Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

"À nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó ~27-én, kedden. 11 hogy a termelés a kollektivizmus bizonyos idejében és fokában a mélypontra jutott, a termelés folyton kevesbedett, nemhogy több lett volna, a fogyasztás pedig nr»nd szűkebb határok közé szorult, a nyomorúság folyton nőtt. Pedig a termelési eszközök bizonyos tekintetben akkor köztulajdonba voltak véve, mert az állam a termelés minden ágára rátette a kezét. (Kuna P. András közbeszól.) Nem tudom, hogy a képviselő ur mit ért köztulajdon alatt ? Köztulajdon az, amikor ha a szocialista állam lesz a közösség képviselője, akkor szintén az állam lesz az — a mai esetben a polgári állam — amely tulajdonba veszi és igy szintén köztulajdon, mert az állam képviseli az egész közösséget, az egész nemzetet. Ebben a tekintetben tehát a lehető legroszszabbak voltak a tapasztalatok, annyira rosszak, hogy a kapitalizmusért esengett és azt sirta vissza a magángazdálkodás. De hogy ez igy van, annak legklasszikusabb példája az orosz szovjet eljárása. Az csak kétségtelen, hogy az orosz szovjet Marx gazdasági teóriáin indult el és köztulajdonba iparkodott venni a termelési eszközöket, hogy igy a termelést felfokozza és szociális feladatait megvalósítsa. Néhány esztendei kísérletezés után azonban a marxi teóriákat az orosz szovjet sorban megtagadja és egymásután állítja vissza a magángazdálkodás lehetőségét Felszabadította a kereskedelmet, a gyáripart és jóformán nem is mert hozzányúlni a föld magántulajdonához. Azt lehet mondani, hogy az orosz szovjet igen erősen demokratizálódik és visszatér a kapitalizmus útjára. És ha ellenőrzés alatt is tart bizonyos iparágakat, ez végeredményben nem felel meg annak a teóriának, hogy a termelési eszközöket köz- és államtulajdonba kell venni. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az összesség tulajdonává vált vagyon tulaj donképen senki vagyona, az a vagyon valóban Csáky szalmája, (Drozdy Győző : Szénája ! — Kafoók Lajos : Csak Magyarországon !) amelynek gondozása, gyarapodása lehetetlen. (Kiss Menyhért : Sok szép milliárd úszott el vesztegetésekre ! — Kuna P. András közbeszól. — Pikier Emii : Vegye át ön a kormányt ! — Zaj.) Az én felfogásom szerint azok az elméletek, amelyek a szociáldemokrácia politikai és gazdasági elveinek kvintesszenciáját alkotják, nem valósithatók meg. A végcélt, a Marx-féle Zukunftsstaat-ot a szociáldemokrácia nem fogja elérni. Nem érheti el, mert minden államban állandóan milliószámra lesznek olyanok, akik ragaszkodni fognak a maguk kisebb vagy nagyobb magánvagyonához és akik a legvehemensebb ellenállást fogják tanúsítani annak a teóriának megvalósítása ellen, amely a Marx-féle Zukunftsstaat alapját alkotja. (Kabók Lajos : Sokat olvasott, de keveset ahhoz, hogy tudjon is valamit !) Citálhatnék nagyon sok szociáldemokrata írót is, nemcsak keresztényszocialistákat, akik ezeket a teóriákat, amelyeket az orthodox marxizmus s azok a pártok, amelyek a marxi alapot nem tagadják meg, sőt ma is magukénak vallják, ezeket a teóriákat kritikával illetik, bizonyitják, — legalább is az én számomra bizonyitják, mert hiszen mindenkit nem lehet meggyőzni egy álláspont helyességéről vagy helytelenségéről, nekem az a célom, hogy bebizonyítsam — hogy ezek a teóriák revízióra szorulnak, hogy az orthodox marxizmus idejét multa, hogy az élet és a haladás ezeket az alaptételeket megcáfolták, hogy az emberi természettel ellenkeznek és hogy ennek következtében a célkitűzés és hajszolása a munkásság részéről sokkal több áldozatot követel, mint amennyi eredményt el lehet érni. Ennek következtében tehát le kell térni erről az útról és rá kell lépni az