Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
 nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 267 szerzett jog alapján, akkor kétségtelen, hogy itt a mostani adóteher mellett is bajok következhetnek be. Az igen t. ministerelnök ur — és t. pénzügyminister ur jelentették — genfi februári utjukról, hogy szóbahozták a nyugdíjteher megosztásának kérdését az utódállamok között. Én ezt nagyon helyeslem, csak arra kérem, hogy e tekintetben minden erélyt fejtsenek ki. A megosztás tekintetében £iri*ci ciz álláspontra kell helyezkednünk, amelyre helyezkedtünk és amelyet elfogadtunk a jóvátételibizottságban, t. i. épugy kell megosztani, mint ahogy az államadóssági terhek vannak megosztva. A kérdés ilyetén rendezése elől az utódállamok nem hiszem, hogy ki tudnának térni. Az igen t. ministerelnök ur, nemcsak taktikailag tudja képviselni a magyar érdekeket, hanem ha valamely kérdésre felhívják a figyelmét — ha az pénzügyi kérdés is — az ő nagy kontempláló szellemével ugy ki tudja taposni, termelni az érveket, (Ugy van! jobb felől.) hogy számitok arra, hogy a ministerelnök ur ezt a nagy horderejű kérdést a nemzet javára fogja megoldani, (Ugy van! a jobboldalon.) Csakhogy ezzel nagyon sietni kell és semmiféle alkuvásba belemenni nem lehet, amint azt az általános vitában elmondott beszédemben részletesen kifejtettem. A nyugdíjteher kérdésének megoldásánál azzal is számolni kell, hogy hozzájárulások is vannak, nemcsak a közvetlen nyugdíjteher. A hozzájárulás számitásom szerint a magyar állam részéről körülbelül 5 millió aranykorona és a nyugdíjasoktól szanálása céljaira visszatartott ellátási részletek összege mintegy 10 millió aranykorona. Ha mindezeket számításba veszem, s ha a ministerelnök ur ezek megosztását el tudja érni, akkor a valorizáció kérdését is megoldottnak tekintem. Egy-két megjegyzést kivánok tenni a Legfőbb Állami Számvevőszékre is. Már az általános vitában kiemeltem a legfőbb állami számvevőszék működését, de egyszersmind kifejeztem aggodalmamat amiatt, hogy a legfőbb állami számvevőszék státusa még máig sincs törvénybe iktatva. Az állami alkalmazottak státusát rendező kormányrendelet ezt a kérdést átmenetileg reábízza magára a legfőbb állami számvevőszék elnökére. Én tulajdonképen csak elvi óvást tettem- semmiféle konkrét megjegyzésem nem volt. Tanulmányozva a Legfőbb Állami Számvevőszék költségvetését, aggodalmam a költségvetésben testesítve látom. Azt állapítom meg belőle, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke 4448 pengő működési pótlékot kap. Ne méltóztassanak engem félreérteni, nem a pénz nem a javadalom az, ami engem aggaszt, hanem az állás különleges karakterének veszélyeztetése a pótlék rendszeresítése által. Ebből a 4448 pengős működési pótlékból azt is látom, hogy _ a Legfőbb Állami Száímvevősz'ék elnökének javadalma a Curia, a Közigazgatási Biróság és az Országos Földbirtokrendező Biróság elnökeinek javadalma felé gravitál. Ha azonban a ministerelnök ur fontolóra vette volna a Legfőbb Állami Számvevőszék hatáskörét ugy e pótlék előirányzásába semmi szin alatt nem ment volna bele. A Legfőbb Állami Számvevőszék elnöki állása nemcsak rangban, de fizetésben is egyenlő a ministerekkel. Egyenlő a ministerekkel abban is. hogy felelőssége parlamenti, vagyis az 1848: III. tcikk rendelkezésein bazirozik. Ha az Állami Számvevőszék elnökének