Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. 61 sem egyéb ám, mint nyilvános .iele a Nemzetek Szövetségre mai egyoldau megszervezettségének, annak, hogy a Nemzetek Szövetsége még ma is csak a volt győzők egyoldalú érdekszervezete. (Igaz! Ugy van!) Hiszen ez a garanciakeresés csak azóta van napirenden, amióta a Nemzetek Szövetsége paktumának 8. §-ában a lefegyverzés tekintetében foglalt Ígéretnek a beváltása esedékes, amióta arról van szó, hogy a volt győztesek szereljenek le. Akkor azonban, amikor a volt legyőzött középeurópai hatalmak leszereléséről volt szó, senkinek eszébe nem jutott garanciákat nyújtani ezeknek a középeurópai hatalmaknak arra, hogy leszerelésük esetén mások őket megtámadni nem fogják, (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Minden garancia nélkül kényszeritették a legyőzött középeurópai hatalmakat a lefegyverzésre, hacsak garanciának nem vesszük azt, hogy a békeszerződésekben, a saint germainiben ép ugy, mint a trianoniban, avagy a versaillesiben az az Ígéret foglaltatik, hogy az általános leszerelés befog következni. Mert a mi leszereltetésünknek formulája az volt, hogy a mi leszereltetésünk- avégből történik, hogy a nemzetek általános lefegyverzése előkészíthető legyen. Ebből az következik, hogy ha mi köte

: lesek vagyunk is alkalmazkodni a trianoni békeszerződésben reánk rótt katonai, hajózási és léghajózási rendelkezésekhez, egyúttal jogunk van követelni, hogy a nekünk tet?t Ígéret beváltassék (Helyeslés), jogunk van követelni, hogy a mi lefegyvereztetésünk tényleg csak első lépés legyen t az egyetemes, az általános lefegyverzés irányában. Ez az igéret azonban mindeddig beváltás alá nem került, ellenben látszólag nagyon buzgón keresik a, leszerelés előfeltételeit a hatalmak önmaguk szempontjából, keresik azokat a biztosítékokat, amelyeknek birtoka esetében leszerelhetnek. Pedig mi lefegyvereztünk még azon szélső határon túl is, amelyet a paktum 8. Va a lefegyverezés tekintetében előirt. Mert a paktum 8. §-a akként intézkedik, hogy a nemzetek fegyverkezését csökkenteni kell addig a legalsóbb fokig, amely a nemzetek biztonságával összeegyeztethető. Nos, a mi leszerelésünk messze túlment ezen a mértéken, mert a trianoni szerződés 104. cikkelye akkép rendelkezik, hogy a magyar hadsereget kizárólag csak a belső rendnek Magyarországon való fentartására és határrendőri szolgálatra szabad alkalmazni, önvédelemre azonban semminemű haderőt nekünk rendelkezésünkre nem bocsátottak. Szóval bennünket ugy, mint a középeurópai hatalmakat, intézményesen védelem nélkül hagytak. (Igaz!^ Ugy van! jobbfelől.) Ebből a kiáltó igazságtalanságból áll elő azután a,zí a mai helyzet, hogy pl. a magyar hadsereg */« részét teszi ki a körülöttünk levő három utódállam hadserege békelétszámának és 'ivó részét a körülöttünk levő utódállamok mobilizált hadseregének. Ennek a teljesen lecsonkitott hadseregnek fentartása is túlságos áldozatokat ró reánk, mert, amint bölcsen méltóztatik tudni, az általános hadkötelezettség reánk nézve el van törölve és mi csak toborzás utján egészíthetjük ki hadseregünket. Teljes védtelenségünket még fokozza az, hogy hadseregünk egyáltalában nem rendelkezik az esetleges támadás ellen való erőteljes védekezésnek normális eszközeivel. Hogy csak egyetlen példát mondjak: a katonai ellenőrző bizottság megtiltotta nekünk nemcsak azt. hogy mérges gázokat gyárthassunk, hisz ilyen intenció részünkről