Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. 227 az u. n. iparfejlesztés programmjával sem egyeztethető össze, hogy bizonyos bank- és ipari monopóliumokon keresztül, a szabadverseny kiküszöbölésén keresztül lehetetlenné tétessék az egyéni kezdeményezés az ipari téren is. Itt van a szeszkartell problémája, amely a sárvári műselyemgyár kérdésével kapcsolatban ismételten foglalkoztatta az igen t. Házat. Kénytelen vagyok itt rámutatni mindenekelőtt arra a nagy és súlyos anomáliára, amely joggal foglalkoztatta itt éveken keresztül az én igen t. kisgazda-képviselőtársaimat és az egész kisgazda-társadalmat ; kénytelen vagyok rámutatni arra a súlyos anomáliára, hogy tiz ipari szeszgyár körülbelül 240-szer akkora kontingenssel dolgozik, mint a mezőgazdasági szeszgyárak. Kénytelen vagyok rámutatni arra a mérhetetlen visszáságra, hogy milyen nehézségeken, vexálásokon, molesztálásokon kell keresztülesnie a mezőgazdasági szesztermelésnek, főleg a kistermelésnek a szeszkartell ipari monopóliumával szemben, s kénytelen vagyok megállapítani, hogy amikor a belföldön pl. a sárvári műselyemgyár alimentálásáról, egy közérdekű és nemzeti szempontból is minden támogatást megérdemlő, 1500 munkást foglalkoztató és a magyar ipari termelésének úgy tudom közel 1

/

10 százalékát szolgáltató hatalmas ipari emporiumról van szó, a szeszkartell képes a szeszárak mértéktelen magas voltán keresztül megbénitani, sőt tönkretenni egy ilyen ipari üzemet és külföldön a belföldi ár feléért árulja ugyanazt a szeszt. Azt a szeszt, amelyet a sárvári műselyemgyár kénytelen bizonyos áron megfizetni, ugyanez a gyár Bécsben már feleárban megvásárolhatja a szeszkartelltől. Azt kell kérdeznem minden mezőgazdasági érdektől is eltekintve : miféle iparpártolás, a magyar iparnak miféle segélyezése az, amidőn a belföldön megdrágítjuk az itt meglevő iparunk nyersanyagát, a külföldnek ellenben féláron szállítjuk ugyanazt a nyers anyagot és ezzel lekonkurráljuk és lehetetlenné tesszük a belföldi ipar működését ! (Kiss Menyhért : Kormánypárti képviselők vannak az igazgatóságban !) Rá kell mutatnom a cukorkartell működésére is, amely szintén megérdemli a magyar gazdaközönség és a törvényhozás figyelmét is. Nemzetközi adatok szerint a világ cukortermelése ma bizonyos mértékben több, mint a cukorfagyasztása. A nemzetközi konjunktúra a cukoriparban meglehetősen rossz. Az amerikai cukorgyárak a legutolsó kimutatások szerint az elmúlt három évben egy fillérnyi osztalékot sem fizettek, mert olyan olcsóvá vált az amerikai cukor. Ezzel szemben azt látjuk, Magyarországon, hogy a cukorrépa ára tényleg alacsony. Az elmúlt három-négy év — az utolsó év talán kevésbbe volt kedvező — de az előző két-három év végtelenül kedvező volt a cukorgyárakra nézve. Azt látjuk, hogy az elmúlt években a cukorgyárak óriási nyereségekhez jutottak azáltal, hogy a répa átvételi árát alacsonyan állapították meg, a cukor eladási árát pedig — leszámítva a magas cukoradót és egyéb adókat, amit az állam vesz a cukor után — még mindig olyan magasan állapították meg, hogy ha pl. a Dunán átkelve, Csallóközben a csehországi viszonyokat nézzük, azt fogjuk látni, hogy a csallóközi magyar gazda répájáért magasabb átvételi árt kap, mint a magyarországi gazda s ha kész cukrot vesz, olcsóbban vásárolja meg, mint a magyarországi fogyasztó. Rá kell mutatnom arra az anomáliára is, hogy a magyar termelő az ipari feldolgozás hasznából teljesen ki van zárva. Németországban a gazdaérdekeltségek azt már régen kivivták maguknak, hogy nemcsak a cukoriparban, de egyéb, a mezőgazdasági nyersanyagokat feldolgozó, a kender, a len és egyéb iparokban is ipari