Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

108 À nemzetgyűlés S4ê. ülése ÍÖ26. évi május hó 10-e?i, hétfőn. végre, belékényszeritette a magyar nemzetet a trianoni járomba, a trianoni járom önkéntes vállalására és hozzá még mosolygós és barátságos arccal jelentik Genfben, hogy minden rendben van. T. Nemzetgyűlés! Ha nem volnék magyar ember, akkor én is Bethlen külpolitikájának lennék hive, ha csak europäer lennék, akkor boldog lennék, hogy ime egy nagyon elrontott, a világ nagyhatalmai által tökéletesen elrontott kérdést milyen szépen rendezett ez a Bethlen István, konszolidálta Közép-Európát és a Magyarország a trianoni jármok között még meg is van elégedve. De mint magyar embernek fel kell emelnem tiltakozó szavamat ez ellen a politika ellen. Nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy a Népszövetség előtt ezek a szólamok és ez a hit meggyökeresedjenek. Nekünk eleven tiltakozásnak kell lennünk a Népszövetség előtt, magyar ministerelnöknek nap-nap mellett a legkellemetlenebb, leggyülöltebb embernek kellene lennie a Népszövetségben, aki állandóan a szemükre hányja az ő gyalázatosságaikat, igazságtalanságaikat és nap-nap mellett kéri, követeli, hogy ezen a helyzeten sürgősen és azonnal méltóztassanak változtatni. Hogy hová vezet ez a népszövetségi politika, mi sem bizonyítja jobban, mint a mostani helyzet. A Népszövetség valósággal létalapjaiban ingott meg legutóbb Genfben. Ez természetes is. Ez előrelátható volt és szükségszerűen be kellett következnie. Hiszen a Népszövetség a győztes hatalmak zsákmánybiztositó érdekszövetkezete, amelyben természetszerűen azonnal fel kellett ütnie a fejét a válságnak, a krízisnek, mihelyt Németországnak a Népszövetségbe való belépése az ott kialakult hatalmi szférákat komolyan megzavarással fenyegette. És Németországnak, mint egyenrangú félnek felvétele a Népszövetségbe pláne a tanácsba, az eddigi kizárólagos entente

§ hatalmi politikának olyan meggyengülését jelenti, amely a Népszövetség mai egész konstrukciójának megváltoztatásával járhat. Ezért van válságban a Népszövetség, inert az az eredeti cél, amelyért megalakult, kerül ezzel a helyzettel kapcsolatban veszedelembe. Nekem, mint magyar embernek, fel kell vetnem a kérdést, hogy amenynyibeii Németország nem vétetnék fel a Népszövetség egyenrangú tagjává és amennyiben nekünk nem sikerül belekapcsolódnunk ugyanebbe a politikai irányzatba, szabad-e nekünk a Népszövetségben továbbra is megmaradunk, vagy nem. Nekünk az a kötelességünk, hogy a népszövetségi politikával szemben erélyesen felvéve a harcot, a legyőzött népeknek komolyabb érdekszövetségét hirdessük, mert mérhetetlenül károsnak és helytelennek tartom azt a i>olitikát, amely az entente esetleges, de soha el ríem ért jóindulata kedvéért a németekkel és osztrákokkal való szorosabb kapcsolódás lehetősége elől kitér, amely eltépi a Németország felé vezető szálakat, de a Franciaország felé vezető szálakat megfogni és kiépíteni sohasem tudja. Ezért térek rá arra, amit én a mai egész szituációban a legfontosabbnak tartóik és amire bizonyos anallógia kínálkozik is, mert hiszen az egész kisebbségi kérdés ma már kikerülvén a népszövetségi politikának keretéből, az egyes áillamolk belügye gyanánt mindenütt az ottani magyar kisebbségek részéről szabályoztatik, illetve a magyar kisebbségek magtaláltaik a a szükséges erőt arra, hogy főleg Jugoszláviában és Romániában bizonyos jogokat a maguk számára