Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. '. évi április hó 28-án, szerdám. 43 állam a légionáriusoknak, a községeknek és középbirtokosoknak nagyszámban állított fel középbirtokokat, ezeknek adja oda a földet, természetesen ellenérték ellenében. Oroszországban — csak az inyenckedés kedvéért említem meg — az 1922-iki kimutatás szerint az egész orosz művelhető földbirtok, ingatlan 86%-át és az uradalmi felszerelések 80%-át a __ parasztságnak osztották ki. (Mándy Samu: És azóta nem terem semmit!) Később foglalkozni fogok azzal a nézettel, amelyet a bolsevizmussal és a leninizmussal szemben Európában mindenütt és Magyarországon is táplálnak, amely nézet nem egyéb, mint a legmerevebb tagadása a bolsevizmusnak és a leninizmusnak, amely a polgári renddel és a polgári igazságszolgáltatással teljesen párhuzamba állitható és egymást teljesen kiegészíti, Estlandban a földbirtokreform utján 2,229.699 hektár földet osztottak szét, Lettlandban 365.000 hektárt 40.000 családnak osztottak ki. Lengyelországban pedig 1-5 millió hektár földet sajátítottak ki a kisemberek részére. Itt fogok dabasi Halász Móric képviselőtársamnak felelni. Öt hivom meg erre az ankétra, mert ő a leghatározottabban kikérte magának, hogy Németországban volt földbirtokreform-akció. Németországban ezen könyv szerint 2,150.000 hektár földet sajátítottak ki a kisemberek részére. Most kezdték meg a császári ház birtokainak kisajátítási akcióját. Ennek kimenetelét természetesen még nem lehet tudni, mert a legnagyobb alkotmányossággal fogják megcsinálni. Ausztriában igen szerény keretek között történt meg a kisajátítás, mert hiszen Ausztria hegyes vidék lévén, az osztrák viszonyok egészen mások, mint a magyarországi vagy a lengyelországi viszonyok. ("Dénes István: Mert olyan jó a birtokmegoszlás!) Ismét Csehországra kell visszatérnem, ahol 733.489 hektárt, majd L614.133 hektárt és még később 3,963.064 hektárt osztottak szét. úgyhogy Csehországb an a. föld'birtokreformot tulajdoíniképen olyan nagy miértekben valósították meg, hogy eredményesség tekintetében vele csak a ronián földreform veheti fel a versenyt. (Fekete Lajos: Gyönyörű szép eredmény: magyar 'birtokosoktól vették el a földet!) Romániáiban összesen 5.895.000 hektárt osztottak szét. (Dénes István: Kantakuzén nem volt magyar!) Az igazságnak tartozom azzal, hogy helyreigazítsam, amit annakidején különösen gróf Hoyos Miksa képviselőtársam olyan élesen támadott, amikor a Romániára vonatkozó földbirtokreform adatokat ismertettem. Később kaptam leveleket és adatokat Romániáiból, ahol természetesen különbséget tettek az erdélyi és az ó-romániai kisajátítás között. Erdélyben a kisajátítást határozottan nacionalista szempontból végezték és ig3 ;r ekeztek ártani a magyar nagybirtokosoknak. Azt mondották, hogy tartozom az igazságnak azzal, és bármennyire kellemetlen is nekem, mégis elmondjam itt a nemzetsryülésen és igyekezzem belevinni á köztudatba, hogy Romániában igenis, a román arisztokratákon is végrehajtották a földbirtokreformot, a hereegektől, bojároktól is elvették a birtokokat. Kedvezések kisebb-nagyobb mértékben az ő számukra is történtek, mint ahogy történtek azon magyarok számára is, akik nagyobb áldozatokat hoztak a román hatóságoknak, azonban általánosságban és egészében végrehajtották a reformot. (Láng János: Az a kérdés, hogy menynyi kisexistencia jutott kenyérhez a román arányszázalék szerint ott és minálunk! Ez a nagy kérdés! — Dénes István: Százszor annyi, mint itt!) A román földmivelésügyi minister fia, aki titkár az agrár-bizottságban, abban a hatalmas kötetben, amelyet francia nyelven is kibocsátottak, mert ugylátszik, Genfben akarják felhasználni, a földbirtokreforim célját magyarázza meg. A könyvben a román parasztról, amelynek földet kell adni, hogy tudjon szaporodni és meg tudjon élni, olyan himnuszt mond, hogy ezt minden nemzet parlamentjében fel lehetne olvasni. Leirja azt az elragadtatást, amellyel a román intelligencia vélekedik a román prasztról, amikor annak földet kell nyújtania. Mennyivel inkább megérdemli ezt a dicséretet a magyar parasztság, amelynél becsületesebb, egyenesebb, tisztességtudóbb nép a világon nincsen. Csak arra kell utalnunk, hogy a kömmünben egyetlen gyilkosságot nem követtek el. Herceg Eszterházy Miklósnak cselédei a kömmünben azt mondották: kegyelmes ur, öltözzék kocsisnak. Megtették az uradalom főkoesisának és a legnagyobb tisztelettel viseltettek iránta, s ők mentették meg az életét. Fel tudok sorakoztatni számos arisztokratát a Majlátholktól kezdve végig, akiket a cselédség és a falusi lakossága legnagyobb szeretettel védelmezett meg. A magyar parasztról tehát nem lehet azt mondani, hogy ellensége az urnák, nem becsüli meg és nem érdemli meg, hogy azokban az agrár evolúciós előnyökben részesüljön, amelyeket az utódállamok és a többi európai államok megadtak a saját parasztságuknak. Szorongó szívvel gondolok rá, hogy mi fog Európában történni húsz év múlva, amikor ezekben az utódállamokban és a többi európai államokban, ahol egv uj agrár demokrácia lombosodik és izmosodik, ennek hatása minden tekintetben jelentkezni fog. (Láng János: Hol lesznek ezek húsz év múlva'?) Ezt nem lehet ilyen költői kérdéssel elintézni, (Zaj.) Ezzel szemben Magyarországról azokat, akik nem tudnak földhöz, vagy munkához jutni, ahol nagyon jól tudjuk, hogy milyen nagy a munkanélküliség, ezeket az embereket engedik kimenni Kanadába. A keleti pályaudvarról, mint hallom a vonatok mindéin héten viszik ki Kanadába a legtisztább fajú és a legmunkásabb magyarságot és ezt a hatóságok tűrik, nézik, ahelyett, hogy e tekintetben valamit csinálnának. A helyzet ma ugyanaz, mint volt ezelőtt 20—30—40 esztendővel, amikor Beksies Gusztáv, Hegedűs Lóránt, Polónyi Géza. Sebes Dénes és mások — csak a legkiválóbbakat említem — könyveket írtak a hitbizományokról és a nagybirtokrendszerről s a magyar kivándorlásról statisztikai adatokat sorakoztattak fel, valamint arról a misztulásról és nyomorúságról, melyben a Békés-, Csanád- és többi vármegyei magyar zsellérmunkásság van. Ezek az adatok nem hatottók meg az akkori kormányzatot, elengedték a fülök mellett és mi lett az eredni énv? Ezeket a reformokat, am elveket aunakideíén a legkiválóbb magyar rrablieisták és tudósok ajánlottak, nem a magvar kormány hántotta végre, hanem végrehajtották a jugo«"dávok. ronióuok csehek, osztrákok, (U.OJÍ van! TJav tmn* balfe 7 ől.) Amikor ezek a kisemberek svántoo-ntnak. vetnek azokon a földeken, például Délmapvarországon. Jugoszláviában az ottani mágnások birtokain, akkor kénytelenek
