Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. gyár állam* Ezt betudta váltani, ellenben ezt az adóságot, amelyet nem a kommunisztikus időkben, hanem az ország legnagyobb nehézségei között csinált a polgároknál, nem hajlandó beváltani. Hova lesz igy a magyar nemzet, becsülete, amikor egy olyan fia a nemzetnek, mint Tisza István volt, aki egyenességben és becsületességben mindenképen megtámadhatatlan egyénisége volt a politikának, nyíltan megmondotta és hozzákötötte a nemzet becsületét a hadikölesönök tisztességes megfizetéséhez! Hogyan lehet azt mondania a pénzügyniinister urnák, hogy majd talán 10 esztendő múlva akad olyan pénzügyminister, aki kifizeti a hadikölcsönkötvények címleteit? Ezt nem lehet mondani, ilyen cinikusan még egy olyan jóakaratú embernek sem lehet ezt az óriási horderejű kérdést elintézni, mint az igen t. pénzügyminister ur. Én a legnagyobb mértékben honorálotm a lapok közül különösen a Nemzeti Újságnak azt az akcióját, amellyel éveken át napirenden tartja a hadikölcsönkötvények dolgát. Ugylátszik, ezer és ezer levél érkezik a szerkesztőségbe arról, hogy hány ember volt, aki Budapesten eladta jól jövedelmező házát, hány ember volt, aki vidéken eladta földjét, amit szintén aranyértéket képviselt, ezek az egész összeget befizették hadikölesönkötvényekbe, azt vásároltak vele és most teljesen elszegényedtek és tönkrementek. Itt három-négy példát hoz fel füzetében az igen tisztelt iró ur, de én ezekhez a példákhoz hozzáadok kettőt, amely rendkívül érdekes. Az egyik Kiss Ernőnek, az Erzsébet-köruton egy óriási vaskereskedőnek esete, akinek üzlete patinája országszerte ismert volt. Igen kitűnő keresztény üzletember, aki a háború első napjaiban eladta üzletét és azzal a pénzzel, akkor 4500 katasztrális hold földet vehetett volna. Tettek is neki ajánlatot, de ő, mint jó magyar ember, Tisza István és Teleszky János csábító szózatainak engedelmeskedett és az egész öszszeget, amelyet óriási üzletéért kapott, hadikölcsönkötvénybe fektette bele, a végén pedig gyermekeinek könyöradományaiból kellett élnie, és a legnagyobb nélkülözések között halt meg. Csak megrémítem. Kertész Aba udvari orvost, aki a budai társadalomiban. 40 évig dolgozott önzetlenül és becsületesen. Csak annyit mentett meg, hogy háromemeletes házat épített orvosi munkájából. A háború első napjaiban azonban eladta házát, 400.000 koronát befektetett hadikölcsön kötvényekbe, és most egyetlen gyermeke a legnagyobb emberi nélkülözések között él, mert a magyar állam Tisza Istvánnak és Teleszky Jánosnak becsületszavát nem váltotta be. Hogy ne mondják azt. hogy nem vagyok igazságos, idézem Steiner Péter budapesti kereskedőt, aki szintén 250.000 koronányi vagyonát befektette hadikölcsönbe. Itt van azután Horváith Zoltán képviselőtársamnak az anyja, aki szintén egész vagyonát fektette hadikölcsönbe. Itt van azután Simonyi Marian, ősrégi magyar család sarja, kinek vagyonát az árvaszéknél kezelték és felsőbb utasításra befektették az egész vagyont hadikölcsönbe. (Pintér .László: Ilyen van százezer!) Azért mondottam el néhányat. (Forster *-*P* : , Valamennyien igy vagyunk!) hogy lássak, hogy özvegyek, árvák, kishivatalnokok, évi április hó 28-án, szerdán. 