Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541, ülése 1926. mese! Ezt csak felolvassák, mint a régi szabadkőművesség egy emlékét!) Hiszen mondottam, de ezt önnek nem szabad elárulni! (Derültség. — Pakots József: Tévedés, majd fogok róla beszélni!) Mondottam, előreboesátottam, hogy ezt csak felolvassák, de nem is ebben van a lényeg, hanem a lényeg abban van, hogy itt igenis titkos működés folyik, hogy ez titkos szervezet. Ha már kezemben van a nagy szertartáskönyv, felolvasok belőle egyebet is, ami a titkosságot bizonyitja. A könyv 51. oldalán ez áll (olvassa) : »Zárt ajtók mögött, a csendes éjszakában zajtalanul dolgozunk a kőművesek halk kalapácsütéseivel, de dolgozunk a napfénynek, a nagy nyilvánosságnak és az emberiség haladásának.« (Propper Sándor : Kitűnő propaganda a szabadkőműveseknek ! Engern niár meggyőzött arról, hogy hasznos és jó ! — Zaj. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök : Keisinger Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Viczián István : Felolvastam a tanonc-fokon érvényes és a tanoncok által letett eskümintát, de megvan az ilyen titkos eskü a többi fokoknál is. Ha valaki valamely magasabb fokba lép, vagy, amint ők mondják, díjemelésben részesül, ujbóí esküt kell tennie. Itt van egy másik szertartáskönyv és ebben a mester-fokra vonatkozó eskü, amelyben a főmester felszólítja a jelöltet, figyelmezteti a legény-testvért (olvassa) ; »Testvérem, ravatal előtt állsz, gyász-szin van a falakon, bánkódást mutat az arcunk. Mi gyászünnepet ülünk...« (Zaj a középen és a szélsőbaloldalon. — Griger Miklós és Reisinger Ferenc közbeszólnak.) Elnök : Griger Miklós és Keisinger Ferenc képviselő urakat kénytelen vagyok rendreutasítani. Kérnem kell a képviselő urakat, méltóztassanak magukat kifejezéseikben mérsékelni. (Rothenstein Mór : Nagy műveltségre vall az ilyen közbeszólás!) Rothenstein képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Viczián István : (olvassa) »A mesterré avatott legényt arra figyelmeztetjük, hogy a halálra gondoljon, de egyszersmind intjük, hogy ne féljen a haláltól • . . és igy tovább. Feketére mázolt koporsók mellett a halálra figyelmeztetik őket és leteszik a titkos esküt, amely rövidebb, mint az előbbi. Az illető megfogadja, hogy a titkot megőrzi és igy tovább. (Gaal Gaston: Mindezt az ingyen-kenyérosztásért.) Azt hiszem, hogy ezek a titkos eskük, amelyeket minden szabadkőműves letesz és azok a titokzatosságok és rémségességek, amelyek mindezzel össze vannak kapcsolva, minden szabadkőműves lelkében kell. hogy nyomot hagyjanak. Ezt nyilvános működésnek nevezni nem lehet. (Láng János : Az ilyen ostoba szertartásokkal még ők gúnyolják a katholikus vallást ! — Pakots József: Ép az ellenkezője az igaz ! — Zaj. Elnök csenget.) Hogy mennyire titkosan működnek, még egy dokumentumra hivatkozom. A szertartáskönyv 62. oldalán ez áll : (olvassa) »Minden szabadkőműves főhatóság és igy a magyarországi szimbolikus nagypáholy is, minden évben külön évi szót állapit meg. Ez arra szolgál, hogy az egyes országok saját nagypáholyuk tagjait megismerjék. Az idén az évi szó, ~ fülébe súgja a jelöltnek — és ezt is csak súgva mondjuk meg egymásnak —... és igy tovább. Tehát még titkos évi szó is van. Mire való ez, ha az egész nem titkos társaság ? Azt hiszem, hogy mindazokkal, amiket itt előadtam, napnál fényesebben beigazoltam azt, hogy a szabadkőműves szervezet — én csak a magyarországiról beszélek — igenis titkos szervezet. De amikor ezt bebizonyítottam, ezzel még nincs elintézve a kérdés. Mert nem az itt a nagyobb baj, hogy a szabadkőművesség titkos szervezet, mert utóvégre, ha titkosan vagy alapévi április hó 29-én, csütörtökön. 