Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-541
144 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. lottuk, hogy a nyilt választójog mellett a demagógiának nyújtunk tág teret. Lezajlott itt pár választás a legutóbbi időkben — gondolom kettő-három — nyilt választójog mellett, a neveket feleslegts felsorolnom és nem hiszem, hogy valaha az életben nagyobb demagógiát lehetne kifejteni, mint kifejtettek ezekben a kerületekben a választások alkalmával. A különbség csak az, hogy lehet demagógiát kifejteni titkos választás esetén is, csakhogy titkos választásnál annak a választónak megvan a módja és lehetősége, hogy ugy szavazzon, ahogy akar, ami a nyilt választásnál nines meg és ha ugy szavaz valaki nyilt választás esetén, ahogy meggyőződése diktálja, még éveken keresztül is érzi a bőrén ennek következményeit, ha másra mer szavazni, mint akit a kormány, a hatalom kijelöl, illetőleg aki a hatalmi csoportot képviseli. Egy községi jegyző az öngyilkosságba tud kergetni valakit, ha akar, mert erre a mód és lehetőség megvan, a marhapasszustól kezdve a földosztásig. És próbáljon ez ellen valaki fellebbezni vagy a jegyző vexaturájával szembeszállni! Azt hiszem, ez nagyon roszszul végződnék reá nézve és végre is a vándorbotot lenne kénytelen kezébe venni, mert nem birná a szekatúrát. Ez mind megtörténhetik. Nem mondom, hogy megtörténik, de megtörténhetik. Történtek esetek és kisérletek, amikor az illető erkölcsi bizonyítványába beírták, hogy a választásnál kire szavazott^ mikor az illető iparengedélyt kért. Megtörténhetik, hogy ezek a panaszok nem jutnak teljes egészükben kifejezésre, ez azonban annak tudható be, hosiy azok az emeberek még panaszkodni is félnek, hogy a nevük valaha is nyilvánosságra kerül, hogy panaszkodni mertek. Ennek az eerész rendszernek a megváltoztatása csak a titkos választójog mellett lehetséges, amely nem egy pártnak a hatalmi törekvése és amelyet nemcsak mi képviselünk, hanem képviselnek Angliában a legjobb angol konzervatívok, sőt a reakciósnak mondható pártok is s amely követelés hozzátartozik a demokráciához, amely nélkül helyes államkormányzatot elképzelni nem is lehet. A Bethlen-kormánynak sikerült magáról elhitetni idehaza, de főképen külföldön, hogy ő nélkülözhetetlen. Azt mondják ki jönne Bethlen helyébe, ha Bethlen megbuknék. Mindnyájan hajlandók vagyunk! és mindegyikünket utol fog érni a végzet, egyikünket előbb, másikunkat utóbb és ekkor mégis csak gondolkodni kell ezen is. Ez tehát nem olyan prorbléma, amelyet igy el lehet intézni. De ennek a külföldön sikerült talajt szerezni és azt mondták, ha a Bithlen-kormány megbukik, Magyarországon újból a bolsevizmus jön. Borzasztóan ártottak azok az ország jó hirnevének és hitelének, akik ilyen hireket terjesztenek. Mert kérdezem, micsoda bizalom lehet a külföldi tőkében, vagy külföldi kormányokban, amelyek feltételezik egy országról, hogy csak addig nem jő a bolsevizmus, ameddig ez a kormány van és ha ez a kormány megbukik, vagy Bethlen meghal, akkor mindjárt visszajön Károlyi Mihály és Kun Béla és átveszi az ország kormányát. Ez a legsúlyosabb nemzetgyalázás, amelyet csak elképzelhetünk, mert semmi se árt többet a nemzetnek és a nemzet érdekeinek, mintha^ ilyen hireket terjesztenek külföldön. Az egész f világ békére vágyik. A magyar nép is békére vágyik, s mi is azt akarjuk, hogy békénk legyen