Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

Í66 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926 hogy vádat emeljen, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha egyebet nem tudunk ebben az ügyben, akkor is aggodalommal kell néznünk, illetőleg meg kell értenünk, hogy aki sértett, az fel­figyel s mert hasonló esetről van szó megint, a régi reminiscenciák, régi szolidaritási szem­pontok, melyek egy kissé befolyásolhatják a kormány és más efféle tényezők eljárását, okot szolgáltatnak a skupulusra, hogy vájjon be fog-e következni a törvényszerű eljárás és a törvényszerű intézkedés! Nem arról van szó, hogy a magyar biróság jogkörébe be akarnak-e avatkozni vagy nem, csak arról van szó, hogy semmiféle mestersé­ges befolyás ne érvényesüljön sem kivülről, sem a biróság kebelében olyan irányban, amely valósággal világbotrány, európai botrány lenne, hogy ezeket az embereket esetleg nem büntetik meg vagy oly enyhén büntetik meg, ami már nevetséges vagy talán olyan formá­ban torolják meg, hogy a sértettnek semmi biz­tositéka nincs arra nézve, hogy ezek az embe­rek nem fogják ismételni cselekményüket. Máris látunk aggasztó jelenségeket. A kor­mány az egész nyomozás lefolyása alatt igen különöis szerepet tanusitott. Látjuk pl., hogy itt vannak nyilvánvaló bűnösök, akik ha a büntető kódexbe nem ütköző bűncselekményt követtek is el, de beismeritek, hogy oly nyilván­való, nagyfokú szabálytalanságot követtek el, amely után egy pillanatig sem maradhatnak állmi hivatalnokok. Itt van Baross Gábor és Zadravec püspök esete. Mit látunk? Ezek ellen az emberek ellen talán megindították a fe­gyelmi eljárást és felfüggesztették őket; de ez a fegyelmi eljárás húzódik már hónapok óta egy egészen liquid, tiszta ügyben és az törté­nik, hogy azok, akik bűnt követtek el és állá­sukra méltatlanokká váltak, ma is húzzák a fizetést a magyar nép adófilléreiből, még pedig a teljes fizetést. Nemcsak Zadravec püspök és Baross Gábor esetében van ez igy, hanem Nádosy Imre eseté­ben is. Márpedig ha a kormány csakugyan utálja a bűnt és csakugyan az ország érdeke, hogy ne keveredjünk bármiféle külföldi nem­zetközi-bonyodalomba; ha a kormány komo­lyan veszi hivatását és át tudja érteni, — mint ahogy mindig mondja — hogy ezek a csirke­fogók micsoda diplomáciai veszedelembe ke­verték ezt az országot; ha a kormány komo­lyan el van szánva arra, hogy az állam belső rendje ellen, de más államok rendje ellen sem enged az ő terrénumán semmiféle merényletet elkövetni, akkor szabad volna-e annak a bot­ránynak megtörténnie, hogy a pénzhamisitó banda főnöke, Nádosy Imre szintén mindmáig huzza a teljes fizetését? De nemcsak ez törté­nik, hanem az is, ami a bűnvádi perrendtartás és a Btk. szempontjából igen súlyosan latbaeső kérdés, egy indicium, amely feljogosit annak feltevésére, hogy itt csakugyan^ bűnpalástolás folyik, hogy a kormány mindmáig nem utasi­tötta- az ügyészséget, hogy Nádosy Imre ellen, Windischgraetz ellen vagy mások ellen bűn­ügyi biztosítási végrehajtást kérjen, (ügy van! balfelől.) Amikor ilyen kedvezéseket látunk és ami­kor tudjuk, — Briand még jobban tudja, mint mi — hogy 1925 decembere és január egyné­hány napja egyenesen tervszerüleg meditálva akként telt el, hogy a bűnt el akarták palás­tolni, kibontakozási terveket kerestek, akkor az esetben, ha a sértett a maga igazságos jo­gainak védelmében azt mondaná, hogy: ha pe­dig ez, az eljárás folytatódik