Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-550

218 A nemzetgyűlés 550. illése 1926, demeljük meg, hogy ugy nyilatkozzanak rólunk, mint ahogyan itt Kiss Menyhért t» képviselőtársunk is aposztrofált bennünket. (Egy hang a közéven: Szokása!) A t. képviselő ur csipked, szurkál, a helyett, hpgy tárgyilagosan terjesztené elő interpellációját. Én nem csipkedek, nem szurkálok, mert tudom, hogy őt nehéz csípni és szúrni, mert hiszen sokkal nehezebben sérthető, szúrható és csipbető. Én tehát nem akarom őt visszacsipkedni. T. Nemzetgyűlés! A t. képviselő ur másik kérdésére, hogy hajlandó ^s agy ok-e odahatni, hogy az anyag minél gyorsabban odajusson az illetőkhöz, azt válaszolhatom, hogy mindenesetre azon vagyunk, hogy ezeket az anyagokat odajuttassuk, ahová azokat juttatni akarjuk, hogy az illetők minél előbb építkezhessenek. Mivel azonban az ügy szervezés és előkészítés alatt áll., nem tudok a t. képviselő urnák még határozott időpontot mondani, amikor .eldöntjük azt. hogy az anyagelosztó telep a kívánt helyen felállitható leszi-e, vagy nem. Ennyit válaszolhatok a t. képviselő ur interpellációjára és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék! (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Kiss Menyhért: Igen t. Nemztegyülés! Három megjegyzést teszek a minister ur válaszára. Első megjegyzésem az, hogy mi egyáltalában nem izgattuk fel az embereket az anyagok várása és kiosztása tekintetében. (Drozdy Győző: A kormány ígért ÁS nem mondta meg, hogy csak kevesen kapnak! Most minket akarnak hasba lőni!) A kormány hozta a javaslatot és md, ellenzék, ezt magunkévá tettük és megszavaztuk örömmel, de hogy e kormány és egy más, valóban demokratikus kisgazidia-kormány között mi a különbség, rámutatok Lengyelországra, amelynek idevonatkozó statisztikai adatait költségvetési beszédemben elmondottam. Ott nemcsak a házépítésre adtak állami segélyeket, hanem azoknak, akik földhöz jutottak, gazdasági gépek, ekék stb. beszerzésére a lengyel kormány állami kölcsönt juttatott. íme egy kormány, amely 'komolyan veszi a házhely- és a földbirtoktörvényt, tud alkalmat és módot keresni, hogy a földmivelő népet, amelynek földet vagy házhelyet adott, segélyhez is juttassa, hogy abból a megfelelő felszerelést, gazdasági eszközöket tudjon beszerezni. Második megjegyzésem a következő: Ismerem a magyar közigazgatás dzsungeljét, mert magam is személyesen benne voltam éveken keresztül és épen azért, amikor a bíróság letárgyalta a kérdést, amikor a törvényt megszavazták és amikor a 75 milliárdra vonatkozólag az igényjogosultak igénye megnyílt, mi mindent megtettünk, hogy az akadályokat elhárítsuk és •— ezt szíveskedjék a minister ur megfigyelni — a helyről gondoskodtunk, úgyhogy a vasúti állomáshoz közel, csak egy percre a Munkás Malmok Részvénytársaság teljesen díjtalanul fog helyiséget adni a telep részére és díjtalanul fogja azt őriztetni a maga őreivel. Hogy a pénzbeszedés se terhelje a közigazgatást és hogy ne kelljen hivatalnokokat szerződtetni, ugy intéztük el a dolgot, hogy a helyi Hangya, amelynek két nagyszerűen virágzó üzlete van, mindkét pénztárát rendelkezésre bocsátotta, úgyhogy ezek be fogják szedni a díjakat, tehát a dolog pénzügyi részét le fogják bonyolítani. Ezt be is jelentettük a ministeriumban, tehát a minister urnák abszolúte évi május hó 12-én, szerdán. nem kellett volna, hogy e miatt a feje fájjon, biszen adminisztratív tekintetben a kérdés el lett volna intézve. Ennek ellenére éltünk a gyanúperrel,- hogy minden lassan fog menni, pedig minden akadályt elhárított a két község és a város a saját erejéből és még sem történt semmi ebben a tekintetben. Minthogy tehát a minister ur ebben a tekintetben nem adott kielégítő választ, sőt még a reménységét sem csillogtatta meg annak, hogy a közel jövőben elérkezik az az időpont, amikor az anyagok elindittatnak és az emberek között szétosztatnak, válaszát nem vehetem tudomásul. Innen, az ország nyilvánosságának legnagyobb terméből azt üzenem, hogy az okot ne bennem keressék, mert én mindent megtettem, hogy az anyagot az igénylők minél előbb megkapják. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a földmivelésügyi minister urnák Kiss Menyhért képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Kiss Menyhért képviselő urnák a belügyminister úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Hebelt Ede jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a belügyminister ur intézkedni, hogy három év után a tótkomlósi munkásság otthona átadassék kulturcéljainakl« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Kénytelen vagyok ezt a kérdést a nemzetgyűlés elé hozni. Ma délelőtt a kultusztárca költségvetésének tárgyalása alkalmával a minister ur állandóan, arra hivatkozott, hogy Magyarország kulturfölénye érdekében mindent meg kell tenni és meg kell tenni mindent abban a tekintetben is, hogy a népet olvasáshoz, könyvtárhoz szoktassuk, hogy ismereteit bővíthesse. Ezzel szemben azonban azt tapasztaljuk, hogy ha a magyar munkásság a maga erejéből, a maga izzadságos nehéz munkájából filléreket gyűjt össze, hogy magának otthont építsen, hogy ott ismereteit nagyobbítsa, hangversenyeket rendezzen, a társadalmi és politikai élet dolgait megbeszélje, a Himnuszt elénekelje és a magyar nemzeti lobogót kibontsa, akkor a kormányzat másik ága, a belügyi ág mindent megtesz, hogy elgáncsolja a nép nemes, hazafias törekvéseit. Szociáldemokrata t. képviselőtársaimnak állítólag azért nem adják meg az engedélyt, mert ők nemzetközi alapon állanak, a földmives munkásságnak pedig, amely nem nemzetközi alapon áll, azért nem adják meg, mert nemzeti alapon áll. Nem tudom, hol keressem a magyarázatát a kormány intézkedéseinek, amelyek a nemzeti alapon megszervezett munkásokat elütik attól, hogy nehezen öszzerakott filléreikből megépített munkásotthonaikat rendeltetésüknek átadhassák. Sőt a közigazgatás a maga rendeltetésétől messze rugaszkodva annyira megy, hogy amikor megépítik ezeket a munkásotthonokat, amelyek megépítését Dániában, Angliában, Franciaországban mindenütt a legnagyobb ünnepélyességgel szokták megünnepelni, a közigazgatás pedig a legnagyobb tisztelettel áll rendelkezésre, addig a mi közigazgatásunk: arra törekszik, hogy elkedvetlenítse a munkásokat.