Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-541
A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 141 tisztviselők fizetését az állami tisztviselők fizetésének arányában emelni kell, a negyedévenkint szokásos segélyeket emeljük fel és arra történt hivatkozás, hogy az államnál ugyanez történt, hogy az államnál nemcsak a fizetések emeltettek, haneni az úgynevezett negyedévi segélyek is. Amidőn az illető referenshez kérdést intéztem, mondván, hogy ez lehetetlenség, mert hiszen a költségvetésben ennek sehol sem látjuk a nyomát, azt mondta: dehogy nem, minden egyes címnél van egy rovat, amely azt mondja: jutalmak és segélyek és ezen a címen van elkönyvelve az a pótfizetés amely minden tisztviselőnek még külön negyedévenkint úgynevezett negyedévi segély fejében jár. (Gaal Gaston: Úgynevezett sonkapénz!) Igen sonkapénznek nevezték, karácsonykor meg másnak. Mindenesetre tiszta helyzetet kellene teremteni itt is. Teljesen lehetetlen állapot, hogy elfogadtatnák velünk egy költségvetést, vagy egy státusrendezéist, amelyben vannak különzöbő számok, a tisztviselők annyira elhalmozzák a képviselőket a beadványok r tömegével, hogy azokat elolvasni is képtelenség, s mikor mindezen túl vagyunk, kénytelenek vagyunk megállapítani hogy még mindig nem tudunk semmit, még mindig nem tudjuk, hogy mennyi az állami tisztviselők jövedelme, mert a rendes, legális jövedelmeiken kivül vannak olyan jövedelmeik, amelyek nincsenek meghatározva fixen, amelyek nyúlósak, amelyekről azt sem tudom, hogy ki állapítja meg, az illető osztályvezető-e, vagy az illető minister, s amelyek a költségvetésben jutalmak és segélyek címén vannak elkönyvelve vagy amelyek fedezésére más rovatoknál elért megtakarítások használtatnak fel. Mi annakidején a szanálási költségvetést abban a hiszemben fogadtuk el, hogy az a tervezet, amely a költségvetéshez mellékelve volt. tényleg törvény, amelyet be kell tartani, amelyen nem szabadi túlmenni, s amely mindenkire, elsősorban a kormányra kötelező. .Mi már akkor is hangsúlyoztuk aggályainkat, hogy valószínűnek tartjuk,^ hogy ez a szanálás nem fogja meghozni a kívánt eredményt, mert a terhek elosztása olyan igazságtalanul történt, hogy előre látjuk azt, hogy ez épen a keresőkre fog olyan terheket róni, amelyeket ők nem fognak kibírni. Most, amikor a szanálási időszak végén vagyunk, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nemcsak az volt igaz, amit mondtunk annakidején, nemcsak az teljesedett be, amit akkor jeleztünk, hanem annál sokkal több következett be, a pusztulásnak, rombolásnak olyan aránya, amelyet elképzelni sem mertünk ésl amely legutóbb, például a salgótarjáni esetnél jutott elég szemléltető módon kifejezésre. A pénzügyminister azonban olyan humorosan adja elő ezt az egész indokolásban, hogy ehhez egypár szót mindenesetre hozzá kell fűznöm. Azt mondja (olvassa): »A bevételek emelkedése a rokkantellátási adó rendszeresítésére és a fogyasztási adóknak és jövedelmeknek a fogyasztás fokozódásával kapcsolatos növekedésére vezethető vissza.