Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

À nemzetgyűlés 542. ülése 1926 ellenére, hogy súlyos hibákat látok benne, a részletes tárgyalás alapjául minden megjegyzés nélkül el tudom fogadni, de azt, hogy ide beterjesszen a kormán3

r az állami üzemekről egy költségvetést s ahhoz a költségvetéshez mégcsak ne is mellékeljen egy vagyonmérleget, nem vagyok hajlandó elfogadni. Ha valaki csak minimális gazdasági ismeretekkel is, komoly birálatot akar mondani egy üzem fölött és annak az illetőnek odaadják az üzem kimutatott feleslegéi, kiadásait és bevéleleit összevéve, az az ember, ha lel iismeretesen akarja hivatását teljesiteni, nem mondhat semmit. Nem mondhatja meg, mi a jó és mi a rossz, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs neki meg még az a lehetőség sem megadva, hogy egy normális számitást csináljon, hogy mi is tulajdonképen az ezekben az üzemekben rejlő tőkének a kamatozása. Ha valakit elküldenék egy privát vállalat felül vizsgálatára és az nem venné figyelembe, hogy ott micsoda alaptőkéről, vagy vagyonról van szó, azt hiszem, az illető egyént legalább is kinevetné mindenki és a szakérteiméi későbbre megköszönné. Hogy ez miért nem történt meg, nem tudom belátni. (Gaal Gaston : Kisülne, hogy a haszon minus 50 percent !) Nem akarom ismét idehozni azt a témát, amelyet interpellációmban már felhoztam. Annak idején ezt azért tettem, hogy a detail-kérdésektől lehetőleg mentesitsem felszólalásomat, de azt hiszem, megdönthetetlenül kimutattam, hogy azok az állapotok, amelyeket a mezőgazdasági üzemeknél s azoknak központi vezetésénél, mint létezőket fel kell tételeznünk, tarthatatlanok és nevetségesek. [Zaj.] Kérem a t. elnök urat, hogy kissé nagyobb csendet méltóztassék teremteni. Elnök : Elég csend van, képviselő ur ! Farkas Tibor- Most momentán igen, elismerem. Én abszolúte nem veszem rossz néven egyetlen képviselőtársamtól sem, abszolúte nem nehezményezem, ha nem tisztel meg beszédem meghallgatásával, azonban, amikor a többség bölcsessége folytán 12 órás ülésekben tárgyaljuk a kölségvetést és a költségvetési vita vége felé járunk, akkor talán — s azon rövid egy óra alatt, amely a tárgy birálatára az egyes képviselőknek a házszabályok bölcsessége folytán rendelkezésére áll, — mégsem szerénytelenség, ha valaki azt a tiszteletteljes kérést terjeszti elő, hogy a hangos beszélgetések ne a teremben folytatassanak le. (Ugy van! Ugy van!) Három rendbeli határozati javaslatot terjesztek elő. Az egyiknek anyagát már részben érintettem s ez az, hogy egyszer végre már legyen szives a kormány a helyes költségvetési elvek figyelembevételével az állami vagyonokról, de elsősorban az állami üzemekről megfelelő vagyonmérleget beterjeszteni. (Helyeslés a balközépen.} — (Gaal Gaston Debuisset pridem. De nem a kérelem a debuisset, hanem a teljesités.) Itt a debuisset-nél eszembe jut ismét valami, ami némi elégtételt ad nekem arra vonatkozólag, hogy az üzemek költségvetésénél tényleg bajok voltak. (Gaal Gaston : Sőt vannak 1) Értesültünk arról a ministeri és ministerelnöki ajkakról, hogy Genfben kifogás tárgyává tétettek a beruházási tételek azon szempontból, hogy az egyes üzemeknek minden olyan kiadása, (Gaal Gaston : Minden deficitjük beruházás!) amely sine qua non ja tulajdonképen az üzemek reconstruciiójának, nem tekinthetők beruházásnak. (Peyer Károly : Ezt Genfben kellett nekünk megmondani !) Ezt a problémát itt a nemzetgyűlésen már felemlítettem egyszer. (Gaal Gaston : Rendszerint csalás az egész mérleg, amit beadnak ! Mást nem lehet rámondani, minthogy egyszerű csalás I — Stransz István : Micsoda? — Gaal Gaston: Az üzemek mérlege, amit elénk terjesztetlek!) Felemiitettem, hogy teljesen abszurdum az, hogy az államvasutaknál kocsik évi április hó 30-án, pénteken. 