123 szabály nélkül, vagy alapszabály ellenére működik egy szervezet, de jó irányban, az csupán egyszerű kihágás, ettől még nem dől össze a világ, ez nem veszedelmes dolog. Az tehát nem volna baj, ha a szabadkőműves szervezetek bármilyen titokzatosan is, de abban a szellemben működnének, ahogyan azt az alapszabályok előirják és ahogyan arra megesküdtek. Megállapitom azonban, hogy nemcsak titokban működnek, hanem alapszabályok ellenére is működnek és megszegik azt a szent esküt és fogadalmat is, amelyet a magyar törvények megtartására, a haza iránti hűségre és szeretetre letesznek. (Zaj balfelöl. — Pakots József : A legszebb jóléti intézményeket a szabadkőművesek alapították! A mentőegyesületet is a szabadkőművesek alapították !) Elnök : Csendet kérek! Viczián István : Tehát nemcsak hogy titkos szervezetként működnek . . . (Zaj balfelöl és a középen. — Zsirkay János : Tudjuk, mit jelent ez a jótékonyság!) Elnök : Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Reischí Richárd : Tűzbe jött !) Viczián István : Tehát nemcsak hogy titkos szervezetként működnek, mert titkos esküt tesznek le, hanem — tisztelet a kivételeknek — az esküjüket meg is szegik. Most leszek bátor arra nézve egyes adatokat előterjeszteni, hogy ez a titkos szervezet, dacára minden feloszlatásnak, még ma is működik. Nem akarok ebben a tekintetben nagyon messzire menni és nem akarok a rendőrséget is érintő dolgokba beleavatkozni, illetve azoknak elébevágni, nem akarom megnevezni azokat a hoteleket, ahol az összejövetelekat Budapesten is megtartják, csupán arra kívánom felhívni a rendőrség figyelmét, hogy az eddiginél is nagyobb éberséggel kisérjék ezeket a földalatti összeesküvéseket, mert ezek nem a nemzet, nem az ország javára, hanem annak ellenére működnek. Nagyobb figyelemmel kisérjék ezeket a földalatti összeesküvéseket a fővárosban csakúgy, mint vidéken és vegyenek példát attól a gyöngyösi államrendőrségtől, amely oly ügyesen leleplezte a gyöngyösi szabadkőművesek működését. Gyöngyösön az »Akác« páholy működött. Persze ezt is feloszlatták. A gyöngyösi rendőrség észrevette, hogy az ottani szabadkőművesek összejöveteleket tartanak (Gaal Gaston : Az a baj, hogy a fiziognómiájuk nem titkos !) és neszét vette annak, hogy

7 a budapesti nagymester, Bakonyi Kálmán curiai biró ur meg fog jelenni ezen a vakoláson. Megleste őket, amikor együtt volt az egész társaság. Először is kihallgatta beszédjüket, azután rajtuk ütött. Persze ezek vakoltak, amint ők nevezik, vágyás vacsoráztak, és azt mondták ; micsoda magánlaksértés ez, hiszen mi itt vacsorázunk, micsoda tiltott dolog van ebben I Igen ám, de a vacsorázó társaság nagyon gyanutkeltő volt, mert nem lehet véletlenség, hogy ott egy curiai biró vezetése alatt a legkülönbözőbb társadalmi állású egyének jöjjenek össze. A rendőri igazoltatás elől a jelenvoltak közül ötnek sikerült meglógnia, a többiek névsora a következő (olvassa): »Bakonyi Kálmán curiai biró, Széki István tanár, Morzsányi Herman kereskedő, budapesti kiküldöttek, továbbá Grüssner Jenő bankigazgató, Polgár István bankigazgató, Csányi Ármin bankigazgató, Rosenfeld Samu bankigazgató. Rosenfeld Emil földbirtokos (Szeder Ferenc : Ezek lehetnek forradalmárok ? — Gaal Gaston : Ezek adták a pénzt 1918-ban !), Büchler Zsigmond gőzmalomtulajdonos, Kálmán Ignác ügyvéd, Weisz Ármin dr. orvos, Berkovics Miklós dr. ügyvéd, Ehrlich Mihály dr. ügyvéd és — most jön a legszomorúbb — Parragh Béla dr. kir.