Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. 107 melyet a forradalmak utáni idők hoztak meg, a legkülönbözőbb és a legéretlenebb külpolitikai koncepciók születtek meg. Itt nemcsak a pártok, de a magántársaságok is ujabb és ujabb ötleteket szülnek arra, hogy vájjon Jugoszláviával kellene-e perszonális uniót létesiteni, vagy egy Romániával való perszionális unióval lehetne ezt a kis Magyarországot életképessé tenni. Vannak, akik nagy Mussolini-imádatukban egyenesen a szomszédokon keresztül Olaszországgal szeretnének szorosabb kapcsolatot létesiteni és vannak az ábrándozóknak legkülönbözőbb fajtái, akik talán Európán kivülre szállnak el fantáziájukban, hogy szövetséges országokat keressenek Magyarország részére. A képzelődés felhőiből le keli szállanunk. Itt vagyunk ezen a kis megcsonkított magyar földön. Itt nem lehet arról beszélni, mi volna, ha NagyMagyarország volnánk, ha önálló, független és nagy ország volnánk gazdaságilag, anyagilag és politikailag is. Függő ország vagyunk. Nemcsak a nagyhatalmak reánk kényszeritett igazságtalan trianoni békéje csinálja a függő helyzetet, hanem az ujabban vállalt szanálási törvény is borzasztóan függő, alárendelt gyarmati helyzetbe juttatta ezt az országot. Abban a helyzetben vagyunk tehát, hogy lépésről lépésre kell a gazdasági megerősödés útját járnunk, s ezzel parallel egy demokratikus és egyedül csak demokratikus belpolitikával és mindenféle forradalmi és ellenforradalmi maradványnak az épitőmunka útjáról való eltakarításával kell itt a nagy összefogást megcsinálni. És ez nemcsak a belső erőket koncentrálja, egészségesebbé fogja tenni ennek az országnak gazdasági helyzetét, hanem ezzel együtt értékessé fogja tenni magát a velünk való kapcsolat gondolatát a szomszédos és nem szomszédos országok előtt, ha ezzel az ilyen módon, a gazdasági roncsokból majdnem saját erejéből lábraállitott. A Magyarországgal, amely földrajzi fekvésénél fogva amúgy is útjába esik más országoknak, amelyek, ha velünk ellenséges viszonyban vannak, rajtunk keresztül nem köthetnek barátságos viszonyokat és szoros politikai és gazdasági szövetségeket. Tehát igenis szükségünk van arra, hogy Magyarországgal való kapcsolatot értékeljék és ezért a gazdasági, vagy akár politikai kapcsolatért áldozatot is hozzanak. T. Nemzetgyűlés ! Belekényszeritteteni magunkat egy föderatív államba vagy ha még nem gondolunk is a közjogi alakulatra, egy gazdasági alakulatba, egy gazdasági föderációba való belekapcsolódás szintén nem volna egészséges és őszinte megoldás. A kényszer nem volna egészséges annál is inkább, mert mi sem szolgálhatnók őszinte szivvel ezt a szövetséget, és nem kaphatnánk kellő ellenértéket sem egy ilyen szövetségtől. Arról r van e helyett szó, hogy az ország mai borzasztó helyzetében az lehet az okos külpolitika, ha nem egy országgal való kacérkodást folytatunk, amely luxust megteheti egy a maga lábán álló állam, és megteheti a monarchia nagy hatalmi apparátusa. És nem is imperialista politikáról van szó, hanem a lerongyolt embernek politikájáról és külpolitikájáról, akinek mindenfelől kell segítséget keresnie, ha az őszintén jön, de viszont meg kell magát becsültetnie minden oldalról, hogy önmaga is értékes szövetségesnek mutatkozzék. Egy demokratikus belpolitikával, helyes gazdasági politikával meg tudná azt a kettős célt teremteni a magyar kormánj^zat, hogy a politikai erkölcsöket is konszolidálja s kiküszöbölje a forradalmi és ellenforradalmi maradványokat, hogy a közgazdasági életet is stabilizálja, jobb gazdasági helyzetet teremtve, a munkanélkülieknek — és itt nemcsak a munkanélküli munkásokról beszélek, hanem a munkanélküli munkaadókról is — kereseti lehetőségeket nyit meg s akkor igenis az ország adómilliárdjait nem felesleges dolgokra költi az állam, hanem komoly befektetésekre, és ezeknek a pangó közgazdasági ágaknak felvirágoztatása után igenis nyitott ajtókkal önként és őszinte barátsággal fordulhatna azok felé az államok felé. amelyeknek amúgy is szükségük van a gazdasági kapcsolatra velünk. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) S akkor eljött az ideje annak, hogy teljes megbecsülés alapján követelje ezekben a gazdasági és esetleg politikai szerződésekben, hogy necsak ugy, mint eddig, a megkötött, vagy ezután kontemplált szerződésekben kis üzleti elvek alapján, a vámtarifákra ak valamivel, vagy jobban való leszállítása révén bizonyos kereskedelmi, gazdasági konvenciók köttessenek velünk, hanem akkor a trianoni béke alapján nagyobb engedményeket, a trianoni béke reviziója alapján területi és politikai engedményeket kell követelnünk és remélhetőleg ki is eszközölhetünk azoktól az államoktól, amelyek ilyen módon a belső politikai és gazdasági konszolidáció alapján álló Magyarországgal kell, hogy a maguk jól felfogott érdekében is nemcsak kis kereskedelmi konvenciók és ügyek terén menjenek el az engedékenységig, hanem a nekik terhes falatokat jelentő, Magyarországból hozzájuk csatolt meg nem emészthető területekből becsületes békerevizióval a békés zöldasztalnál maguk jószántából áldozatot hozzanak s adjanak vissza elvett területeket. Hisz ebből a mai helyzetből ez a kicsiny és ellenségektől körülvett ország, egy hajtóvadászat lehetőségét elgondolva, nem tudna kimenekülni évtizedek hosszú során át sem ; hanem kell, hogy a maga belső erőinek és őszinte szövetkezési szándékának megbecsül tetősével ezen apró engedmények helyett a trianoni békeszerződés revizióját, komoly területi és politikai engedményeket eszközölhessen ki békés és becsületes utón a szomszéd államoktól. T. Nemzetgyűlés ! Beszédem három fő témakörét kimeritettem volna. Összefügg azonban ugy az előbb vázolt jó belpolitikának és az ezen nyugvó helyes külpolitikának a kérdésével az a kérdés, amellyel néhány bal- és jobboldali képviselőtársam is foglalkozott a vita során : magának a_ parlamentarizmusnak és a parlamentarizmusba foglalva, a demokráciának állitólagos csődjével és a diktatúrával, mint állítólag egyedül életképes formának a lehetőségével én is kell hogy foglalkozzam. Igaz, látunk Nyugat-Európában demokratikus államokat, ahol a parlamentarizmus forma szerint, mint gépezet jól működik, nincsenek zökkenők üzemében és mégis látjuk, hogy maga az állam, — főleg annak gazdasági élete — óriási zökkenőknek van kitéve. Ott van pl. a győztes államok csoportjához tartozó Franciaország, ahol a demokrácia formái és belső erői is működésben vannak s mégis a legnagyobb gazdasági válság idejét éli át. Ebből egy elfogult, tendenciózus politikai bírálat azt a helytelen következtetést szűrhetné le, hogy ime, a demokrácia és a demokráciának államintézménybeli megvalósulása, — a parlamentarizmus — csődöt mondott, nem funkcionál jól s mint ilyen feleslegessé is vált. Tehát egy más forma, talán a diktatúra az, amely az állam életének erőit a legjobban engedi működni, és egyesítve mindazokat a hatalmi ágakat, amelyekben a kormányhozás és a törvényhozás, sőt bizonyos tekintetben az igazságszolgáltatás is parcellázva voltak, ezeket egy erős kéz irányító hatalma vezet-