Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. érthetetlen ipari protekcionizmust eredményeznek, hol keresendők. A költségvetés birálatánál rátérek annak a kérdésnek fejtegetésére, vájjon a szanálási törvény végrehajtása terén megtett-e a kormány mindent, amit a szanálási törvény szerint meg kellett volna tennie, s amit részben a törvény betűje, részben az erkölcsi felelősség, amely minden kormánnyal szemben fennáll, feltétlenül kötelességévé tett volna. A szanálási törvény, mint nagyon jól méltóztatnak tudni, — ezt nem nekem kell a mélyen tisztelt képviselő uraknak magyarázni — szigorú marsruta, amely félévről félévre megszabja a kiadásokat és azokat a bevételeket, amelyeket a kormánynak feltétlenül fel kell hajtania, hogy a kiadások fedezve legyenek. Ez a szanálási törvény az első négy félévre deficitet mutat és csak az ötödik félévben, az 1926. év első felében érkezünk el a szanálási törvény alapján addig a pontig, hogy a deficit megszűnik és 13 millió felesleg mutatkozik. Nem akarom azt állitani, hogy a kormány ezen egy hajszállal sem változtathat, hogy egy fillérrel sem szedhetne be többet, mint ami a szanálási törvényben tervezve van és hogy kiadásainak is azokra az összegekre kell szorítkozni, amelyek a törvényben benne vannak. Ilyen ostobaságot nem kívánok állitani. Azonban egy kétségtelen, az, hogy ez egy iránytörvény, amely bizonyos kereteket ir elő, azokon belül bizonyos latitüdök kétségtelenül elismerendők és lehetségesek; de senimiesetre sem lehetságes az, hoy a kormányzat egyfelől a bevételi oldalt 156—160 millióval felemelje a gazdasági egyedek teherbíró képességének végleges tönkretételével és ugyanakkor, ami igy többlet előállt, azt ne arra a célra fordítsa, ami a szanálási törvényben előiratik, t. i. az országnak gazdasági és pénzügyi regenerálására, hanem elköítse egyszerű adminisztrációra. Márpedig^ ha méltóztatnak nézni a mélyen t. kormánynak mostani költségvetését, a következő adatokat fogják találni. Megjegyzem, hogy én a költségvetésből a könynyebb összehasonlítás kedvéért az aranykorona összegben kifejezett tételeket vettem, miután aranykorona összegben is kitűnik a költségvetés mellékletéből az, amit a kölségvetés pengőben mutat ki. Az 1927 : IV. te, a szanálási törvény szerint államadóssági terhekre 71,660 000 korona, tehát az egész budgetnek 15 '9% -a kell, hogy fordittassék; adminisztrációra, amiben benne vannak személyi és dologi kiadások, 313,800.000 koronát, vagyis a költségvetés 81%-ának kellene fordítani; beruházásokra 12 milliónak, vagyis 3-1%-nak, s az összes kiadás lenne a költségvetési tervezet szerint 387 millió. Ezzel szemben a ^ kormány által most beterjesztett költségvetés államadóságra csak 69 milliót irányoz elő, vagyis kettővel kevesebbet mint a szanálási törvény előirt, ellenben adminisztrációra az előirányzott 313 millió helyett 410 millió fordittatik és beruházásokra változatlanul marad az a 12 millió, amit a szanálási törvény tervezett, ugy hogy majdnem százmilliós manco mutatkozik a két költségvetés közt és ez a manco kizárólag fizetésemelésekre és dologi kiadások emelésére fordittatik. tehát kizárólag adminisztratív kiadásokat szolgál. Hogy ez az adminisztráció azután abban a tekintetben milyen, hogy mennyi abból az aktiv adminisztráció, mennyi a nyugdijasoké, mennyi a személyi és mennyi a dologi, erről a következő rövid kimutatás szól. Az alaptörvény, a szanálási törvény az aktív adminisztrációra vagyis az aktiv állami alkalmazottak