Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. 127 Még három ?) A vasutasok dolgának rendezésére, (Felkiáltások a jobboldalon : A külügyi tárcánál vagyunk ! — Zaj. Elnök csenget) a békeszerződések revíziójának állandó sürgetésére, mert hiszen erre nagy szükség van, azután felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy a külföldi sajtóban és idehaza is az úgynevezett irredentát ne a régi értelemben méltóztassék segiteni, hogy t. i. csak irredenta elmeket nyomatnak és hasonló egészen jelentéktelen dolgokat művelnek. Az igazi külpolitikának és irredentizmusnak alapja egy olyan demokratikus, szociális tartalommal megtöltött belpolitika^ amely egyedül alkalmas arra, hogy az ország népe még egyszer erős és hatalmas legyen. Ezt a politikát méltóztassék belpolitikai és külpolitikai szempontból szolgálni, amely a magyar nép megizmosodását, fejlődését, a magyar szellemi és erkölcsi erők kibontakozását szolgálja. Ezeknek az eszméknek érvényesítésére méltóztassék a külpolitikai szolgálatba olyan embereket beállitani, akik majd egész lélekkel és egész szivvel hivatásuk, küldetésük, a magyar géniusz jegyében fogják szolgálni az ország külpolitikai vonatkozású kérdéseit. Minthogy a jelenlegi kormányzat politikájában nem látom ezeket a szempontokat érvényesülni, (Kováts-Nagy Sándor : Az előbb dicsérte a minister urat !) minthogy a frankügy tárgyalása alkalmával olyan jelenségek merültek fel, melyekből nem tudom azt a következtetést levonni, hogy a mostani kormányzat a helyzet magaslatán állana és valóban alkalmas volna arra, hogy ezt az országot vezesse és irányítsa, minthogy egy ténykedésével sem tud Európának egyetlen államával sem harmóniát teremteni, hanem mindent elkövet, hogy ezt a harmóniát felborítsa, minthogy egyáltalán nem látok garanciát a tekintetben, hogy a kormány végre rátérne arra az egyetlen helyes és egyenes útra, hogy szociális tartalmú és nagyobb, koncepciózusabb programmal tudna dolgozni a magyar jövendő megteremtéséért, a magyar nép igazságának kiharcolásáért a trianoni békével szemben, minthogy ezt a célt, ezt az irányvonalat, ezt a koncepciót sem a külügyminister ur, de különösen a ministerelnök ur politikájában érvényesülni nem látom, bizalmatlan vagyok a külügyminister ur iránt és igy költségvetését nem szavazom meg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző : Bogya János ! Bogya János : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A külügyi vita volna hivatva arra, hogy a diplomáciának ama hiányát pótolja, amelynél fogva a diplomaták nem a nyilvánosság előtt fejthetik ki terveiket, céljaikról nem tájékoztathatják a nagyközönséget. A külügyi vita volna hivatva arra, hogy a közvéleményt ebben a tekintetben megnyilatkoztassa, hogy a vita kapcsán a külföldet is tájékoztassa a nemzet érzései, felfogása és törekvései tekintetében. Ezért a külügyi vitával kapcsolatban a sajtóra óriási hivatás vár, mert a sajtó feladata az, hogy megmutassa a külföldnek, hogy itt milyen gondolatok vetődtek fel, megmutassa a külföldnek azt, hogy milyen érzések hatják át ezt a nemzetet, hogy milyen irányban talál itt a maga diplomáciai tervei, számításai számára kellő bázist, bekapcsolódási lehetőséget. Sajnos, a mi sajtónk e tekintetben sok kívánnivalót hagy hátra. Szükségesnek tartom a sajtó kápviselőinek figyelmét körülményre hivni fel, hogy diplomáciai szempontokból milyen hivatás vár reá, mert a jelenlegi vita folyamán is igen nevezetes, igen figyelemreméltó megnyilatkozások történtek épen külpolitikai szempontból. Ilyen megnyilatkozásnak tartom