soha fenn nem forgott, hanem megtiltotta azt is. hogy a mérges giáizok ellen védekező szereket alkalmazzunk. Annak tehát ki vagyunk téve minden percben, hogy a támadó mérges gázzal elárasszon bennünket, ezen gyilkos támadási mód ellen védekezni azonban nem áll módunkban. (Herczegh Béla: Abszurdum!) íme tehát, a legyőzött középeuróoai hatalmakat minden garancia nélkül leszerelték addig a mértékig, hogy meghagyott csekély fegyveres erejük a belső biztonság fentartására is alig elégséges, külső megtámadtatás elleni védelemre pedig egyáltalán nem rendelkeznek haderővel. Ezzel szemben a többi hatalmak még addiff a mértékig való leszerelés tekintetében sem tettek semmi konkrét intézkedést, amely mérték az ő 'biztonságukká összeegyeztethető, sőt tovább folytatják fegyverkezésüket, ugy hogy ma az a hevzet. hogy ezeknek a hatalmaknak felfesyverzettsége nagyobbméretü, mint volt a világháború kitörése előtt. Látszólag azonban buzgón keresik a leszerelés előfeltételeit, keresik a másuk biztonságának előzetes garanciáit. Szóval a lefegyverzetlen győzők keresik a garanciákat a lefegyverzett legyőzöttekkel szemben. Ezt a garanciaszerzést a genfi protokollum, amely két évvel ezelőtt jött létre, aképen kívánta megodiani. hogy általános biztonsági szerződés Jöjjön létre az összes államok között, melyek a Nemzetek Szövetségében helyet foglalnak, A genfi protokollum helyébe lépett uj üolitika roedig egész tömését kívánja létesiteni a részleges biztonsági szerződéseknek, melyekből mint mozaikokból állana elő azután az az általános biztonság, amely a hatamaknak alkalmat szolp-áltatna arra. hogy a paktum 8. §-álban előirt leszerelési kötelezettségük teljesítéséhez végre hozzáfogjanak. Ennek az uj politikának első gyümölcsei az úgynevezett locarnoi egyezmények. Locarnoban Németország határbiztositási szerződést kötött nyugati szomszédaival, Franciaországgal és Belgiummal, amely szerződésben garantálta nyugati szomszédainak a versaillesi határokat és garantálta egyszersmind azt is, hogy támadó háborút ellenünk nem fog kezdeményezni. Németország ezen felül nemcsak nyugati szomszédaival, hanem keleti szomszédaival is: Lengyelországgal és a. eseh-szlovák köztársasággal, úgynevezett arbitrage-megegyezésre lépett, azaz mindezek az államok megegyeztek egymás között abban, hogy a közöttük fenforgó vitás kérdéseket nem a fegyverek erejével, hanem nemzetközi választott bíráskodás utján fogják elintézni. Ugyanilyen garancia-szerződésre lépett Locarnoban Franciaország is Németország keleti szomszédaival: a eseh-szlovák köztársasággal és Lengyelországgal. Locarnoban tehát létrejött az első csoportja azoknak a határbiztositási és arbitrage-szerződéséknek, amelyeket most már követniök kellene más államok között hasonló szerződéseknek, hogy ezekből a parciális szerződésekből létrejöjjön az a biztositás-komplexum, amely elegendőnek ítéltetniék arra, hogy ennek alapján a lefegyverzés, illetőleg a fegyverkezések csökkentése á paktum szellemébten végre-valahára megtörténjék. Persze, ez szinte beiáthatatlanul hosszú procedura, még pedig annál inkább, mert hiszen — amint tudjuk — gyakori hangulatváltozások szoktak előfordulni a Nemzetek Szövetségének összejövetelein. Mindenesetre nagy visszaesés ez a lefegyverzésnek azzal a kontemplált módjával szemben, amelyet a genfi protokollum foglal magában, amely genfi, protokollum voltaképen semmi egyéb, mint egy általános garanciaszerződés.