fizetésére 250 milliót irányoz elő, a mostani NAPLÓ. XLII. évi április hó 29-én, csütörtökön. li$ költségvetésben pedig ugyanezen a címen 337 milliót vagyis 87 millióval többet irányoznak elő. Nyugellátás címén előirányoz a szanálási törvény 63 milliót, a mostani költségvetés 73 milliót. Az aktiv adminisztrációból személyi kiadást előirányoz a szanálási törvény 178,600.000 koronát, a t. minister urnák a költségvetése 247,600.000 koronát, dologi kiadásokra előirányoz a szanálási törvény 71-6, a mostani előirányzat 89-8 millió koronát. Konstatálom, hogy mig az államadóssági terhekben csökkenés mutatkozik, a beruházásokra előirányzott összeg pedig változatlan marad, az egész

/ óriási különbség a két költségvetés közt kizárólag és tisztán az adminisztrációra fordittatik, vagyis a mélyen t. kormányzat a helyett, hogy iparkodott volna a szanálási törvényben megállapított kiadási kereteket lehetőleg leszállítani, kereken százmillióval többet ad ki adminisztráció címén, mint amennyit a szanálási törvény előirt. , Pedig az a takarékosság nem olyan nagyon ördöngös mesterség, mert ha azt vizsgáljuk, hogy a. mélyen t. kormány milyen útonmódon segíthetett volna ezeken a bajokon és milyen módokon akadályozhatta volna meg, hogy igy felduzzadjon különösen a személyi kiadások költsége, ami abszolút indokolatlan is, mert fel kell tételeznem a minister urakról, a többségi pártról és a 33-as bizottságról azt a komolyságot, hogy mikor a szanálási törvényt megalkották, már figyelembe vették az 1926. évre azt a fizetésemelést, amely a tisztviselőket jogosan megilleti.,. (Bud János pénzügy minister: Semmit sem vettek figyelembe!) Bocsánatot kérek, akkor ezzel a szanálási tervezettel menni a külföld elé, amelyről előre tudja, hogy be nem tartható, ez az államférfiúi előrelátás hiánya és félrevezetése a külföldnek és az országnak. Vagy volt komoly tervezet, akkor tessék betartani, vagy nem volt komoly s akkor benne van a kritikája az egész kormányzati rendszernek, mert maximumot belevenni az ország megterhelésénél és minimumot venni a tisztviselők fizetésénél, ez nem komoly dolog. Ha a t. kormány tudta, hogy annak a tervezetnek, amelyet a külföld elé terjesztett szanálási törvény alakjában, amely miatt ellenőrző biztos jött ide és van itt szerződés alapján, amelyet a külállamokkal kötöttünk, ha tudta, hogy ennek ura nem lehet, hogy ezt a törvényt betartani képtelen, akkor nem lett volna szabad oda terjeszteni a törvényt. De mert odaterjesztette, tudom, hogy az egy komolyan kiszámított törvény volt és bár Kállay Tibor volt pénzügyminister úrral szemben abszolúte ellenzéki állásponton voltam, abban a tekintetben jól ismerem, hogy nem ad ki a kezéből olyasmit, aminek alaposságáról meg nincs győződve. De más a helyzet. Önök nem tudtak ellenállni azon különféle nyomásoknak, amelyek a kormánnyal szemben időközben bizonyos körök részéről érvényesültek. Pedig méltóztassék azt az egyet tudomásul venni, hogy az államférfiúi kvalitásnak első és fő kelléke az, hogy amelyik ponton megálltam és amit a nemzet érdekében félreérthetetlenül szükségesnek tartok, arról én azután magamat sem jobbra, sem balra, sem előre, sem hátra semmiféle mozgagalom által eltérittetni nem engedem. Ennek a következménye az, mélyen í minister ur, hogy itt most az adózó közönséget a szó szoros értelmében ki kell fosztani és nincs egy gazdasági ág az országban, amely a tönk szélén ne állna. És mi a következmény? Tessék a Kansz. számait elolvasni hogy meg van-e a 22