Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 54Í. ütése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 185 világ munkásainak elismert ünnepét: május elsejét. Tekintet nélkül arra, hogy valamely állam rokonszenvez-e a szocializmus céljaival, a munkásosztály nagy és nemes törekvéseivel, alig van európai állam, mely ne tartaná tiszteletben a munkásosztálynak ama legsajátosabb jogát, hogy törekvéseinek erőteljes hangoztatására, fajra és nemre, nemzetiségre és korra és országhatárokra való tekintet nélkül, az emberi szolidaritás jegyében május 1-ét megünnepelje. Az európai nemzetek kulturközösségéből zárja ki magát az az állam, amely az erőszak erejével, önkénykedő hatalmaskodással s a munkásosztállyal szemben való rosszindulattól vezettetve, megtiltja a munkásosztálynak, hogy május 1-én ünnepet tartson és e napon hangoztassa a maga nagy és nemes céljait, a munka megbecsüléséről és az emberi jogok teljességéről. A szociáldemokrata párt a legélesebben tiltakozik a magyar kormánynak azon tilalma ellen, amellyel az egész országban eltiltotta, hogy a munkások és alkalmazottak május 1-ét megünnepeljék, vagy hogy erre a célra ünnepélyt vagy gyűlést tartsanak. Az ország szine előtt tiltakozunk e brutális és teljesen indokolatlan hatalmi túlkapás ellen. Meg vagyunk győződve arról, hoffv az ország jó hirnevét kisebbíti és hátrányosabb helyzetbe juttatja más nemzetek előtt az a kormányrendelet, (Up

y van! Timi van! a szélsőbalolanlon.) amely a magyar munkásosztály szájára lakatot tesz (Peyer Károly: Kínai falat akar emelni!), hogy a munka ünnepének napján meg ne nyilatkozhasson és törekvéseinek hangot ne adhasson. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Tiltakozunk ez ellen az erőszakos és indokolatlan tilalom ellen azért is. mert a magyar munkásosztály nem szolgált rá arra. hogy békés májusi ünnepét eltiltsák és a rendőri tilalommal meggátolják abban, hogy a világ munkásaival együtt a nagy kulturnemzetek osztályaihoz hasonlóan maga is megünnepelhesse a munka ünnepét. m A szocialista Munkásinternacionálé végrehajtótanácsa és a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége kiáltvánnyal fordult a világ munkásságához, hogy május 1-ét ünnepelje meg. Május 1-ének megünneplését ez alkalommal különösen indokolttá teszi a munkásosztály mérhetetlen szenvedése és elnyomottsága. amely a világháborúval szakadt reá. A munkanélküliség, mint a háború következménye, olyan méreteket ölt Európaszerte, amelyhez hasonlót a történelem nem tud felmutatni. Millió és millió munkás és munkásnő sülyed egyre nagyobb nyomorba és nélkülözésbe, mert a mai társadalmi rend nem biztosítja számukra a legelemibb emberi jogot: a munkához való jogot. Ugyanakkor, amikor milliók nélkülöznek és szenvednek a nyomor ostorcsapásai alatt, mert nincs se munkájuk, se keresetük, a munkáltatók nem riadnak vissza attól, hogy a napi munkaidő meghosszabbítására törekedjenek és ezzel is növeljék a munkanélküliségbe és nélkülözésbe taszított tömegeket! A munkásosztálynak kettős küzdelmet kell folytatnia: egyfelől, hogy védekezzék a munkanélküliséggel szemben, másfelől, hogy vezesse a 8 órás munkanapért való küzdelmet és lépésről-lépésre vivja ki a nyolcórai munkaidő törvényes elismerését. Ezt a küzdelmet jelenti a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciák egyezményeinek ratifikálásáért való sikraszállás is. Küzdeni kell a szociálpolitikai törvényhozás • fejlesztéséért, hogy ennek haladásával lebírhassuk mindazt a nyomort, veszedelmet és szenvedést, amely a munkásosztályra zúdul. A magyar munkásosztály valamennyi ország munkásságával egyetemben ez alkalommal is erősen hangsúlyozza törhetetlen békevágyát és tiltakozik minden háborús készülődés ellen. Tiltakozik a fegyverkezésnek minden neme ellen; tiltakozik az ellen, hogy szárazon vagy vizén, a nemzetek egymással fegyverkező versenyt folytassanak és a nép anyagi és szellemi erejét fegyverkezésre pocsékolják ugyanakkor, amikor milliók és milliók éheznek és szenvednek a nélkülözés ostorcsapásai alatt, amikor a nélkülözők seregestől öngyilkosságban keresnek menekvést, ugyanakkor, amikor a tüdővész pusztítása évről-évre nagyobb arányokat ölt és megtizedeli a dolgozó népet, amely képtelen védekezni a járványok és betegségek ellen. A munkásság tiltakozik a militarizmusnak, az imperializmusnak és a háborúnak minden fajtája ellen. A háborús veszély egyetlen ellenszerét a lefegyverzésben és az igazságtalan, esztelen, erőszakos, a gyűlölet szellemétől sugallt és a győzelem mámorától elkábított békeszerződések revíziójában látja, amelyek jóváteszik az elkövetett igazsátalanságokat. A béke biztosíték munkásosztály hatalmának növekedésében van, mert a munkásosztály anyagi és szellemi jólétének állandó emelkedése, szervezettségének egyre nagyobb mér. teke a háború ellen való háborúra késztet, hogy a társadalmat és a világot a háború pusztításaitól megmentse. A magyar munkásosztály jólétének emelkedését abban a küzdelemben látja, amelyet az ország demokratizálásáért folytat. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A munkásosztály erős hittel hisz abban, hogy a szocializmus megvalósulása az emberiség felszabadulása lesz, és a nyomortól, nélkülözéstől, kizsákmányolástól és a háború pusztításaitól szabadítja meg az emberiséget és lehetővé teszi, hogy az emberiség nemes képességei egy jobb, tisztább és szebb élet megvalósulására érvényesüljenek. A munkásság megingathatatlanul hisz a népek fejlődésében, a társadalmak baladásában, ezért tántoríthatatlan híve a demokratikus haladásnak és megvan győződve arról, hogy a reakció és a bolsevizmus hullámai nem vethetik vissza tartósan sem a fejlődést, sem a munkásosztály küzdelmét. Az osztálytudatos munkásság, ha visszatekint eddigi küzdelmeire, nyugodtan állapithatja meg, hogy rajta nem győzedelmeskedett a vérnek és a vasnak diktatúrája, mozgalmán nem diadalmaskodott az ellenforradalom és a reakció, erejét nem tiporta el a törvényenkivüliség és az üldözés. A munkásosztály minden ellenfelét legyőzte és a megpróbáltatásokon és szenvedéseken keresztüljutva, fokozott erővel, önfegyelemmel és eszméibe vetett nagy hittel folytatja küzdelmét egy jobb jövőért és a magyar munkásosztály szabadságjogainak kivívásért. A magyar munkásosztály mélységes testvéri rokonszenvét nyilvánítja azon országok munkásságával szemben, akik az ellenforradlom, a reakció és a fasizmus elnyomása alatt szenvednek és felszabadulásukért folytatnak harcot. A magyar munkásosztály szivébe

> zárrja a hősi küzdelem mártírjait, szivébe zárja Somogyi és Bacsó emlékét és nemes szolidaritással gondol Matteotti martiriumára is; együttérez a küzdőkkel és testvéri rokonszenvét és