Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. 97 egyetlen krajcárt áldozna, — mert nem is áldozhat, nem is fizetheti ezeknek a kötvényeknek kamatait aranykoronákban — úgyszólván a legitimálással, azzal, hogy értékessé teszi ezeket a papírokat, piacot szerez azoknak, lebonyolítja az egész^ műveletet és azok az emberek, akiknek már-már keresztet kellett vetni ezekre az országnak hozott súlyos anyagi áldozataira, legalább j ereszükben megkapják a maguk befektetett kis vagyonkáját. Mondom, ez szaktanácskozás dolga, mert kell róla tenni, kell benne intézkedni, hiszen lehetetlen, hogy a legjobbhiszemü és leghazafiasabb gondolkozású emberek azért veszitsék el vagyonukat, mert hittek az állam biztató szavának, viszont pedig nem volt meg bennük kereskedelmi és spekulatív szellem, hogy ne erre a célra áldozzák vagyonukat, ne hadikölcsön kötvénybe fektessék, hanem azon idegen valutát vagy más értékes vagyontárgyat vásároljanak és abban mentsék át a vagyonukat. T. Nemzetgyűlés! A nyugdíjasok dolgáról kell pár szót mondanom. Eljutottunk legalább odáig, hogy a magántisztviselők nyugdíjvalorizálására nézve a kormány egy olyan-amilyen javaslattal jött, amely bár egyáltalán nem elégíti ki sem magukat a magántisztviselői nyugdíjasokat, sem pedig minket, akik az ő érde^ keiknek szociális és becsületes módon való megoldását szeretnők látni, de hisszük, hogy mégis meglesz dmény, hogy ezt a javaslatot, amelyet a költségvetés miatt ideiglenesen levettek a napirendről, javított formájában fogjuk újra viszontlátni és a kormányzat fel fogja emelni a valorizálási tétel százalékát. Kernéijük ezt annál inkább, mert hiszen lehetetlen, hogy azok a vállalatok, amelyek a háború alatt és a háború utáni konjunktúrákon kihasználták a lehetőségeket és a maguk nyereségeit nem ügyetlen módon értékes vagyontárgyakba tudták befektetni: ezek alatt az esztendők alatt fizikailag és szellemileg igénybevett embereknek az energiáját, odaadott munkakészségét azzal hálálják meg, hogy egy ilyen, az ő érdekeiket védő kormányzat fedezéke mögé bújva, iyen nagyon is részleges valorizálással próbálják alkalmazottaikat kielégíteni. De ha már a kormányzat elment odáig, hogy a magántisztviselőkre nézve egy 30%-os valorizálási lehetőséget beállít, akkor a konzekvens álláspont az volna, hogy a saját nyugdíjasainál, akiknél ő a munkaadó, akiknek szolgálatát és munkaerejét o vette igénybe, szintén egyforma mértékkel mérjen és legalább a tett ígéreteit váltsa be. Mi történt az állami nyugdíjasok dolgában? A szanálási törvény A) melléklete bizonyos jogokat biztosított a nyugdíjasok részére. Amikor a szanálás miatt a nyugdíjasok békebeli ellátását egész^ összegében nem, csak bizonyos százalék erejéig adhattuk meg, a ministerelnök ur a szanálási törvény tárgyalásainak során megígérte, hogy ez a százalék a legmagasabb állástól a legalacsonyabbig fokozatosan fog emelkedni, illetve csökkenni. Ez az emelkedés nemcsak az 1924., de az 1925. évi rendezésnél sem lett betartva, sőt amikor ennek az Á) mellékletnek rendelkezése felhatalmazta a kormányt arra, hogy a tisztviselők fizetését felemelheti, ugyanakkor a harmadik bekezdés határozottan kimondotta, hogy a tényleges fizetések felemelése esetén a nyugdíjasok illetményeit állásuknak megfelelően kell megállapítani ugy, mintha az illetők ma is szolgálatban állanának. Ez törvényerejű