bírósági elnöki javadalmat adunk, ugy — amint később rá fogok mutatni erre — ez nem egyéb, mint ennek a közjogilag külön konstruált állásnak tulajdonképeni mivoltából való kiforgatása. A laikus nagyközönség előtt talán tetszetősebb az, hogy a Számvevőszék elnöki állása minden tekintetben birói jellegű legyen; de én, aki e kérdésben rigorozitásra törekszem, ezt az álláspontot nem tudom helyeselni. A Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke többé-kevéslbé politikai 'karaktarü állást tölt be s hatásköre a törvényhozó és a végrehajtó hatalom mesgyéjén mozog. A Legfőbb Állami Számvevőszék legfőbb feladatköre a költségvetéssel szemben való ellenőrzés. A költségvetésellenőrzését nem hajthatja mereven végre a bírónál jobban ki kell mélyíteni a kogniciót. Természetes, az államérdekek sérelme nélkül. Nem alkalmazhatja jus stricte-hez. nem ragaszkodhatík a költségvetési törvény betűihez és épen ezért, a Számvevőszék elnöke bármenynyire fügígietlen is a maga állásában, ha a kormány általános politikájával nem ért egyet és ha. egyébként markáns egyéniség és uralja a helyzetet, nem maradhat helyén, mert folytonos összeütközések, súrlódások állanak elő. s amely ekblől az államra nagy anyagi kár háramolhatik. Épen azért szólalok fel sine ira et studio, hogv már előre útját vágjam ama törekvés lehetőségének és bekövetkezésének, hogv itt az Állami Számvevőszék elnöki állásából birói állást szervezzenek. (Bud János pénzügyminister: Dehogy, erről nincs szó!) Nagy hiba volt pénzügyi és alkotmányjogi szempontból igen t. pénzügyminister ur. ha ezt megtennék. (Bud János pénzügyminister: Ki tettel) Itt ujitás van: működési pótlékot adtak a Szóim vevőszék elnökének épugy, mint a Curia elnökének, holott ennek lehetőségét az alkotmányjogi törvények egyenesen kizárják. Hogy az én aggodalmam nem alaptalan, kitűnik, ha tovább nézem a költségvetési előirányzatot. Az Állami Számvevőszéknél a helvettes alelnöki állást átszervezték tanácselnöki álVissá. Micsoda tanácsot vezethet ez a tanácselnök 1 ? A Legfőbb Állami Számvevőszéknél a tanácsot csak az elnök vezetheti, mindig személyesen, kivéve ha beteg vagy vis majorszámba menő okok ebben akadályozzák. Ebben az esetben is ott van az alelnök, kinek állását az idevonatkozó törvények kizárólag azért statuálták, hogv az elnöki működés folytonosságában és felelősségében megszakadás egy pillanatra se álljon be. Nem akarom ezt szigorú bírálat tárgvává tenni, de mindenki meg" fogja érteni, ha én — aki évekig működtem a Legfőbb Állami Számvevőszéknél és a hatásköréről szóló törvényekkel össze vagyok nőve. szinte véremmé vált t — kötelességemnek tartom nehéznilíiny tárgyává tenni azt, hogy az alaptörvényektől eltérések történnek. Kérem az igen t. ministerelnök urat,- méltóztassék az általam elmondottakat meditáció tárgyává tenni. A Legfőbb Állami Számvevőszékkel kapcsolatban fel kell vetnem még egy kérdést. Az igen t. ministerelnök ur bejelentette genfi útja után, — különben a törvényben is benne van ez a kötelessége — hogy az állami pénzeket a Magyar Nemzeti Banknál kívánja koncentrálni. Ez a koncentráció részlegesen már megtörtént, (Bud János pénzügyminister: Teljesen megtörtént!) kivéve a Pénzintézeti Központot és a Postatakarékpénztárat. Felmerül a kérdés, hogy a Nemzeti Banknál, melynek igazgatása szuverén, ki fcgja az állami pénzeket a helyNAPLÓ. XXII. •