4i B-listára tett emberek, menekültek az ország négy sarkából mindenüket elvesztették, ma nyomorognak, éhhalál előtt állanak és ezeknek az embereknek a nyomoruság-a nem tud áttörni a pénzügyminister ur szivén, ellenben Bacher Emilnek, aki a csikágói tőzsdén elverte a milliárdokat és milliárdokat, meghallgatja esdő szavalt, szanálja őt és 200 milliárdot dob most oda az ő szanálására, ezzel szemben ezeket a tízezreket és százezer eket otthagyja minden meghallgatás nélkül. (Erdélyi Aladár: Pedig a molnárok sokat keresnek!) Hol van itt az igazság, hol itt a szociális érzék, hol itt az etika, hol van itt Tisza Istvánnak a jeligéje, hogy ez a nemzet becsülete? Ha ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, és nem tud kitalálni egy orvoslási módszert, akkor mégsem áll a helyzet magaslatán ez a pénzügyi kormányzat. A köínyviró, aki ezt a könyvet kibocsátotta, egészen helyes módszert vetett fel; a jövedelmi és vagyonadó alapokból akarja megállapítani azt a vagyontöb bietet, amelyeket igazságosan elosztanának, azt az adósságot, amelyet a hadkölcsönkötvények jelentenek. Ma már oly rendkívül sokan fizették be adójukat hadikölcsönkötvényekkel, tehát elveszítették az egészet, olyan sokan adták el, annyi elkallódott, olyan sokan nem tudták nosztrifikáltatni, — például számtalan esetet tudok Erdélyből és Amerikából, akik elkéistefc a nosztrifikálással — hogy hozzávetőleges megállapítás szerint körülbelül négy milliárd papírkorona értékű az a nosztrifikált hadikölcsönkötvény, amelyet a magyar államnak rendeznie kellene. (Erdélyi' Aladár: Akik t Erdélyben voltak, azokért az utódállam felelős. Azt nem is lehetett nosztrinkálni!) Igen, de a román kormány ezt a kérdést ugyanolyan cinizmussal intézi el, mint — ugry látszik — a magyar kormány, mely nem törődik vele. (Erdélyi Aladár: A békeszerződésben benne van!) A békeszerződés sok mindent szabályoz, de' azt látjuk, hogy a való életben nem törődnek vele, felrúgják, szalmaszálakba, ^ szavakba kapaszkodnak, belekötnek és az egész dolgot csak arra használják fel, hogy a magyarságot minél jobban lehetetlenné tegyék és megnyomoritsák. Méltóztassék azokra a gyűlésekre» melyeket az utóbbi időben is többszőr tartottak a Vigadóban és másutt is a hadlkölcsöntulajdonosokf, ellátogatni. A magyar második nemzetgyűlés rendkívül népszerű intézmény lenne az ötödik évében, elmúlásának esztendejében is, ha például a hadikölcsön-kérdést megoldaná és az országnak ezt a nagy és fájó sebét begyógyitaná. (Erdélyi Aladár: Mindenkit duplán kellene megadóztatni, aki nem volt a harctéren.) Nagyon helyes, miniden elfogadható és igazságos intézkedést, amely arra irányul, hogy ezt a négy milliárdot és annak címleteit valorizálva tudiijufc^ visszafizetni a kölcsönadóknak, a magam részéről elfogadok és a legnagyobb mértékben támogatok. (Horváth Zoltán: Becsületbeli adósság!) Ne méltóztassék azon az állásponton lenni, amelyet Kun Béla népbiztos foglalt el a kommunizmus elején, amikor néhány hadikölcsönkötvénytulajdonos felkereste és kérte, hogy a címleteket fizettesse ki. Erre ő a kecskeméti öregtemplom nagyharangjához utasitotta az embereket és azt mondotta, hogy vagly a nagyharang vagy pedig azok fogják kifizetni, akik a háborút megindították. Egy népbiztosnak, akinek az az alapelve, hogy mindent a világon, ami a burzsoáziát és a kapitalista társadalmat szolgálta, erőszakkal el kell pusztítani, lehet
