Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-542

194 A nemzetgyűlés 5á2. ülése 1926. évi április hó 30-án, pénteken. országon, ahol annak egyik ágát, a földbirtokreform kérdését igy kezelik. Egy másik súlyos közgazdasági kérdésre akarok rámutatni. Köztudomású, hogy a salgótarjáni bányamunkásoknak az éhség kapcsán előálló demonstrációja nem egy kikapott, hanem országos jelenség, mert a nép széles rétegei éheznek az országban, a 10—20—30.000 koronás napszámok élvezői nem előtte, hanem benne állnak már az éhínségben. Ilyen nehéz időkben azt kell látnunk, hogy az állami üzemek, amelyeknek elől kellene járni a jó példával, hogy az országban minél több munkaalkalom legyen, igy a diósgyőri vas- és acélgyár a helyett hogy a munkaidőt megrövidítené ebben a rendkívüli gazdasági helyzetben, hogy ilykép több munkanélküli munkást tudjon alkalmazni, azt meghosszabbította. Én helyeslem a kormánynak azt az átmeneti intézkedését, hogy egyes köztisztviselő rétegeket elhelyezni igyekszik, mert hiszen ezek is emberek, ezeket sem lehet bunkóval agyonverni és Gaal Gastonnal ellentétben állok, mert az ember, a szocialista ugrik ki belőlem, mikor legteljesebb megértéssel honorálom a kormány azon intézkedését, hogy munkanélküli tisztviselőknek, amig élnek, valamilyen formában az élethez módot kíván nyújtani. De ugyanakkor követelem, osztályom, a munkásosztály nevében, szigorúan követelem, hogy ugyanezen elbánásban részesítse a kormány a munkásosztályt is, mert az is megérdemli ezt ugy, mint a pennaforgató tisztviselő. (Malasits Géza: Meg is kapja a szuronyokat, meg a sok rendőrt !) Érthetetlen és forradalmasító cselekmény, hogy a magyar állami vasgyárakban a legnagyobb munkanélküliség idején bevezetik a 12 órás munkaidőt. (Propper Sándor : Tudatlanság és komiszság !) És milyen komiszul, milyen csalással csinálják ezt ! A munkásság ellenáll ennek az intenciónak, nem akar 12 órát dolgozni, mert tudja, hogy akkor egy harmadát a munkásoknak munkanélkülivé teszik. Ugy csinálják, hogy üzemenként rendelik el. Itt van egy eredeti hirdetmény, ahogy le volt rajzszögezve, ahogy leszakították, Honkó felügyelő és Praxatovics üzemfőnök aláírásával. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : JÓ magyar nevek ! — Rakovszky Iván belügyminister : Propper és Malasits kifogásolják!) Én'is vagyok olyan turáni faj, mint Praxatovics és Honkó urak ; az én őseim is voltak olyan tótok és svábok, ezt kétségtelen ! De azért én is lehetek olyan jó magyar ember, mint bárki más ! Az van ebben a hirdetésben, hogy sürgős munkára való tekintettel becsábitják az embereket 12 órai műszakra és most már a múlt évtől a tengelykohóban, a váltóműhelyben, az óhengerdében, a bocs- és sinsorozat című műhelyrészben, az acélöntödében 12 órát dolgoznak állandóan és rendszeresen, sőt az acélöntödében napi 16 órát dolgoznak, ebben a legsúlyosabb, legbaromibb munkát igénylő üzemben már 16 órát dolgoznak. Ahol pedig már ezt a rendszert bevezették, ott nincs visszatáncolás. Mondom, csalással, svindlivel csinálják meg ezt, azzal csábítják be a munkásokat — mert nem akarnak a munkások a mai nehéz viszonyok között 12 órát dolgozni — hogy csak egy bizonyos határideig tart ez a meghosszabbított munka, amikor azonban már bejöttek, az rendszerré válik abban az üzemben. Ezért kellett nekünk frankvitát folytatnunk, mert felfogásunk szerint ez igazán a nemzet érdekében való. Hogy azután ennek az ügynek likvidálása csak ugy történhetik meg, hogy a túloldal kormányzati rendszerének meg kell buknia és át kell adnia helyét egy olyan objektiv kormányzatnak, amely sem erkölcsileg, sem büntetőjogilag nem részes ebben a kérdésben, az csak természetes. Ezért látom tehát nagyon fontosnak ezt a magam részéről, s ezt a nemzeti szerencsétlenséget akarom elhárítani azzal, hogy magam is követelem, hogy a kormány menjen el helyéről s adja át ennek az ügynek likvidálását egy olyan kormánynak, amely nem vádolható azzal, hogy talán részrehajlással van ebben az ügyben. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, elég tárgyilagosan és röviden fejeztem be a frankvitát a magam részéről, ugy hogy nem lehet panaszuk a képviselő uraknak. Konzekvenciám azonban, azt hiszem súlyosabb, mint ahogy önök gondolták, mert az a kitétel volt beleszőve, hogy : majd a magyar milliósok hamisításának legközelebb meginduló vitájában. A horizonton ugyanis már jelentkezik egy nagyon furcsa összefüggés, mert Sárospatak közel van Olaszliszkához. (Lendvai István : Moszkva nagyon közel van Olaszliszkához !) Az a tény, hogy a magyar milliósoknak megvan a magukcsodarabbija, ugyanúgy a frankhamisításnak is megvan a maga csodarabbija, frank arkangyala. (Berki Gyula : Ott még bélyeget is hamisítottak a közelmúltban ! Ugy látszik, rossz népek laknak azon a vidéken I) Paritásos alapon megy a do^g. Beszédem befejezéseként, sajnos, már csak egy kérdéssel tudok foglalkozni : a titkos társaságok felosztásának kérdésével. Az én álláspontom ebben a kérdésben — amint azt a folyóson volt szerencsém kifejteni néhány tekintélyes egységes párti képviselőtársam előtt is — speciális álláspont. Hangsúlyozom, ez az én egyéni álláspontom. A titkos társaságok ügyében nem tartom fontosnak, ad-e a kormány rendeletet, amellyel feloszlatja a létező titkos vagy nem titkos társaságokat, a kellemetlen társaságokat. Én ezt nem tartom fontos lépésnek. Olyan mindegy az nekem, hogy ez a kormányrendelet megjelenik-e vagy nem. Nekem az a fontos, hogy lényegben mi történik. És ha azután — ami már csak forma — megjelenik egy rendelet, amellyel az összes közfunkcionáriusokat eltiltanák minden titkos alakulatban való részvételtől, én azt helyeselném, de mondom, nem tartom fontosnak, ki adjaa kormány ezt a rendeletet. Nekem sokkal fontosabb volna, ha a kormány nem adna ki ilyen rendeletet, de a titkos társaságokban való részvételt és működést, legfőként pedig annak a szellemnek az érvényesülését, amelyet a titkos társaságok kitermeltek, lehetetlenné tenné. Ez azonban nem egy rendelet kiadásától vagy ki nem adásától függ. Ha a rendeletet ki is adják, a titkos társaságok tagjainak és urainak ezer módjuk van különböző, nem titkos és legális egyesületek tagsága révén összejönni, beszélgetni és mindazt valóra váltani, amitől én igen félek. Itt most be kell kapcsolódnom a Viczián képviselőtársam által elmondottakba. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt ; kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Reisinger Ferenc. Azonnal befejezem. Igy most már nem kapcsolódom bele Yiczián képviselőtársam beszédébe. Nagyon szerettem volna ugyan leszögezni azt, hogy Viczián képviselő ur is, mint orthodox egységespárti, lehetségesnek tartja a magyar bíróság függetlenségének azt a furcsa formáját, hogy a vádlott jellel adja tudomására a bírónak, hogy egy elvi felfogáson vannak. Most még csak azt kívánom kifejteni, hogy alkotmányjogi garanciákat kell látnunk, mert csak akkor hiteles és gilt a kormány intézkedése. Ehhez nem pártközi értekezlet és konferencia kell, hanem tények kellenek hozzá. Törölje el a kormány a háború esetére szóló, még ma is érvényben lévő kivételes törvényt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) állítsa helyre az esküdtbiróságot, törölje el a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényt (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és akkor a vádlottaknak majd nem áll módjukban — é-?