Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi május- hó 10-én, hétfőn. 101 bent az országban demokratikus politika folyik, holott itt a közszabadságoknak megrövidítésével, gúzsbakötésével, a sajtószabadság hiányával, az egyesülési és gyülekezési jog hiányával, a gyűlések betiltásának sokaságával, a közszabadságok más módon való fojtogatásával állunk szemben, ez egész nyilvánvalóvá teszi a külföld előtt is, hogy Magyarországon nem demokratikus, hanem reakciós belpolitika folyik, ez a politika pedig a külföld felé egészen bizonyos, hogy bizalmatlanságot von maga után. Ennek a bizalmatlanságnak a következménye az, hogy a magyar külpolitikát sehol a világon komolyan nem veszik. Nem veszik komolyan azt a külpolitikát, amely ma feltűnően olasz barát, holott egész Európa demokratikus irányzata a mai olasz kurzust nem tartja állandó jellegűnek és mondhatnám, hogy ez az olasz politika ma a leggyülöltebb politika egész Európában. De viszont amellett, hogy a kormánynak az olasz politika felé való kaesingatása nyilvánvaló, ez nem zárja ki azt is, hogy ugyanilyen könnyedséggel ugyanakkor angol barátságot is keressen, de emellett pl. nem retten vissza attól sem, hogy a frankhamisítást Trianonra való hivatkozással mentegesse s ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá teszi a kormány külpolitikája, hogy Németországgal is minden módon igyekszik a barátságos politikát keresni s ennek dokumentálására pl. legutóbb Berlinben valamilyen intézetet létesíteni. Az a! külpolitika, amely kacsingat jobbra és balra s amely ma az olaszokkal, holnap a franciákkal, angolokkal és németekkel kísérletezik, nem mutat állandó egyenletes irányzatot, nem egyéb, mint kapkodás jobbra és balra g ennek az lesz végül a következménye, hogy minden adott esetben, amikor szükség volna arra, hogy az ország érdekében valamilyen irányzatba belekapcsolódjunk, külpolitikiai kapkodása révén végül rendszerint r lecsúsznak. Ez a könnyelmű, siílyos kárral járó, jobbra-balra való és különös szimpátiák után való törtetés esaik arra való, hogy a bizalmatlanságot a kormánnyal szemben csak növelje. Egy valóiban őszinte ós a népek barátságát kereső demokratikus külpolitikára van szerintünk szükség, amelynek keretén belül Magyarország mint a háború következményeitől felszabadult önálló és független nemzet, őszintén és nyíltan hirdesse, kövesse a népek békéjére való törekvését. Szerintünk csak igy tudjuk kivívni a népek rokonszenvét, a békeszerződése'k revízióját és az elkövetett igazságtalanságok jóvátételét. Nagyon kiváncsiak volnánk, ha a külügyminister ur megmondaná, vájjon mit tett arra vonatkozólag, hogy külpolitikai irányzatával, a külügyministeírium óriási apparátusaival és tevékenységével meggyőzze az európai nemzeteket a 'békeszerződés igazságtalanságainak revíziója szükségességléről s hogy ért el azon az utón, hogy az európai nemzetek elismerjék a revízió szükségességét! Mi a magunk részéiről erre vonatkozólag addig nem tudunk leszögezni semmi olyan tényt, amellyel á külügyministerium eddigi politikáját alátámasztva látnánk. Meggyőződésünk az, hogy a minister ur, ha erre a kéridlésre egyenesen és nyíltan Válaszol, nem tud jót mondani. Meggyőződésünk, hogy e nétpntek csak akkor lehetnek barátai, a külföldön is akkor számithat erre, ha egyenrangú félként tárgyalhatunk velük, ha intézményeinkben s elsősorban idebenn az alkotmányos életben az európai nemzetek demokratikus berendezéséhez igyekszünk hozzásimulni. Szerintünk a sajtó és a rendelkezési alapok sokmilliárdos költségeivel nem sok sikert lehet elérni. Könyvek, újságok kiadása vagy pénzelés nem vezet eredményre; a Magyarország köré emelt kínai falat egész más eszközökkel kell ledöteni. Elsősorban idehaza az emberi szabadságjogok kiterjesztése, nem pedig a mindennapos gyülésbetiltások, sajtóelkobzások és a nemzet megbecsülése elleni vétségekért a legtöbb esetben indokolatlanul indított perek lavináj ci cLZ, amivel magunk mellett a szimpátiát felkelthetjük. Végül még egy kérdést kell felemlítenem, mint olyan jellemző ténykedését a magyar külpolitikának, amellyel nem hogy használt, hanem ártott az országnak. A newyorki magyar nagykövet annakidején tiltakozott Károlyi Mihály Amerikába való beutazása ellen. Szerintünk ez a tiltakozás sokkal inkább ártott a magyar kormánynak és Magyarország presztízsének, mint használt. Legalább is ártott annyiban, hogy felkeltette azt az ellenszenvet és gyanút, melyet rendszerint az ilyen személyes üldözésből kifolyólag táplálni szoktak, mert egészen bizonyos, ha annakidején nem emel vétót Károlyi beutazása ellen külképviseletünk, ez a beutazás megtörténhetett volna, csendben, minden következmények nélkül. Hiszen a kormánynak meg van a módja arra, hogy Károlyi Mihály vádjaival szemben bárhol kifejezésre juttassa és védje a maga álláspontját, de nincs szüksége arra, hogy bárhol vétót emeljen Károlyi Mihály beutazása ellen. Ez szerintünk olyan kicsinyes, gyenge lábon álló eljárás, amely nem méltó egy kormányhoz, ha az ad valamit arra a presztízsre, amelyet minden kormánynak feltétlenül meg kell érezni. A külügyminister ur megmondhatja egész nyiltan és őszintén, adott-e az amerikai magyar követségnek utasítást arra, hogy Károlyi Mihály beutazása ellen interveniáljon. Ha már a magyar kormány idehaza vádat emelt ellene, ha már elkoboztatta vagyonát s hazaárulási pert zúdított a nyakába és mindent megtett, ami tőle telhetett, azt hisszük, nincs szüksége, sőt inkább mondhatnánk nincs erkölcsi jogosultsága annak, hogy Károlyi Mihályt még a külföldön is üldözze és utazása elé ott is akadályokat gördítsen. Minket alig köt valami Károlyi Mihályhoz, s azt hiszem, ha vitatkozunk afölött, hogy melyek azok a nézőpontok, amelyek egyes politikai kérdésekben bennünket vele összekapcsolnak, a legtöbb esetben szembe találnánk magunkat egymással. Ennél a kérdésnél le kell azonban szögeznünk, hogy ha egyszer valaki hazai törvények szerint úgyis elvette — önök szerint — méltó büntetését, mi szükség van arra, hogy valakit még külön üldözésben is részesitsünk. Ezeket kívántam, a külpolitikai tárca költségvetésének tárgyalásával kapcsolatban megjegyezni s mivel nemcsak a kormánnyal szemben általában, de a külügyministeriummal szemben is bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a bat- ésí a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Frühwirth Mátyás! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Hebelt Ede jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Nemzetgyűlés!^ A parlamenti szokásokhoz híven, előttem szóló t. képviselőtársaim beszédeire egy-két szóval reflek-