Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

4 À nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó 27-én, kedden. Nem szabad azonban ezt a kérdést sem túlhajtani és itt is az objektiv megítélés álláspontjára kell helyezkedni. Ne méltóztassék azt mondani, mintha épen csak Magyarország volna az, ahol a titkos hatalmak felburjánzottak, ahol az államhatalmat veszélyeztetik, meg nem engedett irányba terelik és mindenütt másutt rend van, konszolidáció van, mert ott olyan kormányok vannak, amelyek a titkos hatalmakkal azonnal leszámolnak. T. Nemzetgyűlés ! A háború után ez általános jelenség. Mindig szoktak keletkezni félig vagy egészen titkos társaságok. Az amerikai polgárháború után a legyőzött déli birtokos arisztokrácia megcsinálta a maga védelmére az egyenjogúsított négerrel szemben, az idegennel szemben a maga titkos szervezetét, a Ku Klux Klan-t. Ez a szervezet sokáig élt és elérte azt az eredményt, amelyet tőle vártak. A világháború után Amerikában ez a titkos szervezet valósággal diadalutját és diadalmas bevonulását tartotta a legtöbb államban. Van olyan amerikai állam, ahol az állam kormányzója is a Ku Klux Klan szervezethez tartozik s ezt nyíltan vallja is. Ez a szervezet a szabad Amerikában mint titkos szervezet, mint a világháború egyik szüleménye áll fenn és ott is elég munkájába és küzdelmébe kerül a demokráciának, a parlamentnek, hogy ezt a titkos hatalmat legyőzze s visszaszorítsa azok közé a keretek közé, amelyek között talán még valami hasznos és még üdvös munkálkodást is tudna kifejteni. Nekem is volt alkalmam látni egy ilyen Ku Klux Klan felvonulást. Láttam véletlenül egy éjszakai gyűlését és mondhatom, meg vagyok arról győződve, hogy Magyarországon semmiféle titkos hatalom nem hódol ilyen ceremóniáknak és semmiféle titkos hatalom nem reprezentál ekkora erőt, nem mutat ekkora agilitást és messziről sincs akkora befolyása, mint a szabad Amerikában a Ku Klux Klan-szervezetnek van. De nemcsak Amerikában, hanem Németországban, Franciaországban is hemzsegnek a különféle ligák. Valamelyik napilap a napokban mutatta ki a franciaországi szervezeteket, amelyeknek egyrésze titkos, másik része nem titkos és nagyon valószinü, hogy a nem titkos szervezetek közül is akárhánynak is van titkos és nem titkos része, mint ahogyan a legnyilvánosabb egyesületnek is van olyan cselekedete, tanácskozása és megállapodása, amelyet nem szoktak a nyilvánossággal közölni. (Ugy van! a középen.) Németországban a legtöbb egyesület nyilvános volt. A versaillesi békekötés ezonban ezeket az egyesüléseket eltiltotta, mire ezek átalakultak titkos' egyesülésekké és azóta, azt hiszem, azokat a célokat, amelyektől a franciák féltek, sokkal jobban szolgálják, mint azelőtt. Itt van Olaszország. Olaszországban 1920-ban a szindikalisták elfoglalták a fémipari telepeket s az egész fémipart a kezükbe kerítették. A parlament, amely e szociáldemokráciának és a liberális pártnak az összetétele volt, tehetetlenül állott ezzel a mozgalommal szemben és akkor keletkeztek a fasiszta-csoportok ; ezek először titokban, azután nyiltan vették fel a harcot és hat heti, illetőleg 60 napi megszállás után a szindikalistáktól visszaverekedtek az üzemeket a magántulajdon kezébe s megkezdődött az a harc, amelynek élére végül Mussolini került. Tehát nemcsak' Magyarországon, hanem mindenütt a világon a világháború után felburjánzottak a titkos társaságok, a titkos és nyilt szervezetek, a különféle ligák, amelyeknek az volt a közös tulajdonságuk, hogy lehetőleg lebecsülték a parlamentet, nem sokat törődtek a kormánnyal, amelyet többnyire hibáztattak ; igen szívesen nyúltak az erőszak fegyveréhez. De ezen sem lehet objektive csodálkozni, mert azok az emberek, akiket 3—4 esztendőn keresztül az