Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

A nemzetgyűlés 542. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. 197 térni. (Halljuk ! Halljuk !) Minden kereseti osz­tálynak igen nehéz a helyzete, a gazdának ép ugy, mint az iparosnak, a kereskedőnek ép ugy, minta munkásnak, a munkásnak különösen akkor, ha nem tud munkához jutni. Az igazság kedvéért azonban meg kell alapítanom, hogy a munkás helyzete akkor, amikor munkához tud jutni, nem olyan desperátus, mint ahogy általánosságban és többször lefestik itt a nemzetgyűlésen, sőt én azt mondhatom, hogy tűrhetőbb, mint más kereseti osztályok helyzete. Ki akarom emelni és meg aka­rom állapítani azt a ténykörülményt, hogy én ugy látom, hogy most már épen ugy, mint a háború előtti időben, a fix fizetésű emberek helyzete nap­ról-napra javulni kezd. (Klárik Ferenc : Honnan tetszett ezt megállapítani ?) Általános megfigye­léseimből. (Erdélyi Aladár : Egy állásra százan pályáznak ! — Klárik Ferenc : Most vonják le a fizetésüket és most dolgoztatnak velük több munka­időt, tehát javul a helyzetük !) Minthogy nálunk a mezőgazdaság az alapja és főforrása a nemzeti jólétnek (Kitajka Lajos : Tehát ott fizetik a leg­nyomorúságosabb béreket ! Erdélyi Aladár : Várjuk meg az adatokat !) — majd leszek bátor arra is kitérni — és minthogy a mezőgazdaság heiyzete áll legközelebb a szivemhez, elsősorban a mező­gazdasági kérdésekkel akarok foglalkozni. Az adók óriásiak, azokat — és ezt már szám­talan előttem felszólalt képviselő ur is megálla­pította — emelni már nem lehet, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) legfeljebb csak leszállítani. (Forster Elek : Mielőbb !) És pedig mielőbb. Mint­hogy azonban ez azonnal meg nem történhetik, egy bizonyos átmeneti idő kell a mezőgazdaság átsegítésére, és ez alatt az idő alatt olyan intézke­déseknek kellene a kormány részéről történniök, amelyek ennek az átmeneti időnek a kibirását lehetővé teszik. Rá akarok mutatni olyan kérdé­sekre, melyekbe a kormány tényleg és eredménnyel tudna belenyúlni és a mezőgazdaság megélhetését a termelés olcsóbbodását elő tudná idézni. Itt van például a petróleum kérdése. A petró­leum világpiaci ára kilogrammonként cif-bord Budapest ma 1800 korona. Ehhez jön az ideiglenes kedvezményes vám 900 korona, kincstári haszon­részesedés 1400 korona és 2% importforgalmi adó, 82 korona, összesen tehát 1800 koronás alapárral szemben áll 2382 korona, amely összeget az állam­nak kell rendelkezésére bocsátani. A gázolaj, amelynek világpiaci ára kilogram­monként cif-bord Budapest 1500 korona, 580 korona ideiglenes kedvezményes vámmal, 1200 korona kincstári haszonrészesedéssel és 70 koronát kitevő 2%-os importforgalmi adóval, vagyis ösz­szesen 2050 koronával van külön megterhelve. A nehéz benzin világpiaci ára ab Budapest 3600 korona. Ehhez jön ideiglenes kezdvezményes vám fej ében* 900 korona, kincstári haszonrészese­dés fejében 1400 korona és 2%-os importforgalmi adó fejében 118 korona, ami tehát összesen 2418 korona pluszt jelent az alapár felett. Százalékokban kifejezve a petróleumnál ezek az alapárral szemben 132.3, a gázolajnál 136.6 és a nehéz benzinnél 62.1 %-ot tesznek ki. Az igazság kedvéért meg kell állapítanom, hogy a nehéz benzinre vonatkozólag a 120.976. számú pénzügy­ministeri rendeletben a kincstári haszonrészesedés a felére le van szállítva, vagyis 700 koronára. Hogy azonban az illető gazda ezt a kedvezményt megkaphassa, ez olyan fáradságos utánjárással jár, és a gazda olyannagymérvü vexációknak van kitéve a vidéki pénzügyőri közegek részéről, hogy inkább lemond erről a kilogrammonkénti 700 koronás kedvezményről, mert nem birja ki ezeket a vexációkat. Egy másik kérdés, amelyre vagyok bátor rámutatni s amelyet igen t. képviselőtársam is szóvátett most : a szénkérdés. (Erdélyi Aladár : Igen helyes !) Nevezetesen össze akarom hason­lítani a békebeli _szénviszonyokat a maiakkal. (Erdélyi Aladár : És főképen a minőséget !) 