Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

 nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. 249 a vámhitelek kérdését s ugyanezt szóvá tette Strausz igen t. képviselőtársam is. Én megmondottam, mi a helyzet ebben a kérdésben ; de sajnos, ismét kénytelen vagyok kitérni erre. Nagyon kérem azonban igen t. képviselőtársaimat, " meltóztas ••anak fáradságot venni maguknak s máskor olvassák el felszólalásomat, mert különben minden képviselőnek külön kell megmagyaráznom a dolgot, ha felszólalásomról csak az vesz tudomást, aki itt volt. Megmondottam, mi az álláspontom. Hosszú évek óta, mióta a vámhitelek vannak, — igy a háború előtti időkben is — a vámhtelek nyújtásánál ez a rendszer volt érvényben és ennek aiapján adtuk ki a vámhiteleket. A múlt év folyamán észrevettem, hogy ez a rendszer a mai idősnek nem egészen megfelelő s épen ezért megbíztam Szabóky államtitkár urat, aki eléggé ismert erélyességérő!, hogy nézzen utána annak, hogy tuiajonképen miképen áll ez a kérdés. Itt adatokra hivatkozom és kijelentem, hogy mig azelőtt 650 milliárd volt a vámhitel, addig most csak 350 milliárd. {Zaj. — Gaal Gaston : Szomorú tapasztalat után !) Elnök : Kérem a minister urat, méltóztasson hangosabban beszélni, mert a gyorsírók nem hallják a beszédet. Bud János pénziigyminister : Semmiféle szomorú tapasztalat után, mert veszteségünk ebben a tekintetben nem volt. 343 milliárd vissza is foiyt, 40 milliárd most van befizetés alatt és 70 milliárdra részletfizetést kértek. Én elismertem e téren a kifogások jogosultságát, mert nem változtattam volna meg a rendszert, ha nem vettem volna észre, hogy az a rendszer visszaélésekre vezethet. Nem kellett nekem bevárnom Eckhardt képviselő ur interpellációját -- amelyről el kell ismernem, hogy nagyon objektiv interpelláció volt — én megtettem az iniézkedéseket és igenis konstatáltam és itt is leszögezem, hogy nagyon sok visszásság és visszaélés történt Egypár esetben egyrészt nagyon könnyelműen adattak ki a vámhitelek, másrészt az arra hivatott szervek nem teljesítettek megfelelően ellenőri kötelességüket. (Gaal Gaston: Hamisan becsültek!) Ugy van, ez is előfordult. Akik itt mulasztásokat követtek el, azok el fogják venni a maguk büntetését. Én nem ismerek kíméletet abban az esetben, ha visszaélésről van szó, ezt megmutattam a múltban is é. a jövőben is ezen az állásponton maradok (Helyeslés.) Eg3

r mentségük azonban van ezeknek a közegeknek és pedig az, hogy hites törvényszéki szakértők sokszor ugy becsülnek meg dolgokat, hogy becslésük alapján ilyen visszaélésekre szolgáltatnak okot. (Dréhr Imre : Azokat le kell záratni !) Mindenesetre ezek ellen megindul a bűnvádi eljárás és abban a biztos tudatban vagyok, hogy az illetők a ,biróságnál el fogják nyerni méltó büntetésüket. Én ezzel kapcsolatban a legszigorúbb rendszabályokat foganatosítom a vámhitelek kiadása körül és csupán arra akarok rámutatni, hogy étiben az esztendőben mindössze 15 J milliárd K-nyi vámhitel engedélyeztetett. A legszigorúbb feltételeket kellett ujabban megszabnom a vámfeltételek engedélyezésére nézve. Tudom, hogy találkozni fogok azzal a váddal is, hogy ezzel megakasztom a gazdasági életet, én azonban nem vagyok hajlandó eltérni a gazdasági moráltól. Elég szomorú, hogy idejutottunk, le kell azonban szögeznem, hogy a veszteség távolról sem lesz és nem is lehet annyi, amennyiiől beszelnek, mert hiszen vámhitelképen is a mondott összegnek még csak egy harmadát engedélyeztem. Igen t. képviselőtársam az állami üzemekkel is igen behatóan foglalkozott és az állami üzemeknél is a beavatkozás mellet foglalt állást. Én most nem akarok részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert hiszen minden egyes üzemet konkrét formában is nagyon részletesen kellene elővenni, hogy megállapítsuk, mi annak az illető üzemnek à rentabilitása. Hivatkozott igen t. képviselőtársam arra, hogy végeredményben az államvasutaknál a befektetett tőke nem hozza meg a maga kamatait. Már Temesváry t. előadó ur rámutatott arra, hogy a kérdést nem lehet igy elbírálni. A vasutak sohasem voltak azok. — legfeljebb a porosz vasutak — amelyek a kellő rentabilitással dolgozhattak. (Gaál Gaston : Ott becsületes német alapossággal dolgoznak !) Ezt nem lehet igy elintézni, de én különben még más tényeket is felhozok. Olyan fejlett gazdasági élet mellett, olyan egyenletes forgalom mellett, mint amilyen a német guzdasági életben van, ahol óriási forgalom bonyolódik le ugy a mezőgazdaságban, mint az iparban, ahol nem történik meg az, hogy a vasúti kocsik féléven át üresen álljanak, ott lehet rentabilitásról beszélni. De nyugtassa meg t. képviselőtársamat az is, hogy nem feltétlenül ez szabja meg egy vasút jogosultságát. Nézzen utána az egész világon és meg fogja látni, hogy hány helyen vannak vasutak minden rentabilitás nélkül. n,n nagyon szívesen átengedném a vicinális vonalakat, de meg vagyok győződve arról hogy még a mostani jövedelemnek leiét sem tudnák előteremteni. Ezek fenntartását a gazdaságpolitikai szükséglet indokolja. Egy francia tanulmányra hi vom fel a t. képviselőtársam figyelmét, amelyből meggyőződhetik, — hiszen számadatokkal van kimutatva — hogy a vasutak közvetett utón milyen tekintélyes és döntő befolyást gyakorolnak a gazdasági életre. Ha majd ami gazdasági életünk is olyan egyenletesen fog alakulni, mint amilyen egyenletesen alakult a német gazdasági élet, akkor meg fogja látni igen t. képviselőtársam, hogy ezek is rentábilisak lesznek. De különben se méltóztassék annyi szemrehányást tenni az államvasutakkal szemben. Én nem akarok senkit védeni, de meg kell állapitanom, hogyha egy üzem, amely annyi csapáson ment át, mint az államvasutak, amely elvesztette vagonparkját, amelynek leromlottak a vonalai, elpusztu talc mozdonyai, ha ez az államvasuti üzem a saját maga erejéből talpraállott, akkor végeredményben mégis csak elismerést erdemei. Ha már^ t. képviselőtársam német példára hivatkozott, akkor kérem hasonlítsa össze a mi vasúti tarifánkat a német vasúti tarifákkal. A napokban olvastam épen a német hivatalos jelentést a gazdasági helyzetről, a többi között azt is, hogy ott átlagban 300%-os vasúti tarifa van, mig nálunk csak 140°/o-os. Ebből nem azt a következtetést akarom levonni, hogy ez helyénvaló, csupán azt mondom hogy az á lamvasutaknak is arra kell törekedniük, hogy minél jobban érvényesítsék az általános gazdaságpolitikai szempontokat. De követelni az egyik oldalon és állást foglalni a vasúti tarifa ellen, azután ppdig kritikatárgyává tenni . . . (Gaal Gaszton : Én az urhatnámság ellen szóltam ! Az aulomobilozás és szalonkocsizás még sem illő egy koldus országhoz ! De ezt talán nem is illik eltűrni sem !) talán mégsem helyes. Gaal Gastqn t. képviselőtársam szóvá tette a pazarlást is. Én már foglalkoztam a tisztviselői kérdéssel és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben talán megnyugvással veszi tudomásul az én felvilágosításaimat. Higyje el igen t. képviselőtársam, hogy senki sem fogja önt jobban támogatni, a takarékosság tekintetében, mint épen én. És nagyon sajnálom, hogy akinek ilyen sok jó gondolata van, nem igyekszik azokat kellőleg érvényesíteni. Én ünnepélyesen felajánlom a vezetőszerepet a Takarékossági Bizottságban, méltóztassék vállalni azt és megmutatni, hogy miképpen kell eljárni. (Gaal Gaston : Elég nagy megtiszteltetés ért, mert a pénzügyi bizottságban sem vagyok benne a mélyen t. többség kegyelméből !) , „•