haszonrészesedéshez jussanak és mindezekben az országokban, ahol a mezőgazdaság relative sokkal kevésbbe jelentékeny bevételi forrását képezi az ország lakosságának, azt látjuk, hogy a mezőgazdasági érdek a nagyipari érdekkel szemben minden esetben sokkal jobban és intézményesen van biztosítva, mint ebben a par excellence agrárállamban. (Ulain Ferenc : Ez már tény !) Azután rá kell mutatnom pl. a malomkoncentráció esetére is. (Halljuk ! Halljuk !) A malomkoncentráció, mint méltóztatnak tudni, a régi konzervatív, egészséges magyar munkának és szorgalomnak gyümölcseit kaparintotta kezébe épen az ing ótőke koncentrációja segitségével. A konzervatív, régi Viktória-malom idegen kezekbe került és a nagytőkével megtalálva kapcsolatait, rendbe összevásárolta a vidéknek agrár prividenciáju és agrár érdekeltséggel rendelkező apró malmait is és igy létesült a hatalmas Viktória Konszern, amely a maga felfuvódottságában az aesopusi békához hasonlóan végezte karrierjét : akkorára fuvódott fel, hogy a végén megpattant. Mit látunk az egész malomkoncentrációval kapcsolatban ? Hazárd spekuláció, erkölcstelen nyerészkedés, a komoly munkával össze nem egyeztethető üzleti szellem irányította ezt az egész hatalmas indusztriát, amely a magyar termelésnek igen jelentékeny és egészségesen megalapozott üzletágát képezte. A haszon, ha az ilyen spekuláció bevált volna, mindenkor a spekulánsé lett volna, a kár azonban a közé, a magyar államé, és nekünk valamennyiünknek kell kiizzadnunk azt a 200 milliárdot amelyet Bacherék erkölcstelen spekulációja az országra hárított, csak azért, mert a tőkekoncentrációnak volt ereje és hatalma a botrányt, az,összeomlást olyan méretűvé és olyan súlyossá tenni, hogy állami érdekre való hivatkozással a kormány már nem tartotta lehetségesnek, hogy ne vállalja át magára az egész károsodást. (Kiss Menyhért : Kislakások építése nem állami érdek !) Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ennek a nemzetnek nem érdeke az ilyen koncentráció. Ennek a nemzetnek az az érdeke, hogy a szolid és komoly munka és az agrártermelés megtalálja a maga érvényesülését és boldogulását a magyar iparban is. Nem érdeke az országnak, hogy a vidéki kismalmok, ha hitelre szorulnak, a budapesti nagybankokon keresztül belekényszerittessenek valamilyen hatalmas tőkekoncentráció karmaiba, amely azután elnyeli és megsemmisíti a malomipart. A magyar mezőgazdaságnak is az volna az érdeke, hogy minél több önálló egyed, önálló gazdasági exisztencia létesüljön ipari "téren is és hogy az egészséges versenyen keresztül találja meg a magyar mezőgazdaság is a maga szabad és biztos érvényesülését és ne legyen kiszolgáltatva a nagytőke állandó fojtogatásainak. Az is egy jellemző példa, amelyet most fel akarok hozni, mert ez is arra mutat és világit rá, hogy a magyar mezőgazdasági termelés milyen nehézségekkel kénytelen megküzdeni. Itt van a bőrkartell esete. A nj'ersbőr kivitelére kiviteli tilalmat állított fel a kormány. A készcipőárú behozatalára szintén behozatali tilalmat állított fel, ellenben elfeledkezett arról, hogy gondoskodjék, legalább is bizonyos közigazgatási intézkedéseket tegyen abban az irányban, hogy annak a nyersbőrnek ára, amelyet nem lehet külföldre eladni, hatóságilag megállapítassék. A nyersbőr megvételénél ugyanis nincsen konkurrencia, mert a bőrkartell összefog minden konkurrálási szándékkal szemben. S minthogy a nyersbőr átvételi ára nincsen hatóságilag megállapítva és a feldolgozott cipőárú ára sincs hatóságilag megállapítva, ennek következtében azt a lehetetlen helyzetet látjuk Magyararszágon, hogy míg a nyersbőr ára a békebeli ár alatt van Magyarországon, addig a készláb-