Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

260 A nemzetgyűlés 543. ütése Î926. évi május hó 4-én, kedden. elnök ur mellé rendelt számvizsgáló -bizottsággal is, az is él tovább mindaddig, amig az uj nemzetgyűlés össze nem hivatott, akár lejárt a megbizatása a nemzetgyűlésnek, akár pedig feloszlott és ez a bizottság is megteszi a maga jelentését az elnök úrhoz; mikor pedig az uj nemzetgyűlést összehivták, az elnök ur a számvizsgáló-bizottság jelentését az uj nemzetgyűlés elé terjeszti. Én tehát csak arra a megállapításra szorítkozom, hogy a felszólalásom nem volt céltalan és meddő; erre szükség volt, mert a törvény végrehajtása tulajdonképen akkor történt meg, (Bud János pénzügyminister: Helyes!) amikor a bizottság elnöke, Ernszt Sándor t. képviselőtársam bejelentette a nemzetgyűlésnek, hogy a törvény végrehajtatott. Ezt kivántam megjegyezni. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani . Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Teljesen helyt adok ennek a. felszólalásnak, amely Strausz István t. képviselőtársam részéről most elhangzott. Csak arra akarok rámutatni, hogy két bizottság működött ebben a kérdésben. Az egyik bizottság még bizonyos munkálattal hátra van. Egészen természetes és nagyon helyes az, amit t. képviselőtársam kivánt: erről jelentést kell tenni a nemzetgyűlésnek, mert ez tulajdonképen a törvény végrehajtása és betetőzése. Csak ennyit kivántam megjegyezni, hogy ez meg fog törtémii. (Helyeslés.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem tanácskozás, sem határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, áttérünk napirendünkre, az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) folytatólagos tárgyalására és pedig a ministerelnökségi tárca általános vitájának folytatására. Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről az előttünk fekvő állami költségvetésnek a ininisterelnökségi tárcával kapcsolatos egyes fejezeteire kívánok néhány megjegyzést tenni. Elsősorban is kifogásolnom kell azt, — épen ugy, mint a legutóbbi 192526. évi költségvetésnél is kifogásoltuk — hogy az 1. cím alatt a kormányzó ur rendelkezési alapja címén 12.000 pengő van felvéve. A múlt, 1925 26. évi költségvetésben ezen a címen 4960 pengőnek megfelelő összeg volt előirányozva. Akkor mi ennek az összegnek törlését javasoltuk. Javaslatunkat a többség a minister elnök ur szempontjainak figyelembevételével elutasította. Mi ennek ellenére sem mondhatunk le azon kifogásunk hangoztatásáról, hogy szinte lehetetlenségnek és elképzelhetetlennek tartjuk, hogy majdnem minden fontosabb tárcánál külön-külön és azonkívül a kormányzó ur részére is külön rendelkezési alap van a költői, -ségvetésbe beállítva, A rendelkezési alapok természete hozza azt magával, hogy ezeknek elszámolása nem történik nyilvánosan, mert ezeket rendszerint bizalmas módon kezelik s ami a legfontosabb: ezek a rendelkezési alapok általában leginkább u. n. politikai célokat szolgálnak, ennélfogva a mi felfogásunk szerint furcsa érzéseket vált ki ez adózó polgárokból, ha azt látják, hogy ott is politizálnak vagy legalább ott is politizálásra vesznek fel hatalmas összegeklet rendelkezési alap címén, ahol tulaj donképen a napi politikának nem volna szabad szóba kerülni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) . Épen ezért annak idején, hogy ha rá kerül majd a sor ennek a fejezetnek tárgyalására, a magunk részéről e fejezet módosítását leszünk kénytelenek javaslatba hozni. Mi a legszivesebben látnánk ennek a címnek s rovatnak teljes törlését; mivel azonban azt láttuk a múlt költségvetésnél is. hogy a többség ezt az álláspontot elfogadni nem akarja, magunk részéről ennek a rendelkezési alapnak csökkentését fogjuk javaslatba hozni. Szóvá kell tennünk továbbá a második cím alatt a palota őrségre előirányzott összegeket. Nem. először jelentjük ki.— s ha ez igy marad, azt hiszem, nem is utoljára — hogy mi a palotaőrség létjogosultságát kétségbevonjuk, és pedig annál az egyszerű elvi álláspontunknál fogva, hogy az államháztartás amúgy is olyan sok súlyos anyagi bajjal küzd, az államháztartásra amúgy is olyan sok más teher is nehezedik, hogy ilyen felesleges luxus-kiadásoktól lehetőleg tartózkodnunk kellene. Már a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával a ministerelnök ur jelentette be azt, hogy annak ellenére, hogy az 1925/26. évi költségvetésben még nem volt nyoma a csökkentésnek, de mire letárgyaltuk a költségvetést, illetőleg mire odaértünk a költségvetésnek ennek a fejezetéhez, már 80 fővel kevesebb lett a palotaőrség száma: most mégis azt látjuk ebből a költségvetésből, hogy a palotaőrség száma nem 80 fővel, hanem mindössze csak 10 fővel csökkent. Legutolsó ülésünkön az előadó ur referátumában ismét kitért erre a kérdésre és azt mondotta, hogy időközben, miután ez a költségvetés elkészült, a palotaőrség számát 40-nel csökkentették. Ha a ministerelnöki Ígéret ugy vált bé, hogy mindössze 10 fővel csökkentették a létszámot a bejelentett 80 fővel szemben, most pedig az előadó ur bejelentése a 40 főnyi csökkentést illetőleg ismét csak igy fog beválni: ez azt jelenti, hogy időközönkint bejelentetik ugyan a létszámcsökkentést, azonban létszámcsökkentés valójában nem történik vagy csak nagyon minimális mértékben. A másik ilyen alakulatra vonatkozólag mindenesetre egy-két megjegyzést teszek még majd ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de már most meg kell jegyeznem, hogy ezt a feladatot, amelyet a palotaőrség címén ellátnak, a nemzeti hadsereg katonáival nézetem szerint teljesen és tökéletesen el lehetne látni. Ha erre azt mondják, hogy ez amolyan bizalmi szoh gálati ág, amelyre csak feltétlenül megbízható és speciálisan erre a célra kiképzett alakulat alkalmas, ezzel szemben azt mondom, hogy nincs olyan katonaság, különösen ma nincs olyan katonaság Magyarországon, amelynek megbizhatóságát kétségbe lehetne vonni bármilyen, de legkivált ilyen szempontból. Senkinek nincs joga kétségbevonni a nemzeti hadseregnek ilyen irányú megbizhatóságát és csak egy minimális kiképzési szükséglet az, amellyel ennek a katonaságnak egyes alakulatait a palotaőrség szerepére beoktatni lehetne. Különben is nem olyan ördögi mesterség az a szolgálat, amit ott végezni kell, hiszen a régi osztrák-magyar ármádia nagyszerűen el tudta látni ezeket a feladatokat, azokat a bizonyos diszőrségeket és más egyebeket, mindössze tehát csak arról van szó, hogy a nemzeti hadseregből megfelelő kiképzés révén juttassanak erre a célra csapatokat, ha már ez feltétlenül szükséges. Semmiesetre sincsen szükség arra, hogy különféle parádés kiadásokat csináljunk, hogy a takarékosság elvét üssük át mindenütt, ahol arra szükség nincsen. Ha ez igy megy tovább, akkor az alárendeltebb helyek is igazán joggal hivatkozhatnak arra, hogy ha fönn nem takarékoskodnak, ak-