Eckhardt NAPLÓ. XLIII. Tibor t. képviselőtársam beszédében annak leszögezését, hogy ő a legintranzigensebb, a legszélsőbb nacionalista párt képviseletében itt szükségesnek tartotta annak hangsúlyozását, hogy Magyarországon senki r sem gondol arra, hogy az ország integritásáért fegyvert ragadjon. A fegyverkezés, a harc gondolata nem él, tehát itt az elszakított területeknek fegyverrel való visszaszerzésére még a legszélsőségesebb nacionalisták sem gondolnak, tehát ez a vád, amellyel bennünket az entente és a kisentente részéről állandóan támadtak volt, hogy mi harcias politikát folytatunk, teljesen alaptalan és indokolatlan. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam beszédében ezzel kapcsolatban nagyon helyesen mutatott rá, hogy nekünk a béke politikájának eszközeivel diplomáciai utón kell a mi nemzeti ideáljainkért küzdeni, amelyeknek megvalósulása előfeltétele annak, hogy a nemzet gazdaságilag élhessen, mert a jelenlegi viszonyok a jelenlegi határok kizárják azt, hogy bármely politikai bölcsesség a megélhetés, a kenyér kérdését itt megoldhassa, márpedig a kenyér kérdésének megoldása nélkül a nemzeti lét alapjában inog meg. A kenyérkérdés megoldása tehát a legsürgősebb, a legfontosabb feladat. Tévedett azonban Eckhardt Tibor t. barátom, amikor a kormánynak a szanálás irányításába belekapcsolódott diplomáciai munkáját nem honorálta eléggé és azt nemzeti szempontból kifogásolta. Igaz és tökéletesen aláírom azt a követelményt, hogy nekünk a bennünket környező kisentente-államokkal igenis, fel kell vennünk a kapcsolatot, nekünk velük megállapodásra kell jutnunk. De nemez történt-e, nem tesz-e meg mindent a kormány annak érdekében, hogy a kereskedelmi szerződések, amelyek lényegét képezik a bennünket környező államokba való bekapcsolódásnak, mielőbb létrejöjjenek ! Tehet-e valaki a kormánynak e tekintetben szemrehányást ? Ha tárgyilagosan nézzük a dolgokat, nem, mert a közeledésnek, a kisentente-tal való bekapcsolódásnak más, mint gazgasági formája, nem lehet. A gazdasági bekapcsolódásnak utján halad tehát a magyar kormányzat, s a gazdasági bekapcsolódás, a kisentente-tal való gazdasági megértés, kereskedelmi szerződések megkötése — amint látom — a legsürgősebb feladata a mi diplomáciánknak. (Peyer Károly : Amikor ezt mondottuk két évvel ezelőtt, azt mondották, hogy hazaárulók vagyunk !} Ennek a politikának az ideje azonban nem mindenkor volt meg. Nem szabad elfelejtenünk, hogy volt egy diplomáciai helyzet, amikor a külföld, épen a kisentente-ot alkotó államok politikája — par excellence — kifejezetten Magyarország ellen irányult. (Peyer Károly : Ma nem 1) Nem szabad elfelejteni, hogy a kisentente létrejöttének diplomáciai célja épen Magyarország sakkbantartása volt. Addig tehát, amíg az általános európai helyzet a mi nemzeti törekvéseink számára lehetőségeket nem biztosított, addig, amig a kisentente teljes súlyával a mi országunk elnyomására igyekezett, addig a kisentente államokhoz való közeledés üres, céltalan dolog lett volna, amely eredményt semmi esetre sem hozhatott volna, legfeljebb kompromittálhatta volna a magyar nemzetet, a magyar kormányzatot. Sok mindennek kellett történni, hogy ez a közeledés lehetővé váljék, sok mindennek kellett a világpolitikában megváltozni, hogy a magyar kormányzat egy olyan orientációs politikát kezdeményezhessen, amely lehetővé teszi a kisentente-tal való gazdasági megértést, azt, hogy Közép-Európában politikai koncepció alapján igyekezzünk a gazdasági káoszt megszüntetni és olyan helyzetet teremteni, amely Magyarország 18