Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-544

À nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. 33^ keresztülvonultak ezen az országon, itt pusztítottak, romboltak, azután éveken keresztül gyalázkodtak a külföldön, mi köti ehhez az országhoz : a magyar múlt, a magyar tradició, a magyar nevelés, a magyar kultúra, a magyar vér, a magyar jellem? Miféle magyarság köti őket ide? Miféle jogcimen követelnek ők bebocsáttatást ebbe az országba? Ezeket az embereket ehhez az országhoz nem köti egyéb, mint az itt elkövetett gaztettek emléke és azok a szörnyű következmények, amelyek gaztetteik nyomán erre az országra háramlottak. Hát miféle címen követelik ezek az emberek, hogy újból bebocsáttatást nyerjenek a magyar állam kapui közé, abba a magyar államba, amelyet azóta is nap-nap mellett rágalmaznak, amelyet a gyilkosok országának, a véres és romlott kurzus hazájának neveztek? Miféle cimen követelnek ők bebocsáttatást ide? Maradjanak ott, ahol szerintük különb kultúra, különb megélhetés és különb jólét virágzik. Ne akarják ezt a szerencsétlen országot boldogítani, mi pedig örüljünk, hogy megszabadultunk tőlük s ha eddig csak egy sorompó volt az ország határán, eresszünk le még egyet, nehogy a veszedelmeket és a bajokat ebben az országban tovább fokozzák. Van még egy premisszája annak, hogy az emigráció likvidáltassék azon a premisszán kívül, hogy erre a megbocsátó álláspontra csak magyar emberekkel szemben helyezkedhetünk s ez a premissza az, hogy az illetők tényleg jóvá akarják tenni, amit vétettek. (Propper Sándor : Legalább is olyan jó magyarok legyenek, mint Cuza !) Én szívesen visszaeresztem azt az eltévedt magyart, mert ha ő maga talán nem, de a fia esetleg jobb, hasznosabb és okosabb tagja lesz ennek a nemzetnek, mint az apja volt. Vigyáznom kell azonban arra, hogy ujabb felforgatás lehetőségét, ujabb nemzetrontás csiráját ebben az országban el ne ültessem. (Propper Sándor : Önök csinálják a felfordulást ! Más nem jut hozzá Î) A minimum, amit mint premisszát meg kell követelnünk minden emigránstól, aki haza akar jönni, hogy legalább önként kérje a megbocsátást, jelentkezzék záros határidőn belül, kérjen amnesztiát és ha ezzel a bűnbánatnak tanújelét adta, ám tegyük megfontolás tárgyává az ő hazabocsátásának kérdését. (Propper Sándor : Eckhardt Tibor fogja meghatározni, hogy kik jöhetnek haza !) Még egy következtetést kell levonnunk és ez az, hogy azoknak, akik ebben az országban az ő politikai magatartásukkal mérhetetlen károkat okoztak, nem szabad újból módot adni arra, hogy hasonló károkat okozhassanak és hasonló gonoszságokat elkövethessenek. Ezt a kérdést elvi alapon kell rendezni és ha bárki magyar ember, aki bűnt követett el a nemzet ellen, vissza akar térni azért, hogy itt hasznos, dolgozó polgára legyen ennek az országnak, én szivesen hajlandó vagyok neki ehhez a lehetőséget megadni, de ujabb országrontó és felforgató munkára passepartout-t ezzel szerezni nem lehet. Moszkvai pénzekkel bejönni az országba és itt megint politikát csinálni nem lehet. (Ugy van ! a középen.) Akik egyszer az országot már katasztrófába sodorták, a legkevesebb bűnhődés, amit — ha becsületes emberek — önként fognak vállalni, mert belátják azt, hogy tévedtek és hibáztak — a legkevesebb, amit vállalniok kell az, hogy politikai jogokat ebben az országban többé nem gyakorolhatnak, a magyar közvéleményt többé nem irányithatják. Ezekkel a premisszákkal elvi alapon, intézményesen közérdekből igenis hajlandó vagyok az 'emigráció likvidálására és szükségesnek is tartom azt, mert lehetnek köztük megtévedt, de nem nagyon bűnös emberek, lehetnek emberek, akik talán bűnöztek, de belátták