és hogy az igazságtalan béke revideáltasisék és lehetővé váljék ebben az országban minden társadalmi osztályhoz tartozó egyén számára a tisztességes évi április hó 29-én, csütörtökön. megélhetés. (Mayer János földművelésügyi minister: Ez helyes!) Ezt azonban nem lehet elérni azzíal, hogy idebenn ellenségeket teremtünk és nem lévén nemzetiségek, másokkal próbálunk hadakozni és kellemetlenkedni azért, | mert félünk tőlük, mert megmondják az igazat és olyan inditványokát tesznek, amelyek a nép érdekében valók. A loearnoi szellemnek, amely ma már a NépszöveitJséget áthatja, kell érvényesülnie Magyarországon is és ennek a loearnoi szellemnek megteremtése érdekében kell dolgozni mindenkinek, aki azt akarja, hogy Magyarországon a gazdasági és politikai élet végre nyugvópontra jusson. Azt látjuk azonban, hogy ez_ csak kölcsönös jóindulat alapján történhetik. És ezt a kölcsönösséget és jóindulatot nemcsak Magyarországra értem, hanem azokra is, akik Magyarország területéből jelentékeny részt kaptak, mert csak igy lehet elérni, hogy a népek kölcsönösen kibéküljenek és csak Locarno szellemében teremthetjük meg a kibékülés helyes alapját. De ennek az előfeltétele az, hogy először itt Magyarországon teremtsük meg Locarno szellemét a társadalmi osztályok között, és küszöböljük ki az ellentéteket, amennyire már az lehetséges és tegyük lehetővé, hogy mindenki meg tudjon élni és ne a bosszútól vezetett fantaszták és futóbolondok által kezdeményezett szervezetek legyenek az államéletben az irányadók és ne ugy nézzék a hazafiságot, hogy Kechnitz Jenő vezér pl. a turáni törzshöz tartozik-e vagy nem, hanem inkább azt tegyék lehetővé, hogy senkinek hazafiságát se vonják kétségbe, hanem mindenkinek tegyék lehetővé, hogy itt az ország érdekében dolgozni txidjon. Ha azt akarják, hogy itt a loearnoi politika érvényesüljön, ua-y ne feledjék el, hogy ennek alapja az általános, egyenlő és titkos váasztói jog, valamint a béke megteremtése minden irányban és minden vonalon. És miután az erre való törekvést nem láttam a Bethlen-kormány részéről, hanem meg vagyok győződve arról, hogy ennek ép az ellenkezőjét csinálja minden okom megvan arra. hogy a kormány iránt változatlan bizalmatlansággal viseltessem. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor a vitában a magam részéről résztveszek, nem azért teszem, hogy a vitának azt a mértékét, amely már-már valósággal az obstrukció jellegével bir, a magam részéről is tápláljam, hanem kizárólag azért tartom szükségesnek, hogy felszólalásomban a < költségvetésre vonatkozóan bizonyos megjegyzéseket tegyek, mert a vélemény csak akkor válhatik testté, ha szavakat talál. Nem vagyok ugyan abban a szerencsés helyzetben, mint szociáldemokrata t. képviselőtársaim, akik mindig a százezrek nevében beszélhetnek, miután az én hátam mögött, akik ezzel megbíztak, nincsenek százezrek, azonban meg vagyok győződve arról, hogy ha azokkal, amiket mondani kénytelen leszek, használhatok, ugy ez százezreknek fog javára szolgálni. (Halljuk! Ralijuk! — Kabók Lajos: Ugy legyen!) Ami azt a vitatkozási modort illeti, amelyben a mostani költségvetési vita folyik, ne vegyék rossz néven szociáldemokrata t. képviselőtársaim, de én a szólásszabadságnak ily mértékű kihasználását nem tartom helyesnek és nem tartom a nemzet érdekében valónak. Amilyen mértékben és amilyen férfias nyiltsággal