Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

À nemzetgyűlés 5i0. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. rendtartási munka mellett szoros közigazgatási teendőiket és ezenfelül számviteli munkát is végeznek. Ha majd megcsinálja az a bizottság az egyszerűsítést és ha majd a számvevőségnek csakugyan alárendelt feladat jut, akkor valamiképen meg lehet a kormányrendelet státus-aránybzámáLan nyugomii, oe aciaig, amíg ez keresz,lüi nincs vive, amig a számvevőségtől el nem veszik a közigazgatási munkakört, — a számvevőségi tisztviselők régi státus előléptetési arányszámát legalább részben vissza kell állítani, ami mit sem von le a fogalmazói kar tekintélyéből. Nagyon jó, hogy Tamásy t. képviselőtársam a felelősség kérdését is felemlítette, mert a mostani szervezetben ugy, ahogyan a takarékossági bizottság kontemplálja a munkakörök megállapítását, tulajdonkép nincs a tisztviselőkön felelősség. Egy mindenképen alárendelt bransról kellett gondoskodni, amelyre a felelősséget könnyen át lehet hárítani, t. i. a dijnokokról. A felelősség csak a dijnokokon van, azért kellett ezt az antiszociális intelligens csoportot, a díjnokok csoportját fentartani, amilyen alkalmaztatási feltételekhez hasonló nincs még Ázsiában sem. Csodálkozom, hogy a főbiztos ur, amikor nézte ezt a csoportot, nem tűnt fel neki, hogy tulajdonképen kik ezek a dijnokok. Nincs ilyen csoportra szükség sem a közigazgatási, sem a birói szervezetben. Eddig is kirivó volt a dijnokok csoportjának a helyzete, most meg mar tarthatatlan. Hiszen csak azért tartják fenn, hogy legyen továbbra is egy csoport, amelyet lehet nyomni, felelősségre vonni, minden munkára igénybe venni. A kezelők és a dijnokok illetményei között alig van eltérés. Külön adminisztrálásuk tehát sokkal többe kerül, mint amekkora a differencia a rendszeresített állásban levő kezelő és a dijnok járandóságai között. De visszatérek a számvevőségek ügyéhez. Feltétlenül a munka becsülését és értékelését jelenti az, hogy a főiskolai végzettségű tisztviselők megkapják a szuperpluszt azzal, hogy az V. fizetési osztályig emelkedhetnek, hogy járandóságukkal egyforma nyugdíjhoz öt évvel előbb jutnak és hogy sokkal gyorsabb az előmenetelük. A főiskolai végzettség külön jutalmát és külön ellenértékét azonkívül megkapják sok egyéb előnyben, például a szabadságban. Én nem is reklamálom és nem is kívánom a számvevőségi tisztviselőkarnak az V. fizetési osztályt. Tamássy igen t. képviselőtársam és a nemzetgyűlés tagjai, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, tudják, hogy kivételesen a számvevőségi tisztviselők vezetője bejuthat az V. fizetési osztályba, ha jogász és 30 évet szolgált. Ezt is ugy intézte el a kormányrendelet, hogy ez esetben nem üresedik meg a VI. fizetési osztály. Én azt kérném, hogy ha egy ilyen érdemes vezető mégis bejut az V. fizetési osztályba, a kinevezés ad personam történjék ugyan, de ezzel VI. fizetési osztályú állása a számvevőségi státusban üresnek tekintessék. Ezt az álláspontomat leszögezem a kormány előtt és a kormány belátására bizom a döntést a mondottak után előterjesztett következő határozati javaslat fölött (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy törölje az 1925. évi kormányrendelet 3-ik pontjának V-ik bekezdésében foglalt azt a korlátozó intézkedést, hogy a ministeri számvevőségek vezetőinek az V. fizetési osztályba való sorozás esetében a VI. osztályban nem áll be üresedés.« Ajánlom határozati javaslatom elfogadását a nemzetgyűlés jóindulatába. Ugy látom, hogy belátásra és megértésre birtam igen t. Tamássy képviselőtársamat abban ä tekin* tétben, hogy hogyan lehetne javítani a számvevőségi tisztviselők előléptetési" arányszámán. Amig ugyanis a fogalmazói szak 34—35%-a éri el a rendelet szerint a VI. fizetési osztályt, addig a számvevőségi tisztviselőknek csak 2%-a kerül a VI, fizetési osztályba, VII. fizetési osztályba pedig 10%. Én azt kívánom, hogy legalább 16% érhesse el a VII. fizetési osztályt, 7%-uk pedig a VI. fizetési osztályba juthasson. Határozati javaslatom erre vonatkozólag igy szól (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a ministeri számvevőségi tisztviselők részére képesítésük és végzett munkájuk alapján a VI. fizetési osztályban engedélyezett 2% helyett 7%-ot és a VII. fizetési rangosztályban engedélyezett 10% helyett 16%-ot állapítson meg a státus arányszámának.« Igen t. Nemzetgyűlés! Még a tanítókról kívánok szólni. Talán csak felolvasom határozati javaslatomat, hogy rövidebbre vegyem beszédemet. (Helyeslés.) Hiszen annyi sokszor pertraktáltam már a tanítói függő kérdéseket ellenzéki oldalról, de az egységespárt részéről is nem egy t. képviselőtársam szólalt már fel, hogy azokat a Háznak minden tagja nagyon jól megismerhette. Most összefoglaltam azokat a sérelmeket, amelyek még ma is fennállanak a tanítói kar jutalmazása és előléptetése, valamint más jogosan támasztható kívánságaik körül és erre vonatkozólag határozati javaslatot terjesztek elő. Tudom jól, hogy Klebelsberg igen t. minister ur a kérdéseket mind napirenden tartja s épen ezért nem is akar részemről a határozati javaslat előterjesztése kritika lenni a minister úrral szemben a kérdések megoldásának elhúzódása miatt. Azt kívánom a határozati javaslattal elérni, hogy a pénzügyminister ur lássa, hogy a függő kérdések megoldása a tanítói testületre nézve immár sürgős, mert a döntésnek az elhúzása lohasztj a a .testület ambícióját az oktatás munkájában. Különben határozati javaslatom a következő (olvassa): »Határozati javaslat. Utasítja a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urat a következőkre : 1. Minden tanitó és minden tanítónő, úgyszintén minden óvónő előléptetése az egyes fizetési osztályok fokozataiba, illetőleg az alacsonyabb fizetési osztályból a magasabb fizetési osztályba ugy szabályoztassék, hogy a várakozási idő ne legyen nagyohib, mint a 7000/925. M. E. sz. rendelet életbeléptetése előtt volt.« Azóta t. i. a várakozási időt felemelték. (Tovább olvassa): 2. Szabályozza a tanitók ideiglenes (helyettesi) minőségben eltöltött éveinek beszámítását az előléptetésre megszabott várakozási időbe, illetőleg a nyugdíjat biztosító szolgálatba. 3. Eszközölje ki, hogy a felekezeti tanitók családtagjai is megkapják a^ kedvezményes vasúti jegyek váltására feljogosító igazolványt. 4. Gondoskodjék, hogíy a betegsegélyezés intézménye a felekezeti tanítókra, úgyszintén családtagjaikra kiterjesztesséfk. 5. Tegyen előterjesztést a ministertanácshoz aziránt, hogy a hadipótlék a felekezeti tanitók részére is engedélyeztessék. 6. Szüntesse meg a kántortanitói javadalomnak összevonását a tanítói javadalommal, mert az összevonás nélkülözi a jogalapot. 7. Egységesen rendezze a tanitók által természetben élvezett járandóságok megváltását,