Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-550
2ÓŐ A nemzetgyűlés 550. ütése 1926. vexálásoknak ezzel a formájával akarják megkedveltetni a testnevelést és a gya'&orlatozást. Való azonban az, — amiről itt a képviselőtársaim beszéltek — hogyha pedig nem tudjak az illetők a rájuk ^ kirótt birságot megfizetni, elviszik a párnát, elviszik a varrógépet, elviszik a mezőgazdasági szerszámot és eszközüket s a legkíméletlenebbül hajtják végre ezeket a kirótt 'bírságokat, tisztán azért, hogy a testnevelési alap minél jobban szaporod.ié'K: és minél jobban előteremthessék — szerintünk — a testneveléshez szükséges összegeket. Ha a kultuszkormány a legkíméletlenebbül akarja is keresztülhajtani a testnevelésről szóló törvény intézkedéseit, még akkor is érthetetlen, hogy ilyen, eddig még a magyar közéletben — legalább akkor, amikor nem közvetlenül a föJdadó, a házadó vagy más iiyen adó behajtásáról van szó — szokatlan módon, szokatlan vexálásokkal hajtsa végre a testnevelési törvény intézkedéseit. A kultuszkormánynak gondoskodnia kell róla, hogy különösen nyáron, a mezőgazdasági munkák idején ne vexálják és ne kényszerítsék a falvakban a mezőgazdaságban alkalmazottakat, a mezőgazdasági munkásokat gyakorlatozásokra. Azoknak, akik egész héten keresztül akár a kasza, akár a kapa mellett dolgoznak, egyébként sincs sok kedvük gyakorlatozgatni azon az egy szabad napjukon, amikor az egész heti fáradalom után pihenhetnének. Nagyon sok helyen pedig — és ezt a t. túloldal kisgazda képviselői tudják különösen — szinte kénytelenek a gazdaságot elhanyagolni azon a napon, amikor leventeköteles gyermekeik kénytelenek megjelenni a mezőgazdasági munkák alkalmával is a levente-gyakorlatozásokon. De szakítani kell ezzel a rendszerrel is, hogy pofozkodással és rugdosással intézzék el a testnevelés kérdését egyes, testnevelésre hivatott tényezők. (Szabó Imre: Arra épen nem hivatottak!) Utalok arra, hogy a legutóbbi alkalommal, amikor birósági beavatkozás vált szükségessé, kitűnt, hogy az egyik testnevelési vezető megjárta a Lipótmezőt is. (Szabó Imre: A másik meg a börtönt!) Őrült volt tehát az, akire rábízták a fiatalemberek testnevelését. Lehetetlen állapot az, hogy azok tanítsanak és oktassanak, — hogy ugy mondjam — testneveljenek, akik az őrültek házából kerülnek ennek az intézménynek az élére. iAz elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A legnagyobb abszurditás ez s ha már megvan, a törvény és a kultuszkormány végre akarja azt hajtani, akkor a kultuszkormánynak szigorúan kellene őrködnie azon, hogy legalább egészséges szellemi kvalitások álljanak ennek az intézménynek az élén s hogy ne fordulhasson elő az az abszurditás, hogy őrültekre bizzák a fiatalemberek testnevelését. T. Nemzetgyűlés! Tegnap a kultuszminister ur, amikor a tanitóság kérdéséről beszélt, igen kemény hangot penditett meg a magyar tanítósággal szemben, amikor kijelentette, hogy ha pedig a magyar tanitóság igy és ugy tesz, akkor szembe fogja magát találni nemcsak a jóindulatú, de a szigorú kultuszministerrel is. (Szabó Imre: Frázis!) És kijelentette a kultuszminister ur, hogy nem riad vissza az esetleges elbocsátásoktól sem, nem fog visszariadni még attól sem, hogy azokat a tanitószövétségeket és egyesületeket, amelyek a magyar tanitóság aii3 T agi helyzetének javítására évi május