Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
À nemzetgyűlés 543. ülése 1926 kormány élni is fog, (Helyeslés jobb felől és a középen.) amint élt a közelmúltban, Én semmiesetre sem fogok ahhoz hozzájárulni, hogy ez a jogkör a mai viszonyok között a kormánytól elvétessék, (Helyeslés jobb felől és a középen,) akkor, és abban az esetben, ha a büntetőnovella törvényerőre emelkedik. (Esztergályos János: Vigyázz sajtó, jön a mumus!) A t. képviselő urak mindig az ellen voltak, hogy ezt a büntetőnovellát tárgyaljuk, sőt a bizottságban a képviselő urak voltak azok, akik olyan hosszas vitát kezdtek, hogy a javaslat még a bizottságban sem kerülhetett végleges letárgyalásra. (Esztergályos János: Szóval, jön a mumus !) Én azt hiszem, hogy a t. képviselő urak saját ellenzéki szempontjaiból is előny volna, ha nem kivételes hatalmi eszközök vétetnének igénybe, hanem egy meghozott törvény állana itt előttünk, amely, a kormány jogkörét szabályozva, nem állitaná a kormányt és a nemzetgyűlést is olyan lehetetlen feladat elé, hogy ennek az ügynek elintézése egy diszkrecionális hatáskörre bizassék. Én szívesen szabadulok meg ettől a diszkrecionális hatáskörtől. Legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy nincs odiózusabb dolog, mint afölött dönteni, hogy be kell-e egy lapot tiltani vagy nem. Ezt a jogkört én magamnak nem ambicionálom. Viszont azonban felelősséggel tartozom az országnak (Ugy van! jobbfelől.) s bocsánatot kérek, azt a fajta destrukciót, amelyet bizonyos lapok szeretettel űznek, (Györki Imre: Az a destrukció, amit önök csinálnak!) az én felelősségemmel nem tarthatom összeegyeztethetőnek; lehetetlen, hogy ezt tűrjem és kötelességemnek tartom, hogy a hatalmi eszközökkel éljek azért, hogy ezt a destrukciót bizonyos korlátok közé szoríthassam. (Helyeslés jobbfelől.) Nem akarok most arról a konkrét esetről beszélni, amely a közelmúltban előfordult s amelyből kifolyólag a kormány kénytelen volt hatalmi jogkörével élni, — ugy tudom, hogy a holnapi nap folyamán úgyis interpellációk terjesztetnek elő és akkor bőven lesz alkalmunk erről a kérdésről vitázni — csak egy pár szót kell, hogy szóljak azokra vonatkozólag, amiket Eckhardt Tibor t. képviselőtársam itt mondott. Ö az ellenkező szempontból kifogásolja a kormány sajtópolitikáját. Azt mondja, hogy a kormány sajtópolitikája a destrukcióval szemben gyenge; hogy nem járt el azzal a szigorral, azzal az eréllyel, amely szükséges, hogy a nemzeti szempontok megóvassanak. Azt mondja, hogy a kormánynak az lett volna a feladata, hogy az u. n. forradalmi sajtót elnémítsa, egyik napról a másikra beszüntesse azokat a lapokat, amelyeket ő e fogalom alá, mint gyűjtőfogalom alá sorolt. Hát, bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de a t. képviselő ur sajtófőnök volt (Eckhardt Tibor: Négyszer tettem ilyen javaslatot, mindig visszautasították!) nemcsak én alattam, hanem én előttem is, az előző kormány alatt is sajtófőnök volt és sajtófőnök maradt dacára annak, hogy ab-ban az időben sem én, sem az én hivatalbeli elődöm az ő javaslatát nem honoráltuk. (Derültség jobbfelől.) Én ismételten megmondom, hogy miért nem honoráltam. Az én felfogásom szerint egy forradalom után, a kommunizmus után közvetlenül lehetséges lett volna, hogy elnémitsuk ezeket a sajtóorgánumokat, amelyek a forradalomban bűnösek, hibásak voltak, amelyek felidézték a forradalmat, amelyek talán a forradalom alatt is szélső irányzatot követtek és hozzájárultak ennek a '. évi május hó 4-én, kedderi, 289 tökéletesebb kifejlődéséhez, azon terror-cselekmények kifejlődéséhez, amelyeknek szemtanúi voltunk, — mondom, ezt a sajtót közvetlenül a kommün bukása után, igenis, lehetett volna elnémítani, mert a nemzet közérzésével találkozott volna, (Eckhardt Tibor: Ma is!) ha akkor egy erélyes kormány lehetetlenné tette volna e sajtóorgánumok megjelenését. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De, bocsánatot kérek, hogy a forradalom után ne vonjuk le a konzekvenciát és azután két év múlva egy incidens következtében egy uj, harmadik vagy ne^^edik kormány kezdjen visszaemlékezni arra, hogy mi történt a forradalom előtt és alatt, ezt az eljárást a magam részéről nem tudtam helyeselni. (Eckhardt Tibor: 21-ben mint a Tesz elnöke más véleményen volt!) De én nem voltam ministerelnök. (Eckhardt Tibor: 21 őszén!) Mindjárt a forradalom után, igenis, azon a felfogáson voltam, és javasoltam is, hogy ezeket a lapokat el kell némitani, de később (Eckhardt Tibor: Négy hónappal később!) ma, amikor a jogrendnek egészen más formái között élünk mint 19 végén, (Ugy van! jobbfelől.) erről beszélnünk helyes politikai felfogással, nézetem szerint, nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Nekünk csak egy kötelességünük van és ez az, hogy a nemzet nagy érdekeit igyekezzünk azon törvények keretein belül, amelyek rendelkezésünkre bocsátják a hatalmi eszközöket, hogy a nemzet érdekeit megvédjük: igazságosan, sem jobbra, sem balra nem nézve, mindazt, ami visszaélés, ami a nemzet érdekei szempontjából káros és veszélyes, ami esetleg forradalomra vihet, visszaszorítani és lehetetlenné tenni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Ez a mi kötelességünk és ennek a kötelességnek igyekszem is becsülettel megfelelni. (Eckhardt Tibor: Például az Estet szanálni a Pénzintézeti Központtal !) T. Nemzetgyűlés! Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy a Szózat, A Nép és más keresztény lapok a kormány részéről mást, mint üldözést nem tapasztaltak; hogy a kormány velük szemben olyan eljárást tanúsít, amely bizonyságát adja annak, hogy a kormány nincs tudatában azoknak a nemzeti érdekeknek, amelyeknek ezek a lapok szolgálatában állottak. (Eckhardt Tibor: Ugy van!) Bocsánatot kérek, itt se méltóztassék követelni, hogy a kormány kétféle mértékkel mérjen. Méltóztassék meghallgatni, hogy a baloldalon e tekintetben mit mondtak a múltban. Hiszen nap-nap után más szemrehányást, más vádat nem kaptam, mint azt hogy a kormány jobbfelé egyáltalában nem látja meg azt, (Esztergályos János: így is van!) ami a jogrenddel szemben áll; hogy a maga részéről nem teljesiti kötelességét; hogy lazsiroz: hogy, szóval, a jobboldali lapokat olyan preferenciában részesiti hatalmi eszközeinek gyakorlásával szemben, amilyet a baloldali lapok nem tapasztalnak. (Várnai Dániel: Ha nem tette volna ezt, akkor a Szózat már évek előtt megszűnt volna!) Hát, én nem állitom sem az egyiket, sem a másikat, de engedje meg a t. képviselőtársam, hogy, igenis, megmondjam azt hogy ezek a lapok is követtek el olyan cselekményeket, amelyek arra kényszeritettek a kormányt, hogy — ha nem akar objektiv emberek előtt az egyoldalúság jogos vádjával szemben állani — a maga részéről eljárjon. (Eckhardt Tibor: Száz közül 99 esetben a bíróságok felmentő Ítéletet hoztak!) Egy kormány csak akkor állhat meg a nemzet és a világ előtt, hogyha jogtalanságot és igazságtalanságot nem lehet rábizonyítani. De, t. Nemzetgyűlés, azt nem lehet köve-