tévedésüket, lehetnek emberek, akik az idők folyamán jobb belátásra jutottak és ha ők maguk nem, de maradékaik talán valamikor még jóvá tehetik azt, amit ez ' ellen az ország ellen vétettek. De elvi alapon és intézményesen kell ezt megcsinálni. Ami ellen én tiltakozom, az az, hogy bizonyos magánalkuk, bizonyos egyéni szorultsági helyzetből kifolyó megegyezések, előttem ismeretlen, de mindenki gentleman's agreement -nek nevezett megegyezések bizonyos balkáni körülmények között létrejött megegyezések alapján követeljék ezt. Az emigráció kérdését csak elvi alapon és intézményesen, de nem a politikai taktikák és a pillanatnyi konjunktúra és szorultság szempontjából kell megítélni, mert így csak a veszedelmeket növeljük és az amúgy is megkozmásodott magyar életben a további elkormozási processzust fokozzuk a helyett, hogy a bajokat és a szenvedéseket enyhitenőnk. (Propper Sándor : Cuza fentartás nélkül jöhetett ide ! A speciálisan kiképzett bajorok is fentartás nélkül jöhettek ! — Szabó József : Az idegenforgalmat fokozni kell ! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Áttérek most egy kérdésre, amelynél felfogásom szerint szintén kizárólag elvi szempontok kell, hogy irányítsanak és amely kérdést kizárólag csak elvi szempontok szerint kell mérlegelni. Ez az a kérdés, amelyet ebben a Házban a ministerelnök ur vetett a vita anyagába : a titkostársaságok kérdése. ^Horváth Zoltán : A képviselő ur autentikus nyilatkozni !) Engem egyénileg az, hogy vannak-e titkos társaságok vagy nincsenek, nem érdekel, nem pedig azért, mert én elég nyiltan szeretek cselekedni. Sem felfogásomat, sem cselekedeteimet véka alá nem szoktam rejtegetni. Én teljes nyíltsággal járok el, és a magam felfogását elég nyiltan tudom és szoktam érvényesíteni. De elismerem, hogy vannak emberek, akik nincsenek talán ilyen szerencsés helyzetben és vannak emberek, akiket az élet nehéz körülményei még politikai véleményük szabad nyilvánításában is nem egyszer meggátolnak, nemhogy az ő életük teljes szabad formálását, teljes szabad irányítását nekik lehetővé tennék. Én tehát ebből a szemszögből nézem a kérdést és ha főleg az elmúlt évszázad történelmi eseményeit, sőt még a XVIII. században a francia forradalom történetét is nézem, mindenütt megtalálom azt, hogy nagy történelmi események előkészítése főleg elnyomott, főleg nehéz körülmények között sinylődő országokban mindenkor igen is •— nyiltan megmondom -— titkos organizációk cselekménye gyanánt jelentkezett és vitetett keresztül az "életben. Méltóztassék megnézni az olasz egység keletkezését. A carbonárik nem a fórumon és nem nyiltan, hanem igenis, a helyzet által reájuk kényszeritett titoktartás mellett voltak kénytelenek nagy nemzeti ideálokért dolgozni és nem hiszem, hogy akadna az olasz történelemnek egyetlen irója, vagy kommentátora, aki az olasz egységnek ezeket a megteremtőit azért, mert a jót titokban művelték, kárhoztatni akarná. (Hebelt Ede : Ezek a rosszat művelték titokban !) De méltóztassék megnézni a legutóbbi évek eseményeit, méltóztassék megnézni a jugoszláv állam megalakulását. Hát Jugoszláviában talán valamikor a hatalmas osztrák-magyar monarchiával szemben vagy akár később is a szerb egység összekovácsolása idején miféle erők dolgoztak? Lehetett-e nekik is akkor, a maguk szerb nemzeti törekvéseit nyiltan, hangosan a nemzeti fórumokon hangoztatniuk? Hallottak talán t. képviselőtársaim már narodna Obranáról, vagy Crna Rukáról és más a szerbek által igenis nagyon keményen és erőteljesen megszervezett titkos organizációkról, amelyeknek Szerbia mai létezését és a jugoszláv állam megszületését köszönheti? (Rassay Károly : Mert meggyilkolták Ferenc Ferdinándot !)