Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

IIB A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május hó 10-én, hétfőn. kesiteni azért, mert nem engedtek Gyöngyösre bejönni embereket Galíciából, akik vásárolni akartak, akik pedig ott voltak, azok tartózkodási engedélyét nem akarták 48 órával meghosszabbítani ; mikor egy országban ez a helyzet s amikor a külügymin ister nem veti latba minden erejét és tehetségét, az u. n. komoly államférfiak pedig nem állanak fel és nem kiáltják bele ennek a nemzetnek egészen az őrületig menő kaotikus agyvelejébe azt, hogy legyen már vége az egymás ellen folyó harcnak s a nemzet minden energiáját végre egy bizonyos irányban, a nemzet ujáépitésére használjuk fel, addig hiábavaló itt külpolitikai koncepciókkal foglalkozni s azon gondolkozni, hogy Mussolinival és Romániával közös frontot csináljunk-e vagy Németországnak és Oroszországnak, tehát a legyőzött és tönkrement államoknak szövetségébe lépjünk-e be tagként, vagy az entente-hoz keressünk megfelelő utakat. A külpolitikában minden ország értékét lemérik. Ott pontosan mérlegre tesznek mindent, az ország gazdasági helyzetét, katonai erejét, belső felkészültségét, azt, hogy mi a helyzet abban az országban, van-e egységes nemzeti gondolat, annak az országnak polgárai egymással harmonizálva bizonyos határozott irányban, a nemzet épitésében közös munkát végeznek-e vagy pedig annak az országnak országai ugy állnak-e egymással szemben, mint a duvadak, az egyiknek kezében a fegyver, a másik pedig lefegyverezve áll ott, azért, hogy zsákmányul essék a vadásznak. Igenis, ha a magyar külügyminister Magyarország külpolitikai helyzetét erőssé akarja tenni, ha a magyar külügyminister azt akarja, hogy Genfben vagy bárhol az országok versenyén és tanácskozásán ugy jelenjék meg, mint egy komoly, kemény, erőegységet képviselő állam külügyministere, abban az esetben igen is, a külügyministernek, aki maga is kell hogy tudja, hogy az ország külpolitikai helyzete az ország belpolitikai helyzetének függvénye, minden erejét latba kell vetnie, hogy ebben az országban végre a belső nemzeti egység helyreállittassék. Ha mi, a magunk külpolitikai helyzetét meg akarjuk állapítani, akkor mindenekelőtt meg kell állapítani azt a helyzetet, amelyben Európa országai ma vannak. És akkor cllTci cl megállapításra kell jutnunk, hogy a háború ma, a háború befejezése után hét esztendővel, nemcsak a legyőzött országokra nézve bizonyult rossznak, hanem rossznak és szerencsétlennek bizonyult a győztes államokra nézve is. Mert nemcsak minket tapostak szét, nemcsak mi kaptunk a háború ajándékaképen a nemzetet megrázó és egész morális életét is tönkretévő forradalmakat és egészen uj gondolatvilágot, nemcsak Németországot és Bulgáriát taposták meg a különféle forradalmak, hanem emlékezzünk azokra az időkre is, amikor a győztes francia hadsereg 1919 tavaszán Parisba vonult be. Paris kapuinál óriási lelkesedéssel, kendőt lobogtató néptömegek fogadták a visszatérő francia hadakat. Emlékezzünk vissza, hogy amikor fehér embereket, a kultúra hordozóit leverték a fekete katonák, a Parisba visszajövő fekete ezredeket Paris kapuinál diadaloszlopokkal fogadta Franciaország népe. Emlékezzünk azokra a diadalmenetekre, amelyekben a Rajnától visszatérő angol és amerikai katonáknak volt részük. Mi volt két esztendővel ezelőtt Franciaországban a helyzeti A francia nép akkor még nem Locarno eszméje által volt áthatva, hanem a francia gloire gondolata fűtötte, mint a világ rabszolgatartója jelentkezett és valósággal le kellett őket vakarni az; angoloknak és az amerikaiaknak a Ruhr vidékéről. Méltóztassék összehasonlítani ezt a Franciaországot a jelen Franciaországával; azt a Franciaországot, amely visszakapta Elzászt és Lotharingiát, amely északi területeit, ahol a németek jártak, felépítette, azzal a Franciaországgal, amelyben ma a lapok öklömnyi hetükkel hirdetik vezércikkeikben: polgárok, saját vagyonotokat véditek akkor, ha adakoztok a francia frank támogatására megalapitott alapra. A ma Franciaországában az idegent, amikor beteszi lábát Franciaország földjére, az első hotelban azzal fogadják: mennyit adsz a francia frank támogatására, s ha kimegy Franciaországból, az express-, gyors- vagy személyvonat fülkéjében felkeresi egy francia tiszt és kérdezi tőle, mennyi idegen valuta van nála és hol szerezte? Gondoljunk arra, hogy mi is voltunk ebben a helyzetben, mi is azt gondoltuk, hogy a magyar koronát meg lehet védeni azzal, hogy gyűjtést inditunk a magyar korona támogatására, mi is megkérdeztük, ki honnan szerezte az idegen valutát. Miért nem visznek ki tőlünk egy hordárt Franciaországba, az is meg tudná mondani a franciáknak, hogy igy a francia frankot alátámasztani nem lehet. Hiába, nem lehet szemet hunynuk az előtt, hogy a gloire nemzete, a nagy francia nép, a maga pénzügy ministere és parlamentje utján ott könyörög Washington lábainál, hogy óriási adósságaiból, amelyeket a háborúban csinált, engedjen el valamit. Látjuk, hogy Franciaország 40 millió dollárban 50%-ra kiegyezett Amerikával: látjuk, hogy 40 millió dollárt kell évenkint fizetnie Amerika részére kamatok nélkül azért, hogy később egész 3%-ig felmenő kamatot fizessen a hátralék után, 63 esztendőn keresztül. Látjuk, hogy Anglia részéről szintén 200 millió magyar aranykoronának megfelelő összeget követeinek évenkint Franciaországtól már a kiegyezés után ; látjuk, hogy Olaszország, amely szintén győztes állam, szintén ott könyörög Amerika lábainál engedményekért. Ilyen körülmények között kell hogy megállapítsuk azt, hogy milyen rossz üzlet a háború. Rossz üzlet nemcsak a legyőzőitekre, hanem a győztesekre is. Ha pedig erre az álláspontra jutunk, akkor legelsősorban meg kell állapitanunk hogy ha rossz üzlet a háború külpolitikai szempontból, milyen rossz üzlet lehet egy belső háború, amelyben csak maga az ország veszít, legyen az ország akár győztes, akár legyőzött. Különösen veszít azonban a mi országunk, amely ahelyett, hogy termelne, ahelyett, hogy nagyszerű ötletekkel nagyszerű gazdasági életet teremtene, belső háború kataklizmájában, egy rettenetes lázban veszíti el energia-feleslegeit. Egy ilyen ország katasztrófára van Ítélve és csak idő kérdése, hogy a katasztrófa, amelynek a szanálás nyomán fenyegető jelei már mutatkoznak, mikor fog bekövetkezni. Magyarország helyzete a maga szanált stabil koronájával, stabil és szanált belpolitikai állapotok mellett, ha a belpolitikai harcok rettenetes bomba ve tős élességükből veszítenének, egyenesen nagyszerű vola, mert akkor ebben az országban az izgatások lehetősége megszűnnék. Méltóztassék végig nézni a mostani Európán külpolitikai és államszövetségi szempontból. Az egyik oldalon van a háború által tönkretett, de jövőkért nem aggódó Oroszország, amely nem nyolc milliós nép mint mi, hanem egy 180 milliós nemzet, amely Európa területének kétharmad részét foglalja el. Ennek az országnak búzatermése oly nagy, hogy az egész világ gabonatermésének háromötöd részét szállította békében a világpiacra. Ebben az országban az emberek megőrültek, de ők megengedhetik maguknak az őrültség luxusát, mert oly nagyok, oly hatalmasak és annyira távol esnek minden más európai államkomplexumtól, l