hó i2-én, szerdán. irányuló valamely akcióban benne vannak, feloszlassa. T. Nemzetgyűlés! A magyar tanitóság mindig mint a nemzet napszámosa volt ismeretes. Szomorú jelenség, hogy a magyar tanitóság, amelyre a magyar nemzet gondolkodásának kialakulása, az egész magyarság intellektuális életének megindítása és kifejlesztése van rábizva, mindig a legmostohább anyagi elbánásban részesült a mindenkori kultuszkormányok részéről. Állandó és indokolt volt a jaj és a panasz a tanitóság részéről, mert igazán még a legminimálisabb életlehetőséget sem biztosította a magyar kormány ezeknek az alkalmazottainak. A kultuszkormány, illetve a kultuszminister ur nagyszerűen felállítja a tételt, amikor a tanitóság kérdéséről beszél és kijelenti, hogy a tanitóság sem igényelhet nagyobb fizetést és jobb javadalmazást, mint az ugyanezen kategóriában levő egyéb tisztviselői réteg. Megfeledkezik azonban arról, amire azután később, más alkalommal maga is kénytelen rámutatni, hogy a tanitóság nem olyan kategória, mint más állami, vagy községi hivatalnok, mert a tanitóságnak egész más szerepe van ugy foglalkozásánál, mint a közéletben elfoglalt pozíciójánál fogva, mint bármily hasonló rangú vagy képzettségű tisztviselői kategóriának. Junktimba hozta azután a t. minister ur a kijelentését a mai napon, — amikor korrigálni akarta tegnap történt kijelentését •— azzal a ténnyel, hogyha pedig a tanitóság a fizetésjavitástól teszi függővé munkáját, akkor az a kérlelhetetlen minister lesz velük szemben, amilyennek itt tegnap megmutatkozott. Én nem vagyok olyan kulturszakember, mint a t. minister ur, de annyit mégis meg tudok állapitani, hogy ha a tanítóságot rosszul fizetik, akkor ennek a munkája akaratlanul is junktimba kerül az általa végzett munkával, mert legjobb tudása, szorgalma és akarata esetén sem tudja azt a munkát kifejteni a nevelés és oktatás terén, mint amelyet kifejtene akkor, ha exisztenciája emberhez méltóan biztosittatnék. Amint minden egyes képviselőhöz, ugy hozzánk is eljuttatott a tanitóság egy beadványt, amelyben támogatásunkat kéri bizonyos fizetésjavitásokhoz, hogy igy mondjam, egyszerű szóval. Ez alá a memorandum alá alá van irva: Római Katholikus Tanitók Egyesülete, Állami Tanitók Országos Egyesülete, a Kansz. elemi iskolai csoportj ci, ci Református Tanitók Országos Egyesülete, Ágostai Evangélikus Tanitók Országos Egyesülete, Görögkatholikus Tanitók Országos Egyesülete, Gazdasági Szaktanítók Országos Egyesülete, Izraelita Tanitók Országos Egyesülete, Kisdednevelők Országos Egyesülete, élén a Magyarországi Tanitóegye sületek Országos Szövetségével. Nem valami rebellis társaság, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem valami forradalmi együttes, hanem olyanok, akik mindig csak megalázkodni, a mindenkori kormány előtt szinte gerinctelenül jelentkezni és kérni tanultak meg. Ezek a testületek, amelyek, remélem és hiszem, a magyar tanitóságnak hivatalos testületei, elpanaszolják sérelmeiket, amikor a várt illetményjavitások és előléptetések helyett a tanitóság legnagyobb része szinte lefokozásban részesült. Az a táblázat, amelyet memorandumuk mellékleteként hozzánk juttattak, számszerűen kimutatja, hogy a várt javítás osztályonként és fokozatonként mit eredményezett a magyar tanitói kar számára. Számszerűen mutatja ki, hogy az 1925 június
