Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

A-nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 285 képviselő ur a ministerelnökségi tárcával 'kap­csolatban fejtegetett. Neki nevezetesen — amint körülrajzolta — az az ideálja, hogy olyan keresztény sajtó­orgánumokat teremtsen meg, amelyek azt a kereszténységet szolgálják, amelynek hű kife­jezése a Szózat és a A Nép című lapok révén ismeretes. Semmi közünk ahhoz, hogy ki mi­lyen politikai hitvallást vall. Semmi közöm ahhoz, hogy bárki is az elgondolása szerinti 'keresztény nemzeti vagy egyéb irányú sajtó­orgánumokat létesiti. De furcsának éís érthe­tetlennek tartom azt a politikai irányzatot, amelyet, ha a »bibliára tesszük a kezünket, min­dennek lehet nevezni, csak bibliai keresztény­ségnek nem. (Eckhardt Tibor: Őtestamentumi­nak nem! Uj testamentumínak igen!) Minden­nek lehet nevezni, csak valóban keresztény és nemzeti politikának nem, mert nem szol­gálja az ország egyetemességének érdekeit. Ezt az irányzatot unosuntalan megváltónak tüntetik fel azon az oldalon ülő képviselőtár­saim, de ugyanakkor destruktiv sajtóról be­szélnek, amelyet a kommunizmusnak, bolse­vizmusnak és egyéb ilyesmiknek okozójaként jelölnek meg. A háború előtt, Eckhard^ igen t. képviselőtársam, hacsak egyedül a Népsza­vát nem sorozza az úgynevezett destruktiv és nemzetietlen sajtó fogalma alá, minden más lap csak keresztény és nemzeti irányzatot szol­gált, semmi egyebet. (Eckhardt Tibor: Az Est is? A Világ? — Györki Imre: Igen, elsősorban az ! Sokkal inkább, mint a Szózat és A Nép!) Akár a függetlenségi párti satóorgánumokat tekinti, akár pedig azokat, amelyek a 67-es irányzatot szolgálták, alkar a néppárt sajtó­orgánumait, az általános fogalom alól egyiket sem lehet kivonni. Mondom, egyedül a Népszavát sorozhatja Eckhardt t. képviselőtársam az ő terminolój giája szerint a hazafiatlan és destruktiv sajtó fogalma alá és én nem is csinálok titkot abból, hogy a hazafiatlanságnak és destrukciónak azt a fogalommeghatározását, amely a Népszavá­val és a szocializmussal általában kapcsolatos, nagyon szivesen viselem, még pedig azért, mert legjobb meggyőződésem és hitem szerint az ország, a dolgozó munkásság egyetemes ér­dekében vivjuk küzdelmünket épen azzal az irányzattal szemben, amelyet mint támogatón­kat jelölt meg Eckhardt t. képviselőtársam: a kapitalistákkal — akár zsidó, akár keresz­tény kapitalistákkal — szemben. Ami azután a mai sajtóra vonatkozó fej­tegetéseit illeti, részben én is egyetértek vele. Lehetetlen állapotnak tartom a sajtó terén, hogy valóban egy kormány képére és hasonla­tosságára uniformizáljuk a sajtót. A sajtó szolgálhat politikai irányokat, gazdasági cso­portosulásokat, de lehetetlen állapot az, ami a sajtóval ma történik, hogy ha már a kor­mány nem uniformizálhatja a sajtót, akkor abban az esetben, ha nem a kormány szája ize szerint ir, ha ellenzéki szellemben foglalkozik a magyar politikai élettel, ott álljon a közigaz­gatás és megfojtsa ezt a lapot. Lehetetlen álla­pot az, hogy igy, a kormány dicséretén keresz­tül akarják kitermelni az úgynevezett keresz­tény nemzeti sajtóirányzatot. Lehetetlen álla­pot az, hogy a sajtón keresztül meg akarják hamisítani az egész ország közvéleményét és inig egyrészt kapitalizálják^ a sajtót, másrészt a kormányzat saját képére és hasonlatosságára iparkodik a sajtót átformálni. Ugyanez a visszás helyzet a sajtószolgálat terén is. A Magyar Távirati Iroda, amely a sajtószolgálatot