biztositsanaib. Ezzelí a példával illusztrálni akarom azt, hogy mig egyfelől a népszövetségi politikától jót nem várhatunk addig másfelől a ikülső kérdéseknek szomszédainkkal direkt megállapodások formájában való tisztázása az egyedüli ut, amely helyzeh tünk megjavulásához vezet. Mert ha már a békeszerződések revizióját nem tudjuk is keresztülvinni, a minimum, amelyet feladat gyanánt külpolitikánknak maga elé kell tűznie, és amelyet mes ikellene valósitania, az, hogy legalább is termékeink számára piacot és intelligenciánk számára munkalehetőséget biztositson a külföldön. Aizt látom, hogy még a szomszéd Ausztria is az évek folyamán!, a természetes érdelkiszolidaritástól eltávolodva, Schober kancellársága idejéin a l'áüai egyezmény fórmajáiban, majd most legutóbb Ramek kancellár prágai utazásával kapcsolatban, beállott a kisentente államok iszekértolói ikiözé és legalább is gazdasági téren a magyar érdekekkel ellentétes gazdasági politikát folytat. Én azt tartom a legmánalmasabb és legsiralmasabb kudarcnak egész 'külpolitikánkban, hogy amellett, hogy katonai és dipillomáciai téren a békeszerződések revíziója tekintetéiben sennmi eredményt sem tudtunk elérni, a kormány a gazdasági boldogulás és megélhetés terén azokat a legprimitívebb Sizerződéseket sem tudta a nemzetnek biztosítani, amelyek az, egész magyar termelés kedvező elhelyezését, főleg a magyar agrárproduktumok megfelelő piacát jelenthettek volna. Mert ha még a legszükségesebb piacot is elzárják orrunk elől, azt kérdem, van-e nekünk módunk akkor várni, van-e lehetőség arra, hogy ez a nemzet tovább böjtöljön. Hiszen a piacok elzárása a nemzet elől, a neimzet jövőjét derékban töri ketté. Rá kell mutatnom arra is, hogy gyökerében elhibázottnak tartottam és tartom ma is azt a politikát, amely a kisententera állandóan a nagyententon keresztül iparkodott nyomást gyakorolni. A kisentente sokkal közelebb fekszik a nagyentente hatalmak szivéhez, a kisentente gazdaságilag és katonailag sokkal erőseb b, semhogy a nagyentente a mi kedvünkért vele komoly konfliktusba keverednék. Jó tanácsokat adhatnak a kisentente-hatalmaknak, talán enyhithetik a feszültségeket, de a mi kedvünkért komoly lépésre, igazi, elhatározó kemény lépésre a kisententeal szemben a nagyentente soha magát elszánni nem fogja, sőt egyik oka annak, hogy a kisentente oly keményen összekalapálódott velünk szemben, épen az a politika volt, amely a kisentente-államokkal való közvetlen tárgyalások helyett mindenkor a nagyentente-hatalmakon és a Népszövetségen keresztül való politikát választotta. Hiszen a kisentente bizonyos fokig épen azért jött létre, hog-y minden nagyententtal és minden Népszövetséggel szemben a maga céljait minden körülmények között reánk tudja erőszakolni. Én, t. Nemzetgyűlés, aki bizonyos hangulatváltozást látok pl. Jugoszláviában, amelytől nagyon kevés revindikálni valónk van, de aki látom a hangulatváltozást bizonyos mértékig Romániában is, nem tudom belátni, miért ne léphetne a magyar nemzet ugyanarra az útra, amelyet a kisebbségek ezekben az országokban máris bizonyos eredménnyel követtek, miért ne léphetnénk mi a közvetlen .megállapodások útjára! Mert a minimum, amit ettől várok, az, hogy ezáltal legalább is termékeinknek piacot, intelligenciánknak pedig munkaalkalmakat tudnánk teremteni ezekben az országokban. És beszéljünk végre világosan ezekről a kérdésekről. Én tisztán látom a helyzetet és nincs értelmes ember, aki ne vallaná be, hogy,