Ígéret volt. Nem pártközi értekezleten, pártértekezleten, vagy mondjuk, a nemzetgyűlés nyílt plénumában elmondott ministeri beszéd volt ez, hanem törvénybefoglalt Ígéret, amelyet be kellett volna tartani, de az 1925. évi státusrendezés során a kormányzat azt be nem tartotta. Ennek az Ígéretnek beváltásával még hátralékban van a tisztelt kormány és kérjük, váltsa ezt be, mert hiszen ha itt is azzal a kifogással fogunk találkozni, hogy nincs fedezet, als kor mégis csak rá kell mutatnunk azokra a feleslegekre, amelyeket Smith Jeremiás ur jelentései a kormány kimutatása alapján felmutatnak. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ha a nyugdíjasokat a törvényes Ígéret alapján jobb anyagi helyzetbe tudjuk hozni, akkor kettős célt értünk el. Nemcsak azt, hogy ezeket a rosszul dotált kategóriákat megerősítjük, jogos követeléseiket legalább részben kielégtjük, hanem egyúttal azt a közvetett eredményt is elérjük, hogy az ő jobb anyagi létük és jobb fogyasztóképességük egyben az iparnak és kereskedelemnek kiszáradt csatornáiba is egy kis vérkeringést fog bevinni. A gazdasági kérdések taglalása rendjén a B-listák kezelésére kell rámutatnom. Tökéletesen megérthető, ha egy olyan felesleges tisztviselőlétszámmal rendelkező kis ország, mint Magyarország, a saját maga elhatározásából, de azért is, mert a külföld gazdasági ellenőrzésének vetette alá magát a tisztviselői létszámot minden ágazatban redukálni akarja. Ez a redukció azonban mindenkor csak a szükségesség, a pénzügyi és gazdasági szempontok által irányitható. Az lehetetlen hogy itt politikai szempontok játszanak szerepet, mint ahogyan szerepet játszanak, amikor megbízható és az illető foglalkozási ágban nagyon is hasznavehető embereket B-listára helyeznek munkaerejük teljében csak azért, mert ezek az emberek nekik politikailag meg nem felelőek, nem szavaznak parancsszóra és nem hajtanak fejet a politikai instrukciók előtt. Ellenkezőleg, ha a gazdaságosság, a takarékosság szempontjából nézzük a kérdést, akkor azt a jelenséget kell látnunlk, hogy elbocsátják a vasútnál, a közigazgatásnál az értékes és jól bevált munkaerőket, akiknek elbocsátását.^ ha ezt szükségből kell tenni, még megérthetjük, de azt már nenl értjük meg, hogy ugyanakkor betöltik az állásukat tapasztalatlan, oda nem való emberekkel, csak azért, mert azt hiszik, hogy ezek mindenre kész eszközei lesznek a hatalmi politikai apparátusának. (Reisinger Ferenc: Csúf politika! — Bud János pénzügyminister: Ezt a képviselő ur maga sem hiszi el!) Én egy szót sem mondok olyat, amit nem hinnék el. A hit csak olyan gondolatrégiókra vonatkozik, ahol tapasztalati tényekre nem támaszkodhatunk. Ebben a dologban azonban az adatoknak egész tömege áll rendelkezésünkre. Jönnek hozzánk a B-listára helyezett és állásukból elmozdított emberek, akik egyúttal prezentálják az utánuk alkalmazott emberek neveit, akiket anélkül, hogy szakismeretük, képzettségük megvolna, tömegesen tesznek a kiképzett emberek helyére. (Reisinger Ferenc: Ezek beigazolt dolgok! Adatokat, aktákat mutattam be én is, A vasútnál egész rendszer ez!) Elnök: Csendet kérek! (Reisinger Ferenc: Hajlandó a pénzügyminister ur segíteni rajtuk, ha adatokat hozok!) Csendet kérek! Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Nagy Vince: Bármilyen röviden, de foglalkoznom kell a tanítók ügyével is. Méltóztatnak 14*