volna hivatva ellátni, sokszor a leglehetetlenebb híreket adja le a vidéki sajtóorgánumoknak, ezeket a leglehetetleneb­bül látja el hirekkel, sokszor pusztán abból a szempontból, hogy a kormánnyal szemben áíló politikai csoportot diszkreditálja, pusztán abból a szempontból, hogy — jó magyaros szó­lással élve — rossz hírünket költsék künn a falun a kormány által fentartott és hirekkel táplált sajtóorgánumokon keresztül. Ez a leg­lehetetlenebb állapot, amelyhez hasonlót nem hiszem, hogy a legsötétebb Balkánon is talál­nánk. Szóvá kell tennem azt, valójában ugy igaz, hogy a kormánynak kedves lapokat becézge­tik, de a kormánnyal szembehelyezkedő lapo­kat, akár politikai, akár társadalmi lapok, egy­szerűen közönséges módon megfojtják. Nem volt még példa arra, hogy Magyar­országon pl. a földmunkásoknak, annak a cso­portosulásnak, amelyhez én tartozom, ne lett volna legális sajtóorgánuma. Semmi kifogá­som sem lett volna az ellen, ha olyan eljárá­sok tétettek volna folyamatba lapunk ellen, amiilyen eljárások folyamatba tétettek más la­pok ellen, ha ennek során megbírságoltak volna bennünket és ezután tiltották volna be a lapot, bár ez is keményen a sajtószabadság elvébe ütközik. De még ezt sem tették. Egysze­rűen csak jött a belügyministeri ukáz, amely betiltotta lapunkat, mint ahogy most betiltotta a Világ című lapot és azóta hiába kilincse­lünk, hiába járunk a ministerelnökség sajtó­osztályához, hogy a lap megjelenési jogát ad­ják vissza. (Rothenstein Mór: Az a sajtó, amely a ministerelnök engedélyétől függ, az azután lehet független! — Gr. Hoyos Miksa: Hát Angliában mi van? — Szabó Imre: Maradjunk csak itt! — Rothenstein Mór: Még Spanyolor­szágban sincs ilyen! — Zaj. — Elnök csenget.) A kormányhatalom mindenesetre megte­heti, amikor hatalmának teljében van, hogy minden ellenzéki véleményt elfojt és minden ellenzéki sajtóorgánumot lekaszál. Ez módjá­ban van, de az ország közvéleményét ezzel még sem lehet meghamisítani. A sajtószabadsággal nekünk olyan közeli vonatkozásban kell len­nünk, — habár most el is távolítottak minket tőle — hogy az ellenzéki közvélemény akár po­litikai, akár gazdasági téren a sajtóorgánu­mok révén megnyilatkozhassak. Beszélt itt Eckhardt képviselő ur a hazafi­ság kérdéséről is. (Szijj Bálint: Nagyon okosan beszélt!) Nagyon okosan beszélt, igen t. képvi­selőtársam, sok kérdésről. (Györki Imre: Jó, hogy egy véleményen vannak! — Szijj Bálint: Miért ne! Önnel is egy véleményen vagyok, ha jót mond! — Várnai Dániel: Szijj Bálint már megbocsátott a politikai baromorvosoknak! —• Szijj Bálint: Én nem ismerek ilyent, csak egy példányban! Talán Ön olyan? — Zaj.) Nagyon furcsán fest, ^ hogy amikor hazafiatlanságróL nemzetietlenségről beszélnek, akkor azt rend­szerint felénk adresszálják. Ezt már megszok­tuk és már semmi különöset sem találunk benne, mert az Önök terminológiája szerint a hazafiság egészen más fogalmazásban jelentke­zik Önöknél, mint minálunk. (Ugy van! jobb­felől.) Mint ahogy másként jelentkezik a haza­fiság egy százezerholdas nagybirtokos elgon­dolása szerint és másként jelentkezik az utolsó napszámosnál, aki kínlódik és nyomoruságos­kodik, azonképen — sajnos — meglehetős tá­volság választja el e tekintetben a íiíloldalt és a mi oldalunkat. De mélyen t. képviselőtársaim, méltóztas­sanak csak nézni hogy a hazafiság milyen fo­galmazásban jelentkezik pl. gróf Bánffy Mik­lósnál, aki a kurzusnak egyik exponense volt. 40*

Next

/
Thumbnails
Contents