tovább és a ma­évi április hó 29-én, csütörtökön. gyár igazságszolgáltatás mindenesetre egy ha­talmi befolyás következményeképen csődöt mondana, látszat-itélet lenne, akkor sérelmeit egy más fórum elé viszi s úgyszólván diplo­máciai üggyé fogja fokozni, — ha a sértett erre az estre ezt helyezi kilátásba — ebben nem iátok semmit, ez nem érinti az önérzetemet, nem korbácsol fel és nagyképű kijelentésekre nem ragad, mert azt mondom, hogy ha Ma­gyarország volna ugyanabban a relációban Franciaországgal, mint amelyben Franciaor­szág van Magyarországgal, én is igy nyilat­koznám a francia bíróságokról és a francia kormányról. (Láng János: És mit szól a ruhr­vidéki frankhamisitáshoz? Ha ön magyar em­ber, szégyelje magát, hogy igy beszél! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Láng János képviselő urat kényte­len vagyok rendreutasítani. (Peyer Károly: A frankhamisitók szégyeljék magukat, meg a barátaik. A bombavetők szégyeljék magukat, meg a barátaik is! — Láng János: Én nem voltam bombavető! — Peyer Károly: Akkor ne is szégyelje magát! — Láng János: Szegy él­ném magam, ha ilyen magyar ember volnék. — Zaj.) Csendet kérek! Rupert Rezső: Én nem ismerek egyoldalú nemzeti önérzetet. Követelem a magam szá­mára a nemzeti önérzet jogait, de ha a magam számára követelem azt, hogy egy külállam a mi sérelmeink megtorlására és érdekeink vé­delmére teljes szigorral lépjen fel és ha azt látnám, hogy ezt egy osztrák vagy más ható­ság nem cselekszi, azt mondanám, hogy nem­zetközi üggyé teszem a kérdést, mondom, ha ezt a magam számára megkövetelem, akkor megengedem más nemzet fiának is, hogy a sa­ját nemzetének önérzete és becsülete jogán ugyanezt követelje velünk szemben. Mindig attól függ, hogy bizonyos szuppo­ziciókra, esetleges prognózisokra milyen alapja van valakinek. Itt csak utalnom kell 1925 de­cemberére, amelynek egyik koronatanúja, egyik végzetesen cselekvő főszereplője, a tisz­telt államtitkár ur itt ül. Mi történt akkor de­cemberben? Mindaddig, mig a hágai táviratok nem jöttek meg, mig a hágai táviratok nem kény szeritették a kormányt arra, hogy valamit cselekedjék, hiába tudta, hogy Nádosy a do­logban benne van, nem siet a ministerelnök­höz. átadni tudomását, informálni őt és a mi­nisterelnök sem volt kiváncsi arra, hogy mit tud ez a Nádosy. Folyt a tudatos eltussolás, mert én másnak nem tekinthetem az államtit­kár ur tényét sem, aki december 30-án vagy 29-én eljárt, üzeneteket vitt, közben, december 17-én referált a ministerelnöknek, de ugyan­akkor, amikor közönséges kis törpe kérdések­ről szükségesnek tartotta a referálást, elfelej­tette, hogy a Nádosy-ügyről is referáljon a ministerelnök urnák. De már sokkal tovább vagyunk. Rakov­szky Iván belügy minister ur, aki privát laká­sára hivtaa fő-bűnösöket, többek között de­cember 24-én is, eniliti a frankbizottság előtt tett vallomásában, hogy már december 24-én szóba került a Térképészeti Intézet, szóba ke­rült Gerő neve és szóba került a Nemzeti Szö­vetség is. Hogyan kerülhetett szóba? Csak mint szereplők, mint tényezők kerülhettek szóba. Miért nem kerültek más intézmények, más emberek is szóba? Miért épen ezek? De már ennél is tovább vagyunk. Rakov­szky Iván belügyminister ur t legutóbb be­ismerte, hogy már december 24-én szó volt egy kibontakozási tervről. Nem is folytatom tovább ezt a skálát, csak arra utalok még, hogy ime azt látjuk, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents