Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. kőműves munkának elolvasása, megértése a laikus emberre nézve sokszor nehéz is, épen azért, mert előtte nem ismert jelek, szavak vannak, amik a működés titkosságát bizonyítják. Egész hosszú szótárt adhatnék elő, de csak szemelvényeket mutatok be. Például amikor a szabadkőművesek együtt voltak munkán és ^ azt akarták jelezni a többiekkel — persze működésük titkosságának biztosítása érdekében — hogy valami idegen, amint ők nevezik, profán ember van jelen, ezt ugy fejezték ki, hogy »esik az eső«. A páholy legfiatalabb tagját ugy nevezték, hogy »Benjamin«. Az előléptetést a felsőbb szabadkőművesség fokába »dijemelés«-nek nevezték. A pénzt, az előtt a krajcárt és a forintot, később pedig a fillért és a koronát ugy nevezték, hogy »kavics« és »tégla«. Ha a szabadkőművesek közös étkezést tartottak, azt ugy nevezték, hogy »vakolás«. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon kíváncsi erre a magyar nép !) Kérem t. képviselő ur nem mi hoztuk ide a titkos társaságok szervezetének ügyét ! Önök hozták szóba, hallgassák meg tehát most a kérdésnek minden oldalról való megvilágítását. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) A bort ugy nevezték, hogy »erős por«. A borsót »sárga homok«-nak. Azt, hogy enni, ugy mondták, hogy »vakolni«. Az ételt »anyag«-nak nevezték, inni azt jelentette, hogy »tüzelni«. A kenyeret »kő«-nek nevezték, talán azért, hogy mindenkit kővel dobálnak meg kenyér helyett. A kést »kard«nak, a villát »kapá«-nak, a poharat »fegyver«-nek, a palackot »ágyu«-nak, a sót »fehér homok«-nak, a vizet »gyenge por«-nak, a pálinkát »égető por-«nak nevezték és végezetül ha valaki meghalt, azt ugy mondták, hogy »örök keletre költözött«. És igy tovább. Nem célom — s nem is fontos, — hogy az egész szótárt idetárjam, mert azt hiszem, hogy ezekkel a példákkal is eléggé dokumentáltam azt, hogy amely szervezetben ilyen titkos nyelvet használnak, az a szervezet nem akar nyilvános lenni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) De továbbmegyek. A szabadkőművesszervezet három, u. n. szimbolikus csoportra oszlik : nevezetesen a tanonc-, a legény- és a mesterfokra. A skót ritus szerint pedig összesen 33 foka van. Nálunk ez a kettő egybe van olvasztva és mind a 33 fok megvan. És hogy mennyire titkos szervezet a szabadkőművesség, azt jellemzi az, hogy mind a 33 fok külön megvan szervezkedve és az alsóbb foknak se szabad tudni azt, hogy a felsőbb fokon mit csinálnak. Neveket említhetnék fel, hogy egyes közéleti férfiaink a 33 fok közül melyikben vannak. De itt is mellőzöm a szenzációt. Hogy a szabadkőművesség titkos szervezet, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem is vitás !) az is mutatja, hogy titkos jelei vannak. Minden egyes fokozatnak megvan a maga külön titkos jele, amit alkalmaztak például akkor, ha a páholyajtaján kopogtattak, és a kézfogásnál is. A tanoncjel pl. először két gyenge s aztán egy erős kopogtatás, A legény fok jele ennek ellentéte. Először egy erős, azután két gyenge kopogtatás. És végül a mesterfok jele három erős kopogtatás. (Propper Sándor : Ezt belépti dij mellett mutathatná !) Engedelmet kérek, de amikor arról van szó, hogy vannak-e Magyarországon titkos szervezetek, vagy nincsenek, nem tartom humoros dolognak és nem érdektelen a magyar közönség előtt, hogy valamely titkos társaság tagjai miféle jelekről is ismerhetők fel. Ugyanezeket a jeleket adták le a szabadkőművesek a kézszoritásnál is, amit »oroszlánfogás«nak neveztek s ez olyanformán történt, hogy mikor egy szabadkőműves kezet fogott valakivel '•vi április hó 29-én, csütörtökön. 121 s jelezni akarta, hogy ő szabadkőműves, annak á tenyerébe kézfogás közben belekopogtatta az előbb emiitett jeleket. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Önök ezt olyan komikusnak találják tisztelt szociáldemokrata képviselő urak ? (Propper Sándor : Ahogy előadja képviselő ur, az a komikus ! — Griger Miklós : Az a kérdés, igaz-e vagy nem? Igaz ! — Szabó Imre: Életemben először hallom! — Gaal Gaston : Mikor az ekrazitot csokoládénak nevezték, az nem volt komikus I — Sütő József : Kár az időt ezzel fecsérelni ! — Tetszés és élénk derültség a jobboldalon és a középen, — Gaal Gaston : Meg kell világitani minden oldaláról a kérdést ! — Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen. — Rothenstein Mór ; Nagy sötétség a túloldalon ! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Hogy ezek igy vannak, hogy ezek valóságok, ezek igazolására egész sereg szertartási könyvet tehetek le és teszek is le a Ház asztalára. De ezekről bárki másként is meggyőződhetik. Magam is alkalmaztam és kipróbáltam ezt az oroszlánfogást, amikor találkoztam egy ismerősömmel, akiről tudtam, hogy szabadkőműves és tenyerébe kopogtattam ezeket a jeleket. Az illető csodálkozva rámnézett és azt mondta: Hát te is ? — Mire én azt mondtam : Én nem ! (Derültség a jobboldalon és a középen!) Vannak még egyéb titkos jelek is, amelyek szintén azt jelzik, hogy az illetők közös titkos társaságnak a tagjai. Ezeket az üdvözlésnél alkalmazzák. Ennek a jele az u. n. »nyakjel«, ami a szertartás szerint a jobbkarnak derékszög alatt való hajlitása a nyak felé. Az egyes fokozatoknak külön ismertető jelei vannak. Nevezetesen ha a tanonc azt akarja közölni szabadkőműves testvérével, hogy ő szabadkőműves, az u. n. »torokjelet« adja le, ami azt jelenti, hogy vágják el a gégémet, ha megszegném eskümet. A legényfoknak a »szivjel« az ismertetőjele, amikor az illető kezét a szive felé teszi, ami azt jelenti, hogy tépjék ki szivemet, ha megszegem az eskümet. A mesterfokon az u. n. »mesterjel«-et vagy »hasjel«-et használják, ami azt jelenti, hogy vágják fel a hasamat, ha megszegem a titkos esküt- (Propper Sándor : De tovább aztán most már ne menjen ! Derültség) T. Nemzetgyűlés és t. Propper képviselő ur, ön azt mondotta, hogy tovább ne menjek? Hát én mégis tovább megyek, és olyan titkos jelet fogok most ismertetni, amely már rendőri szempontból is rendkívül fontos. Nevezetesen úgynevezett vészjelek is vannak. (Felkiáltások jobbfelől : Ejha !) Van kis vészjel és van nagy vészjel. A nagy szertartáskönyv a 61. lapján, (Derültség.) — amelyet a Ház asztalára leszek bátor letenni, — a következőket mondja. — Kérem, ez égészen autentikus! (Olvassa): »A kis vészjel akkor használandó, ha a testvér segítségre szorul. A nagy vészjel pedig csak a legnagyobb veszedelemben adható le. (Szomjas Gusztáv : Jön Héjjas ! — Élénk derültség.) Ha olyan sötét van, hogy az igy adott jel nem látható, ez szóval is megadható: F. Gy. Ö. — (Fiaim, gyermekei az özvegynek!) Özvegynek nevezik a szabadkőmives szervezetet, és a szabadkőművesek mind gyermekei az özvegynek, Abif Hivám özvegyének. (Tovább olvassa): »Erre a jelre vagy kiáltásra a testvér köteles a veszedelemben lévőt tőle telhetőleg segíteni és a veszedelemből kimenteni.« Azt mondottam, t. Nemzetgyűlés, hogy ez rendőri szempontból is nagyon fontos és én igazán nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, akármennyire humoros dolog is ez a profán közönségnek, méltóztassanak ennek a komoly oldalát is figyelembe venni, (Halljuk! jobbfelől.) nevezetesen ennek a kis vész jelnek és ennek a nagy