Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-548
A nemzet gyillés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. 121 tekeió vagy társadalmi elhelyezkedés, vagy valamely politikai érdekcsoporthoz való tartozás az irányadó, akkor, mikor Magyarországnak egy külügyi képviselőjét bizonyos pozicióra állitják, s ha a választás helytelenül történt, ez nem jelenti ugyanazt, mint mikor a külügyi kormányzás terén állitatnak egy nem megfelelő embert bizonyos posztra, melyen egy más ember megfelelőbb szolgálatokat tudna teljesíteni, hanem ez azt jelenti, hogy odakünn van egy ember, akinek helyét egy másik Magyarország világpolitikai szempontjából jól tudná betölteni, de ez azt rosszul tölti be. Még egy másik dologra is rá akarok mutatni. Magyarországnak van egy törvénye, amely ma egyedül áll. Hogy például Magyarországon nyilt a választójog, e tekintetben Magyarország nem áll egyedül, mert nyilt választójog van SzovjetOroszországban is. Ellenben, hogy Magyarországon numerus clausus van, ez csak Magyarországon van meg. Én nem értem azt az álláspontot, hogyha már nem termelünk az ország gazdasági berendezkedése terén bizonyos olyan specialitásokat, amelyek az országnak nevét és hirét elvinnék kifelé, ha már nincs ilyen exportunk, akkor kivigyünk egy gondolatot, amely az egész világon csak ellenszenvvel találkozik, s Magyarországot olyan szinben tünteti fel, amely Magyarországra egyáltalán nem kedvező. Ha a külügyminister ur őszinte akarna lenni, meg kellene mondania a nemzet közvéleménye előtt, hogy abból a tényből kifolyólag, hogy Magyarországon numerus clausus van, Magyarország külpolitikai helyzetének nem megkönnyebbülése, hanem erős súlyosbodása következett be. A minister urnák meg kellene mondani, hogy igenis lehet egy kormányrendszernek védeni egy bizonyos rendszert, s azt mondani, hogy ez az én politikámhoz tartozik, ez az én politikámnak integráns része, de igenis az állampolgárok tömegeit figyelmeztetni kellene arra, hogy ennek a belpolitikai rendelkezésnek súlyos következményei vannak, figyelmeztetni kellene arra, hogy ezt a belpolitikai intézkedést a külföldön az országgal drágán fizettetik meg, mert a külügyi konferenciákon, valahányszor a magyar állam küldöttei ott megjelennek, hol nyilvános ülésen, hol pedig bizalmas megbeszélésen, ha nem is vonják kérdőre a magyar kormányt a numerus claususért, de ez a kérdés állandóan és ismételten felmerül. Ezért bizonyas dolgokat ismételten nem tudok megérteni. Tudok pl. arról, hogy a külügyminister ur a legutóbbi időkben azokhoz a diákokhoz, akiket Klebelsberg kultusminister ur, a numerus clausus kiüldözött Magyarországról és akik odakün Páduában a magyar ügyet egy nagyon konkrét esettel kapcsolatosan megvédték, köszönő táviratot intézett, mint ez a Szabolcsi Lajoshoz érkezett adatokból kitűnik. (Lendvai István : Ez a titkos diplomáciai!) Az egyik oldalon tehát ctZ ci helyzet, hogy Klebelsberg kultuszminister és az uralkodó irányzat kiüldözi őket, mondván, hogy hazafias szempontból megbízhatatlanok és ezeknek az embereknek az ország egyetemein való jelenléte nem kivánatos, a másik oldalon pedig egy magyar hazafias üggyel kapcsolatosan a külföldön telj esitett szolgálataikért a külügyminister köszönő levelet intéz hozzájuk. (Rothhenstein Mór : A külügyminister ur udvarias ember! — Lendvai István: Ugye, ez a diplomácia !) Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy ha ezek olyan derék jó fiuk, akkor a külügyminister ur ezeknek a páduai magyar diákoknak nagyobb ajándékokat adhatna. Ha olyan derék magyar ifjak ezek, abban az esetben fel kellene őket venni a magyar egyetemekre, nem csak levelet irni nekik, mert ezeknek az ifjaknak, akik ilyen nagy szolgálatot tettek a magyarságnak itthon a magyar egyetemeken van a helyük. Nem tartanám az egész numerus clausus ügyét olyan jelentősnek,^ ha külpolitikai szempontból az ország helyzetét nem súlyosbítaná. Az, hogy itt gyűléseken határozatokat hozunk, amelyekben kijelentjük azt, hogy mi nem kívánjuk a külföldnek intervencióját a numerus clausus ügyében, nem jelenti azt, hogy ezzel megszűnik a numerus clausus jelentősége a külföld szempontjából. Ennek csak az az egy következménye lesz, hogy azt mondják ránk, hogy mi nem törődünk ezeknek az embereknek ügyével, akik odakünn kínlódni kénytelenek. Igenis, az egész világon szerteszórva vannak ifjak, akiknek semmi bűnük nincs, csupán az a bajuk, hogy idebenn .Magyarországon ahelyett, hogy az uralkodó rendszer a belső egységnek gondolatát az egész nemzeten keresztülvezetve, Magyarországon végre a nemzeti egységet erőre kapatná, nálunk Magyarországon még mindig az elkülönzés, a belpolitikai szétválás, az éles eszközökkel megvívott belpolitikai harcnak a gondolata az, amely egyedül irányadó. Nem tudom, t. képviselőtársaimnak az-e az érzése, ami az enyém, hogy ez a kis ország nem engedheti meg magának az élet-halál és a késhegyig menő harcoknak a luxusát, ez az ország nem engedheti meg magának a nagy frázisoknak és a szélsőségeknek luxusát sem. Erre az országra szükségszerűen és törvényszerűen ráparancsoltatik, hogy a maga gazdasági életét ós belpolitikai helyzetét törekedjék rendbehozni. Erre az országra törvényszerűen ráparancsoltatik, hogy ebben az országban a legfontosabb politika .az állampolgárok gazdasági helyzetének rendbehozása legyen, hogy ne legyen itt az a helyzet, ami ma a tényleges helyzet, hogy az emberek nyomorognak, kenyér nélkül szűkölködnek, a tegnapi és tegnapelőtti gazdagok ma kenyérgondokkal kénytelenek küzdeni és a gyárakban nincs munka, de azért az osztrák szerződés becikkelyezéséről csak holnap tudunk tárgyalni és még mindig az a helyzet, hogy Jugoszláviával, amely a mi szénbányáink feleslegének egyedüli vásárlója, nekünk kereskedelmi szerződésünk nincs. Az a helyzet, hogy nincs kereskedelmi szerződésünk Csehországgal, Romániával és ugy állunk itt Európa kellős közepén, mintha kinai fallal akarnánk körülvenni ezt a Magyarországot, (Szeder Ferenc: Legalább ezt csinálnák meg ! Ez munkát adna !) amely el van vonatkoztatva az egész világtól, ahol semmi nem fontos, ami a világon történik, ahol nem akarunk olyan munkát végezni, aminek a külföldön is bizonyos értéke van és ahol nem törődünk azzal, hogy a mi áruinkat hol fogjuk elhelyezni. (Szeder Ferenc: Majd Egyiptomban ! — Lendvai István: Én küldenék oda sok árut !) Ha végigtekintjük ennek az országnak gazdasági helyzetét, ebből csak rossz következtetéseket vonhatunk le. Mert ha itt ebben az országba még két évvel ezelőtt is a pénzügyi és gazdasági tárcáknál két irányzat küzdött egymással és a merkantil irányzat állandóan szemére vetette az agrárirányzatnak, hogy a városokban nincs élet és nincs munkalehetőség, nincs kenyér, ezzel szemben a falun milyen jó a helyzet, ma már meg kell állapitanom, hogy egyik irányzat sem tehet szemrehányást a másiknak, ma már az agrárizmus is lesülyedt oda, ahol a merkantilisták vannak. Itt ipar, kereskedelem, agrárizmus mind a tönk szélén van. Amikor mi itt a tönk szélén állunk és a nyomorúság kezdi ki az ország egész életét, akkor mondják meg t. kormánypárti képviselő urak, hol itt a koncepciói Ezen a nemzetgyűlésen, vagy bárhol hol hallottunk kormányprogrammot, akár küL 17*
