést a nemzetgyűlés elé hozni. Ma délelőtt a kultusztárca költségveté­sének tárgyalása alkalmával a minister ur ál­landóan, arra hivatkozott, hogy Magyarország kulturfölénye érdekében mindent meg kell tenni és meg kell tenni mindent abban a tekin­tetben is, hogy a népet olvasáshoz, könyvtár­hoz szoktassuk, hogy ismereteit bővíthesse. Ez­zel szemben azonban azt tapasztaljuk, hogy ha a magyar munkásság a maga erejéből, a maga izzadságos nehéz munkájából filléreket gyűjt össze, hogy magának otthont építsen, hogy ott ismereteit nagyobbítsa, hangversenyeket ren­dezzen, a társadalmi és politikai élet dolgait megbeszélje, a Himnuszt elénekelje és a ma­gyar nemzeti lobogót kibontsa, akkor a kor­mányzat másik ága, a belügyi ág mindent meg­tesz, hogy elgáncsolja a nép nemes, hazafias törekvéseit. Szociáldemokrata t. képviselőtár­saimnak állítólag azért nem adják meg az en­gedélyt, mert ők nemzetközi alapon állanak, a földmives munkásságnak pedig, amely nem nemzetközi alapon áll, azért nem adják meg, mert nemzeti alapon áll. Nem tudom, hol ke­ressem a magyarázatát a kormány intézkedé­seinek, amelyek a nemzeti alapon megszerve­zett munkásokat elütik attól, hogy nehezen öszzerakott filléreikből megépített munkásott­honaikat rendeltetésüknek átadhassák. Sőt a közigazgatás a maga rendeltetésétől messze rugaszkodva annyira megy, hogy amikor meg­építik ezeket a munkásotthonokat, amelyek megépítését Dániában, Angliában, Franciaor­szágban mindenütt a legnagyobb ünnepélyes­séggel szokták megünnepelni, a közigazgatás pedig a legnagyobb tisztelettel áll rendelke­zésre, addig a mi közigazgatásunk: arra törek­szik, hogy elkedvetlenítse a munkásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents