Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

Ä nemzetgyűlés 543. ülése Î926. évi május hó 4-én, kedden. 275 nesen a kormányzati eszközökkel való eltaposásnál is kizárólag és egyedül figyelembe jöhet. Ebbe az időszakba esik a magyar pénz leromlásának -legsúlyosabb korszaka, mikor a kormányzatnak nagyon sok alkalma és lehetősége volt arra, hogyha már nyiltan és a törvléhy szakaszai ^ szerint talán nem is mert a forradalmi sajtóval leszámolni, legalábbl vonja el előle azt az életadó levegőt, amely nélkül ezeket a nehéz időket megúsznia nem sikerült volna. Tudom, hogy népszerűtlen feladatra vállalkoztam, tudom, hogy egyénileg állandóan és nap-nap mellett támadásoknak és piszkolódásoknak teszem ki magamat a felforgató sajtóbian azáltal, hogy állandóan élesen támadom ezeket a sajtóvállalat okát. Tudom, hogy kevesen vannak, akik nyilt fővel merészködnek ilyen szerepre, mert vagy féltenivalójuk van, vagy a népszerűség szemüvegléln keresztül nézve ezt a kérdést, nem merik jövendő népszerűségüket reszkirozni. Én nyiltan és világosan leszögezem itt is azt az álláspontomat ezekkel a lapokkal szemben, — amelyeket, sajnos, a Tesz. akkori elnökének, Bethlen István egykori Tesz.-elnöknek memoranduma érteiméiben nemi tiltott be a kormány a törvény erejével — hogy ezeket a lapoklat régen meg lehetett volna szüntetni, ha legalább is támogatás baai nem részesítik őket. (Zsirkay János: így van az, ha a Tesz. elnöke ministerelnök lesz!) Da mit szóljunk ahhoz a sajtópolitikához, amely például — precízen akarom magamat kifejezni, mert a Pesti Napló múltkor kétségbe vonta állitásomat — mit szóljunk ahhoz a sajtópolitifeáhioz, amely lehetővé t

tette akkor, amikor Miklós Andor, alias. Kiéin Ármin, az Est-lapok hazaáruló főszerkesztője súlyos anyagi helyzetbe került és magát szanálni óhajtotta, bogy Miklós Andor a Drechsler-palotát nem 5, hanem 15 milliárdért pár napon belül eladta a Pénzintézeti Központnak! és Miklós Andor a Pénzintézeti Központon keresztül szanálta a hazaáruló sajtót 1 Mit szóljak ahhoz az eljáráshoz, mikor az Újság című lap — amely elől azóta az »Az« szócskát törölték, de a szellem és lényeg maradt a régi — hasonló nehézségek között két milliárd kölcsönt kapott ugyancsak a Pénzintézeti Központtól Kálláy Tibor akkori pénzügyminister ur kegyessége következtében! (Zsirkay János: A címesonkitás fájdalmainak enyhítésére! — Rothemstein Mór: És mieninyit kapott a Nép és a Szózat!) Majd erről is fogok beszélni. Azt látom, hogy az egész sajtókérdés megítélésénél irányadó szempont a ministerelnök ur személyének glorifikálása volt és ezt nagyon sok tekintetben elfvi kérdéseikben a nemzeti érdek súlyos károsodásával fizettük meg, mert megtörtént — példákat akarok felsorolni — 1923 májusában, amikor a ministerelnök ur első párisi útjára^ ment és az entente-hatalmak részéről akkor még igen rideg, sőt mondhatnám elutasitó fogadtatásban részesült, — feltételek szabattak a magyar kormány elé, amelyeket utóbb a ministerelnökl ur maga is elfogadnatatlanoknak jelentett ki — mikor a ministerelnök ur ezzel az eredménnyel a tarsolyában hazafelé jött, kétségbeesetten kellett megállapitanunk, hogy ezt a tökéletes kudarcot a kormány sajtója, mint hatalmas^ sikert könyveli el, mint óriási megelégedésre alkalmat szolgáltató eredményt és valahányszor a külföldön a magyar kérdés szóba került, a helyett, hogy a kisentente propotens és merész