evolúció - útjára, amelynek figyelemmel kisérése és befolyásolása mellett mindazok az igények, amelyeket a munkásság a maga szociális és kulturális helyzete iránt támaszt, megvedhetők és érvényesíthetők lesznek. (Pikier Emil : Garami megírta a múlt va*., sárnap a Népszavában !) Annál jobb. (Lendvai István: Mit irt 1919-ben ? — Pikier Emil : Ön irt Göndör Ferencnek és Müller zsidó ezredorvosnak ? — Zaj.) Elnök : Lendvai és Pikier képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Kabók Lajos : Mit irt az ezredorvosnak ? — Zaj.) Haller István : Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hog3' szives türelmét még egy ideig igénybe vegyem és a kereszténvszocializmusról ejtsek néhány szót. (Halljuk ! Halljuk !) A keresztényszocializmus nem vesz egy mesterségesen megkonstruált embert, hogy ahhoz képest alakitsa át a társadalmat és az embert. Ugy veszi az embert, ahogy megvan teremtve a maga szellemi és anyagi .igényeivel, hibáival és erényeivel együtt és éppen ezért nem is csinál magának előre megkonstruált szocialista államelméletet. Inkább ekletikusan válogatja ki azokat az alkalmakat, amikor segítségére lehet a munkásságnak ; megnézi azokat a sebeket, amelyeket gyógyítani lehet, számbaveszi azokat a gazdasági állami és társadalmi erőket, amelyeket a munkásság helyzetének javitására lehet fordítani. Iparkodik tehát teória, egy külön kiépített rendszer nélkül eklektikus módon ugy segíteni a munkásságon, ahogy az adott viszonyok között élhet. Ebben a törekvésében a munkás önszervezkedésének minden fegyverével él. Ezeket a fegyvereket jogosnak tartja akkor is, hogyha ezzel a gazdasági életet egy-egy pillanatra megállítja s ha végeredményben ártalmára is van átmenetileg a gazdasági életnek, mert ha megegyezéssel nem tudja a célt elérni, és ha méltányosságot nem tud kiprovokálni a tőkétől a munka számára, akkor igenis a harc eszközét is jogosnak és igazságosnak tartja. E tekintetben, ebben az eklektikus eljárásban mi kongruensek vagyunk Macdonalddal, aki azt mondja (olvassa) : »A szocialista elmélet szerepe az, hogy vezessen és kalauzoljon. A hajós a nyilt tengeren bizonyos jeleket követ, bizonyos pontokon fordít a kormánykeréken és ha az elhagyott jel már nem vezetheti tovább, más jelek után igazodik és igy megy a hajó. A szocializmus ugyanezt teszi. Módszere nem dogmatikus, mint egy pincétől padlásig sorjában fölépített ház munkája, hanem organikus és kísérleti módon épit tovább, előbb a legsürgősebb és a legnyomasztóbb bajokat távolítja el egy bizonyos terv szerint és egy bizonyos szervezési rendszer elveit követve.« Ez a keresztényszocializmus metódusa, amely az adott körülményiekhez és viszonyokhoz alkalmazkodva iparkodik a soha szem elől nem tévesztett célt elérni, a munkásságot belekapcsolni ugy az állami életbe, hogy mindenki tudja, de a munkás is érezze, hogy a legmegbecsültebb része annak az állami életnek is olyan oszlop, amelynek gyengítését mindenki kivétel nélkül bűnnek és veszedelmesnek tartja az állam biztonsága szempontjából. A mi felfogásunk szerint nem a magántulajdont kell eltörölni, hanem a nyomorúságot. (Ugy imn ! a jobboldalon és a középen.) nem a magántulajdont kell kioperálni a gazdasági életből, hanem a magántulajdon funkcióit kell megjavítani és itt van a feladata és hivatása a demokratikus parlamentnek és nemzetgyűlésnek. A magántulajdon elve alapján vagyunk, a kapitalista termelési rendet ma mással helyettesithetőnek nem tartjuk, azonban tisztában vagyunk azzal, hagy az igazság és méltányosság követelményét az államhatalomnak kell érvényesíteni a tulajdonossal szemben. Vagyis a magánvagyonnal való élést lehet szabályozni, a magánvaayonnal való visszaélést lehet büntetni.