235 és lokomotivok szerepeljenek, mint beruházási télelek, habár részben csak arra használtatnak, hogy a selejtessé és használatlanná vált gépek helyét elfoglalják. Ezt azt hiszem mindenki, még a legegyszerűbb négy elemi iskolai végzettséggel biró gazdálkodó is tudja, s igazán különös az, hogy mikor ez a kérdés itt a nemzetgyűlésen szóváléletett, egy megjegyzés sem történt a kormány részéről és hogy tulajdonképen a magyar kormány- nak Genfbe kellett elmennie azért, hogy ott Genfben a szakértők neki ezt az egyszerű számadási tételt, művészetet és tudományt megmagyarázzák. Amikor hazajöttek, elismerték, hogy igazuk van mindazoknak, akik Genfben ezt kívánták, mert hiszen tulajdonképen ez magába véve természetes dolog. (Stransz István : A magyar törvény is kívánja, de nem alkalmazzák!) A másik kívánság, mellyel a t. nemzetgyűlés elé járulok, az volna, hogy legy*.n már egyszer a nemzetgyűlés olyan belátással, és utasitsa a kormányt, illetőleg elsősorban a pénzügyministert arra, hogy hat hónapon belül részletes adóstatisztikát terjesszen elő, melyből megállapítható lesz, hogy az egyes foglalkozási ágak különböző címeken mennyi adót fizetnek. (Strausz István közbeszólj Nagy elismeréssel vagyok igen t. képviselőtársam, az állami számvevőszék működése iránt, de az állami számvevőszék adatait mégsem tartom alkalmasaknak, — mert egy kicsit lassú ütemüek, hiszen hat év óta nem láttunk belőlük semmit — hogy én azok alapján, amely adatok a jelen állapotra vonatkozólag majd beterjesztetnek évek múlva, megállapítsam előre, mint a próféta, hogy itt ebben az országban milyen adóteher nyomja a földművest, földbirtokost, iparost és az intellektuális elemeket. De engem nemcsak az egyenesadó terhek érdekelnének engem érdekelne a fogyasztási adó általában, én szeretnék komoly, megdönthetetlen adatokat, amelyek ismerete alapján azután dönthetnek. Egészséges gondolat van abban, amit Eckhardt Tibor képviselőtársam indítványozott, de, ő bizonyos szanálási bizottságot indítványozott. Én ilyen parlamenti bizottságot abszolúte " alkalmatlannak tartanék arra a célra, amelyet én szeretnék követni, hogy t. i. a pártok bizalmit alapján minden párt arányában összeállítsanak egy bizottságot, amelynél nem az a fontos, hogy valaki pártember legyen, hanem az, hogy elsősorban szakember legyen, sőt az sem szükséges hozzá, hogy politikus legyen. Nekem olyasvalami felelne meg leginkább, mint amikor az angol parlamentből komoly kérdések vizsgálatára küldenek ki bizottságokat, az u. n. Royal Commission-eket, amelyeknek néha politikus is tagja, de mégis a legtöbbször szakemberek a tagjai, és azután az a képviselő, aki veszi magának a fáradságot, hogy azt a nyersanyagot, amelyet a bizottság feldolgoz, át is olvassa, legalább abban a helyze ben van, hogy komoly adatok és a kérdés szakszerű ismerete alapján dönthet. Ma ez teljesen illuzórius ; sem a törvényjavaslat, sem a törvényjavaslat melléklete, sem az ide alkalmilag hozott statisztikai adatok ezt a célt nem szolgálják, erre a célra alkalmatlanok, általában az egész törvényhozás bizonyos gyors tempóban és nagyfokú felületességgel dolgozik. Én megengedem, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy : >elsősorban ez engem nem érint«, de én azok közé az emberek közé tartozom, akik fokozott gondossággal szeretnek eljárni akkor, amikor más emberek pénzét kezelik, és minden képviselő ebben az országban többé kevésbbé mégis csak más emberek pénze, vagyoni ereje felett dönt és az én szerény nézetem szerint kívánatos, hogy ez a döntés ne történjék felületesen és meggondolatlanul, tisztán bizalom alapján, mert vannak kérdések, amelyeket abszolúte nem lehet bizalom-