követelődzésével az egész magyar sajtó mindénkor NAPLÓ. XLII. egységesen állott volna szemben, ismételten találkoztunk azzal a tendenciával, hogy a nehézségeket egyenesen letagadták, a kisentente kihivó követelődzését egyenesen mint elfogadható tényállításokat állitottáki bei, csak azért, hogy ezzel a ministerelnök ur személyének glorifikálását szolgálhassák. Ez nem sajtópolitika. Ez a sajtópolitika személyi politika, ez a sajtópolitika pártpolitika, de ez a sajtópolitika homlokegyenest ellenkezik a nemzet legfontosabb érdekeivel. Azt a kérdést vetették fel az igen t. túlsó oldalról, hogy mit kapott a Nép és mit kapott a Szózat. Megmondom az igen t. képviselő urnák. Attól a perctől kezdve, hogy ellenzékben voltunk, egészen a frankügy kitöréséig kaptunk üldöztetést, kaptunk törvénytelen lapbetiltást, kaptuk a lapok terjesztésének minden eszközzel való meggátlását. kaptunk bűnvádi pereket, kaptunk eljárásokat, kaptunk hajszát, kaptunk hitelmegvonást, kaptuk meglevő hiteleink felmondását, kaptunk vexációt, kaptunk minden ponton kíméletlen és könyörtelen üldözést, de soha egyetlenegy alkalommal sem kaptunk semmi néven nevezendő támogatást. (Zsirkay János: Ez az Ángyán szerepe!) Méltóztassanak egyszer tisztában lenni azzal, hogy kíméletlenebb és kegyetlenebb üldözésen, mint amilyet épen a Nép és Szózat esztendőkön keresztül kiállott, nem hiszem hogy a Népszava valaha keresztül ment volna. (Derültséa és ellenmondámondások a szélsőbaloldalon.) Nagy idealizmus és nagyon kemény elhatározás kell ahhoz, hogy valaki esztendőkön keresztül tisztán idealizmusból a nagy bankokkal és az egész kormányzattal szemben egy fillér támogatás nélkül a saját zsebéből szolgálja a nemzet érdekeit. A Tébe. törölte, bojkottálta ezeket a lapokat, a nagybankok nem segítették; ha kölcsön kellett, ami pedig minden vállalkozásnak időnkint kell, nem lehetett kölcsönhöz jutni, azt mondták a bankárok: mit szólna ahhoz a kormány, ha megtudná, hogy mi önöknek kölcsönt engedélyeztünk? Olyan garanciák mellett, amelyek mellett minden Schlesinger és Kohn, ha fuszeklikereskedő is. kap kölcsönöket, a Szózat és a Nép még ingatlanokra való betáblázás mellett sem tudott kölcsönökhöz jutni. Ez volt az a sajtótámogatás, amelyben éveken keresztül részünk volt; ez volt az a támogatás, amely végeredményben ezeknek a lapoknak exisztenciáját veszélyeztette, és saját publikumunk felé meg kell mondanom világosan és őszintén: olvasóközönsége több volt és yolna ma is a mi lapjainknak, mint a kormány nem egy lapjának, azonban bevétele nem volt annyi. Mert méltóztassék megnézni: az a tömérdek zsidó hirdető, tömérdek közgazdasági rovatokban közzétett hir és közlemény, mindezek a mi lapjainkat gondosan elkerülték. Ha nekünk csak annyi hirdetőnk és közgazdasági bevételünk volna, mint az antikapitalista Népszavának, akkor a mi lapjaink ma is vigan élnének^ (Györki Imre: Tele volt zsidó hirdetésekkel a Szózat és a Nép! — Zaj és ellenmondások a balközépen.) És a valóságnak megfelelően le kell szögeznem azt is: az intranzigens keresztény sajtó kapott támogatást a szegény társadalomtól, a nyomorgó nyugdíjasoktól, a köztisztviselőktől, a katonatisztektől, kapott mindenkitől, aki érzi ennek az országnak nyomorúságát és baját a saját hátán, de nem kapott a gazdag emberektől, egyetlen mágnástól sem soha egyetlen fillért sem, egyetlen főpaptól sem kapott soha egyetlen fillért sem. (Györki Imre: 39