« Ezt mondja a pénzügyminister az indokolásban, amikor statisztikával bizonyítják ma már az egyes érdekeletségek, hogy nemcsak a húsfogyasztás csökkent, hanem a kenyérfogyasztás is, sőt az egyéb elfogyasztott élelmicikkek mennyisége is csökkent, a lakosság számarányához viszonyítva. És erre a pénzügyminister a 43. oldalon azt mondja, hogy a bevételek emelkedése a fogyasztás fokozódásával kapcsolatos növekedésre vezethető vissza. Ilyen nagy közgazdaNAPLÓ. XLII. sági tájékozatlanságot elárulni mégsem volna szabad az ország pénzügyministerének, hogy az indokolásban olyanokat mondjon, aminek az ellenkezőjét ma már mindenki tudja. Szeretném nagyon,, ha a pénzügyminister ur megjelölné azt az osztályt, amelyre ezek a jelzők alkalmazhatók s amelynek fogyasztása emelkedett, úgyhogy a fogyasztási adóknak a fogyasztás fokozódásával kapcsolatos növekedésének tudható be az állami adóbevételek emelkedése. Azonban nem ez az eset, hanem amilyen arányban csökken a fogyasztás, olyan arányban emeli a pénzügyministerium és a kormány a fogyasztási adókat. Ennek következménye azután az, hogy tudnak pluszbevételt felmutatni. Az adókra vonatkozólag a második mellékletből a legszomorúbb kép tűnik elénk, amely szerint a szanálási költségvetésben a földadó 33, a házadó 20, a házhaszonrészesedés 35, a társulati adó 8, a jövedelem- és vagyonadó 60, összesen 156 millióban volt előirányozva; ezzel szemben a fogyasztási adók, a forgalmi adók, a vám-, só- és dohányjövedék összege 400 millió aranykoronában volt előirányozva. Mi következett be? Az 1926/27. évi költségvetésben az egyenesadóknál a 156 millióval szemben 136 millió szerepel, az indirekt adóknál, tehát a fogyasztási adóknál pedig 400 millió aranykorona előirányzattal szemben 481,951.103 korona. Mig! tehát az egyenesadóknál az előirányzott összegnél 20 millióval kevesebb, a fogyasztási és forgalmi adóknál majdnem 82 millió aranykoronával több a bevétel. Ezt nem tudom megérteni, itt újra rejtély van, inert a pélnzügyminister ur azt mondotta, hogy a forgalmi adót leszállítja 3%-ról 2%-ra, eltörli a házhaszonrészesedést ós ennek ellenére mégis többletet hoz ki. Nagyon szeretném, ha felvilágosítást kapnék, hogy minek tudható be az, hogy amikor a forgalmi adó 3% volt, akkor a költségvetésben elő volt irányozva 65 millió, — tényleg több folyt be — most pedig, amikor 2% a forgalmi adó, 103,600.000 aranykoronát irányoz elő a pénzügyminiszter, vagyis ugyanannyit, mint amennyi a múlt évben volt, (Gaal Gaston: Tehát csökkentette az adót! — Derültség.) Tehát a forgalmi adóban hol van a csökkenés 1 ? (Gaal Gaston: Majd behajtanak 160 milliót!) Tovább megyek. Meg vagyok győződve, hogy nem ennyi fog befolyni, hanem ennél lényegesen több 1 , Mindenki, aki érintkezik az ország lakosságának bármely osztályához tartozó egyénekkel, tudja ezt. A napokban volt nálam egy cipészmester, aki elhozta ámult évi forgalmi adó könyvét, minden hónapban le kellett róni a forgalmi adót és ezt mondottá: Rám 'kiszabtak havi 300 ezr korona forgalmi adót, amely több, amennyit a múlt évben a könyvekbe beragasztva, ellenőrizve 3% fejében fizettem. Hol itt a könnyítés? Tulajdonképen szemfényvesztés ez, amelynek hü tükre itt van ezekben a számokban, amikor a pénzügyminister ur maga is bevallja, hogy neki eszeágában sincs a forgalmi adót leszállítani. Megmondom, hogy mi történt! Oly nagy összegeket hajtottak be forgalmi adó címén, hogy ezeket az összegeket már a pénzügyminister ur is megsokalta, mert tulajdonképen nem 3%-ot hajtottak be forgalmi adó címén, hanem 5—6, sőt ennél is több százalékot. Ennek eredménye volt azután az, hogy a pénzügyminister ur most már viszszatért valamivel, de semmiesetre sincs itt könnyités és semmi esetre sem mondható — és legyen mindenki tisztában azzal, — hogy a for21