1913-ban 100 métermázsa tatai darabos szén ab bánya került 220 aranykoronába (Erdélyi Aladár : Palán kívül !) ; igen palán kivül, tehát tiszta szén. A szállítás Felsőgalláról arra az állo­másra, ahol az én birtokom van, Németladra 98 korona 91 fillér volt. 1926-ban kerül — a kezemben levő árajánlat szerint — 100 méter­mázsa tatai darabos szén ab bánya és forgalmi adó nélkül 3,600.000 koronába, amely összeg a 14.500-as kulccsal átszámítva aranykoronában kitesz 248 korona 27 fillért. A szállítás pedig kerül 10 tonnás rakománynál 2,18(1000 koronába, ugyancsak Németlad állomásra, ami aranykoro­nára átszámítva 150 korona 34 fillér. A szén ára tehát forgalmi adó nélkül ma 28 korona 27 fillér aranykoronával, tehát 14%-kal drágább, mint a békebeli szén, a szállítás pedig a békebeli szállí­tásnál 51 korona 43 fillérrel, vagyis 55%-kal drá­gább. Most még meg akarom állapítani és számok­ban kifejezni, hogy a szállítás hogy viszonylott békében a szén árához és hogy viszonylik ma. Békében a szállít ás a szén árának 45.4%-a volt, ma pedig annak 62%-a. Ezek olyan dolgok, amelyeket nagyon is figyelembe ajánlok az ille­tékes minister uraknak, nemcsak a földmivelés­ügyi, de a kereskedelemügyi minister urnák is, mert nézetem szerint itt minden körülmények között lényeges könnyítéseket lehetne életbe­léptetni. Erre vonatkozólag még csak egy körülményt akarok az igen t. Nemzetgyűlés figyelmébe aján­lani, amely meglehetősen érdekes. Nevezetesen, mint előbb is méltóztattak hallani, a szén ma 17%-kal drágább, mint békében volt, vagyis 28 korona 27 fillér. Ellenben ha csak a magyar búzát nézem, amely nagy átlagban az idén 330.000 koro­nánál drágábban nem értékesíttetett — mert a summája ezért az árért lett értékesítve — akkor meg kell állapítanom, hogy ez a 330.000 korona aranykoronára átszámítva 22 korona 75 fillér, amely összeg tehát egy fillérrel sem nagyobb, mint a közvetlenül háború előtti búzaár. Nem akarok beszélni a marha- és disznóárakról, amelyek lénye­gesen alacsonyabbak, hanem tisztán és kizárólag csak erre a körülményre akarom felhívni az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét, amely körülmény vilá­gosan beszél, mint a legkiválóbb szónoki tehetség­gel biró képviselő. Fel akarom még hivni az igen t. földmivelés­ügyi minister ur figyelmét a traktorok és azok al­katrészeinek árára. Ez is olyan kérdés, amelyen nézetem szerint nemcsak lehet segíteni, de sürgősen segíteni is kell. (Eőri-Szabó Dezső : Mi régóta mondjuk !) Továbbá nagyon komolyan felhívom az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmét a földbirtok­reform kérdésére is, mert ennek a kérdésnek mi­előbbi nyugvópontra jutása különösen mai nehéz gazdasági helyzetünkben elsőrendű fontossággal bir. Azt hiszem,hogy objektíve ítélve meg a dolgot, rólam nem lehet azt mondani, hogy én a földbirtok­reformnak ellensége voltam, sőt tőlem telhetőleg szóval és tettel igyekeztem nemcsak a törvény rideg betűinek eleget tenni, hanem igyekeztem olyan állapotot is teremteni, ahol módomban volt, hogy a földosztással kapcsolatosan egészséges uj adóalanyok származzanak és uj gazdasági lehetőg ségek teremtessenek meg. (Helyeslés a középenj Minden dicsekedés nélkül merem állítani azt, hogy az a földbirtokrendezés, amelyet az én somogy­megyei birtokomon magánegyezség alapján ke­resztülvittem, ebben a szellemben van megcsinálva. NAPLÓ. xui. L'-í

Next

/
Thumbnails
Contents