Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

 nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden, m Ha itt tartunk, mélyen t. Nemzetgyűlés, niélíóztasanak megengedni, hogy én is súlyos kifogás alá vegyem épen ezekből a szempon­tokból, amelyeket elmondottam, azt a diszt, fényt és pompát, amelyet a mai udvartartás kifejt. Én pl. egy alkalommal, nem olyan ré­gen, abba a helyzetbe kerültem, hogy az udvar­nak a kormányzóságnak egy felvonulását vé­gignézhettem, és én már akkor ott rögtön meg­állapítottam, hogy annál a fénynél, annál a pompánál, amelyet a magyar kormányzóság a nyomorúság, a szenvedések nehéz esztendejé­ben kifejt, fényesebbet talán az angol király­ság engedhet meg magának. Mélyen t. Nemzet­gyűlés! Csillogó fény és pompa fenn, nyomo­rúság, szenvedés, lerongyolódás lenn: ez olyan ellentétes valami, amelynél nekem, mint szo­cialistának, ismét csak azt kell mondanom, hogy ezen a téren is megvolna a takarékosság lehetősége. Én pl. nagyon szeretném, ha a kormányzó­sági tételnél törölve lenne a palotaőrség. Én nem tudom, de ezt is a régi Habsburg-ház részéről itt maradt csillogó fényességnek tar­tom. Igaz, hogy a palotaőrök szép szál fiuk, szép szál emberi példányok, de méltóztassanak megengedni, én ugy érzem, hogy külön erre a célra óriási összeget előirányozni, körülbelül 68,000.327,250 papirkoronát kidobni azért, hogy a régi királyság fényéből itt maradt palota­őrséget megtartsuk, mégis egy kicsit bőkezű­ség, egy kicsit túlságosan sok a fényűzésből, mert hiszen ugyanazt a szolgálatot, amelyet ma a palotaőrség végez — legyen az akár a Korona őrzése, akár a kormányzó körüli szol­gálatteljesités — ugyanolyan pontossággal, de talán kevesebb fényűzéssel, több szerénységgel maga a magyar katonaság is el tudná végezni; és én meg vagyok róla győződve, hogy olyan szép szál legényeket, mint amilyenek a palota­őrségben vannak, találnánk olcsóbban a ma­gyar nemzeti hadsereg keretén belül is. El sem tudom képzelni, t. Nemzetgyűlés, hogy mi okozta ezt, mivel indokolja meg a kormányzat, hogy ott egy külön testőrséget tart. Én ugy látom és ugy gondolom, hogy ezt a kötelessé­get, amelyet a palotaőrség* teljesít, száz percen­tig teljesíteni tudja a nemzeti hadsereg is; épen ezért én nagyon szeretném, ha a költség­vetésnek ezt az óriási összegű tételét törölnék. Ugyancsak igy vagyunk ennél a tételnél a magyar főudvarnagyi bírósággal. Lehetséges, hogy én tájékozatlan vagyok ezen a téren, de ugy gondolom, hogy ez is a régi királyi ház­tartásból maradt itt, s ezzel is szintén ugy vagyunk, mint azzal a bakával, akit annak idején a régi Neugebaude-kaszárnya elé állí­tottak. Ugyanis a régi Neugebaude-kaszárnya kapuját fekete-sárgára festették, de az iskolá­ból hazajövő gyerekek odamentek és ujjukkal végigmázolták a kapu uj festését. Meglátta ezt egy öreg generális és rögtön dühösen bement a kaszárnyába, rendelkezett és őrségül egy ba­kát állítottak a kapuhoz, hogy vigyázzon arra, hogy az iskolába járó gyerekek el ne mázolják a festést. így azután multak az esztendők, a kapuról lekopott a festés, elveszítette a színét, a kapu sarkai is már korhadtak voltak, kidü­léssel fenyegettek, de a baka még mindig ott őrizte a kaput. Hát, én azt hiszem, ezzel a fő­udvarnagyi bírósággal is igy vagyunk, hogy ez a régi királyi ház, királyi család szolgálatára álló bíróság lehetett, amelynek abban az idő­ben, ha nem is sok, de talán kevés értelme le­hetett, de amelynek értelmét, magyarázatát ma már nem