erőszak tiszteletére tanitottak, akik a nanorurjan abban nevelődtek éveken keresztül, hogy a legfőbb törvény az erő és az erőszak, ezt a mentalitást máról-holnapra nem tudták megváltoztatni, ez a nevelés és érzés sokáig bennük maradt és minden országnak a konszolidáció utján egy igen nagy utat kell megtenni, amig végre az emberekbe újra visszajön a törvény és a tekintély tisztelete, visszajön a parlamentáris, a politikában használható és egyedül használható eszközökben való bizalom, egyszóval, amig mindenki a törvények keretei közé helyezkedik és letesz mindenféle olyan célról, amelyet önhatalmúlag, akár erőszakkal, akár puccsok utján kivan érvényesíteni. E tekintetben Magyarország helyzete nem rosszabb, mint a többi államoké, különösen nem rosszabb akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Magyarországon nemcsak a világháború és annak jelenségei rontották el a közrendbe vetett hitet és a törvény tiszteletét, hanem utána még a kommunizmus időszaka, zsarnoksága is itt volt, (Ugy van ! a középen.) amely kétségkívül szintén kellett, hogy nyomokat hagyjon az embereken és különösen felkeltse az erőszakhoz való vonzódást, amely azt a kilátást nyújtja az egyénnek, hogy szociális állapotán hirtelen erőszakkal is tud változtatni ; miután pedig a nyomorúság óriási, ez a gondolat kétségkívül állandóan csábító erővel bír. Ismétlem azonban, nincs szükség titkos szervezetekre, (Pakots József : Nincs bizony !) nincs szükség titkos társaságokra, minden becsületes célt nyiltan lehet és kell is szolgálni. (Ugy van ! a középen.) Legyen is meg a bátorsága mindenkinek, hogy a maga meggyőződését nyilt, alapszabállyal biró egyesületekben vallja, azok érdekében dolgozzék és harcoljon. Legyen meg a polgári társadalomban is az a bátorság, hogy a maga felfogásáért nyíltan síkraszáll, azt dokumentálja, azt egy egyesületbe vagy pártba való belépéssel lefixirozza és leszegezi. Legyen meg benne az az áldozatkészség, hogy politikai felfogásáért áldozatot is tud hozni, mert ha ez a polgári társadalomban megvan, akkor a polgári társadalomnak nem kell folyton attól félnie, hogy azok, akik a polgári társadalomtól egy bizonyos fokig elválasztják a maguk érdekeit, megszerveződve, a maguk megszervezett erejével a polgári társadalommal szemben fognak tudni a gazdasági életben és az államban érvényesülni. Szerintem azonban a kormányzat legfontosabb teendője volna először az, hogy mindenki, aki titkos társaságok keretén belül törvénybe ütköző cselekedetet követ el, fokozott súlyossággal büntettessék (Ugy van! a középen.) s ne enyhítő, hanem súlyosbitó körülméuy legyen az, hogy ha valaki arra hivatkozik, hogy ő, egy titkos társaságnak tagja lévén, külső inspirálásra cselekedett és a felelősségben osztozik rajta kivül még egy testület is, amely neki utasításokat vagy legalább is ösztönzést adott egy bűntény elkövetésére. Ha a judikatura ezt az álláspontot fogja elfoglalni és képviselni, akkor mindig kevesebbén lesznek azok, akik a maguk bűnének fedezése céljából egy társasághoz való tartozásra fognak hivatkozni. A másik és szerintem sokkal fontosabb dolog az, amely annakidején a néppártnak, később a keresztényszocialista-pártnak, ma pedig annak a pártnak, amely a kettőből együtt nőtt és alakult ki, állandó, évtizedes követelése : kodifikálja végre a kormány a gyülekezési és egyesülési jogot. (Ugy van ! a középen.) Mert, hogy mi éveken, évtizedeken keresztül csak rendeletekkel tudjuk ezt a jogot szabályozni és a magyar nemzetgyűlés még nem tudott eljutni odáig, hogy ezt a vitális jogot kodifikálja és tiszta helyzetet teremtsen : ez a parlamentarizmus óriási mulasztása, ameiyet végre reparálni kell, (Ugy van! balfelől és a középen.) hiszen azt még sem lehet egészséges állapotnak minősi-