tudom elgondolni. (Zsirkay János: A vagyont kezeli!) A királyi vagyont? — Én tehát nem tudom ma ennek az indokolását megtalálni, és nagyon szeretném, ha ezt is át­reformálnák és mint főudvarnagyi bíróságot megszüntetnék; ez által, szerény nézetem sze­rint, lényegesen csökkenteni lehetne azt a ki­adást, amellyel ez most jár. De van itt egy nagyon kellemetlen tétel, amelyről itt a nemzetgyűlésen már beszéltek. Én szintén azon a felfogáson vagyok, hogy a kormányzó ur részére rendelkezési alapot bo­csátani, szintén olyan elfogadhatatlan valami, ami semmiesetre sem válhatik előnyére az or­szág budge tjének, pénzügyi helyzetének. Nem tudom megérteni, miért van a ministerelnök ur részére olyan összeg rendelkezési alapként ren­delkezésre bocsátva, amely nagyon megterheli az adózó polgárságot, de nem tudom megérteni azt sem, miért kell rendelkezési alap a kor­mányzó ur Ö Főméltósága részére. Valahol az indokolásban azt látom, hogy ezt a tételt fel kellett emelni, mert az elmúlt esztendei összeg kevés volt, 4960 pengőről 12.000 pengőre. Ha pengőértékben nézem ezt az összeget, talán nem is olyan nagy összeg, mintha azt papír ­koronára változtatom át és ha ezt az átváltoz­tatott összeget szembehelyezem azzal a nyo­morral, amelyről az imént beszéltem. Azt ol­vastam itt, hogy azért kellett felemelni ezt az összeget, mert a kormányzó ur Ö Főméltósá­gához nagyon sokszor jönnek segélyt kérni. Nem tudom, hogy a kormányzó ur nem érzi-e ennek a helyzetnek fonákságát... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, a kormányzó ur személyét méltóztassék a vitá­ból kihagyni. A képviselő urnák módjában áll minden tételt kritikában részesíteni, de a kor­mányzó ur személyét ne méltóztassék a vitába belevenni. Esztergályos János: Bocsánatot kérek, — félreértés ne legyen — én nem beszélhetek a ministerelnökségről, amikor ez az összeg a kormányzóság tételénél van beállítva. Elnök: Kénytelen vagyok a dolgot a kép­viselő urnák megmagyarázni. A képviselő ur minden tételt, tehát a kormányzóságra vonat­kozó tételt is mind kritika tárgyává teheti, itt a parlamentben azonban a ministerelnök ur képviseli ezt a tárcát és a képviselő ur csakis a ministerelnök urat aposztrofálhatja. Esztergályos János: Kérdezem tehát: nem érzi-e a ministerelnök ur annak fonákságát, hogy a kormányzóság részére rendelkezési ala­pot bocsát s vájjon ott, ahol ezt a 12.000 pengő rendelkezési alapot kezelik, nem lehetne-e ezt megtakarítani, ott, ahol ennek az állami pénz­nek a kezelése folyik, nem lehetne-e pl. azt mondani: az állam szegény, a munkanélküliség nagy, a nyomorúság óriási, tehát ne vegyünk el az államtól olyan összeget, amely végered­ményben állítólag egyéni jótékonykodást ki­van szolgálni. Ha innét, erről a helyről kíván­ják a jótékonykodást gyakorolni, akkor abbói a magánvagyonból, amely ennek a helynek rendelkezésére áll, juttassunk a szegények ré­szére, azonban az állam polgárainak adófillé­reiből ilyent ne csináljunk, hiszen rendelke­zési alap címén egyébként is olyan horribilis összegek vannak felvéve a különböző tárcák­nál, amely összegekből nagy, szép és sok szo­ciális intézményt lehetne alkotni és sok intéz­kedést lehetne eszközölni. Azt szeretném tehát, hogyha ezt a 12.000 pengőt, mint abszolúte sem­mivel sem indokolható összeget, kivennék eb­ből a költségvetésből. Az imént említettem a palotaőrség kiadá­sát. Erre nézve az a felfogásom, hogy azt az 546.634 pengőt, amibe a palotaőrség kerül az

Next

/
Thumbnails
Contents