Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

M À nemzetgyűlés 52è. illése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. tóztassék beszédét vagy megtartani, vagy attól elállani. (Zaj.) Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Tudomásul! veszem a t. Ház méltányosságát. Végighurcoltak engem egy csomó beszéden s a többséghez tartozóknak engedélyt adtak arra, hogy a tárgytól eltérjenek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Perlaki György: Megkapta Horváth Zoltán is!) nekem azonban ezt nem adták meg. (Félkiáltások a s&élsőbaloldalon: Hallatlan!) Én Horváth Zoltánt nem biztam meg képviseletemmel, ennek következtében arra, hogy rólam valaki mit mondott, hogy velem szemben hogyan érvelt, nem Horváth Zoltán t. barátom, akit nagyon nagyrabeesülök, hivatott nyilatkozni, hanem ezt a jogot magamnak tartom fenn. T. Ház! A szóbanforgó ügyben azt látom, hogy az egész ügyet helytelenül kezelik. Két dologról van szó: az egyik az általános tanuzási kötelezettség, a másik pedig a képviselők abszolút mentelmi joga. Ha arról volna szó, hogy őrgróf Pallavieini Györgyöt — általában elvonatkozva attól, hogy itt a Házban tett-e nyilatkozatot vagy nem — kikérnék a Háztól, mert tanuzási kötelezettségének nem akar eleget tenni, akkor azon a véleményen volnék, hogy egyáltalában nem lehet vita tárgya az, hogy őrgróf Pallavieini György tartozik tanúvallomást tenni s ha a Ház az ő mentelmi jogát felfüggeszti, akkor vele szemben kényszerítő rendszabályok is alkalmazhatók. A jelen esetben azonban nem erről van szó. Őrgróf Pallavieini György itt a Házban tett nyilatkozatot, itt a Házban emelt vádat a ministerelnök úrral szemben. Még pedig két vádat emelt: az egyik az, hogy tudott a szokolhamisitási ügyről, a második pedig, hogy amikor a frankhamisitási ügy kiderült, mindent elkövetett, hogy ez az ügy eltussoiltassék. A képviselőt arra vonatkozólag, amit a Házban mond, abszolút mentelmi jog illeti meg. Ennek következtében a Házban tett nyilatkozatával kapcsolatban vele szemben kényszeritő rendszabályok soha nem alkalmazhatók. Ezt a kérdést nem lehet egy, az abszolút mentelmi joggal össze nem függő általános tanuzási kötelezettséggel konfundálni. (Hegymegi-Kiss Pál: Közönséges hatalmaskodás!) Amint nem lehet vádat emelni amiatt, amit a képviselő a Házban mond, épugy nem lehet amiatt, amit a képviselő mond, vele szemben egy tanuzási címlet alatt kényszerrendszabályokat alkalmazni és egy ilyen címlet alatt vele szemben büntetéseket alkalmazni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert ha igy csavarnék el a dolgokat, akkor a képviselőt azokért a nyilatkozatokért, amelyeket a Házban tesz, a kormány mindenkor a maga nyomozó közegei, vagy vádhatóságai révén, mint tanút idéztethetné meg, ilyen módon csikarhatna ki belőle adatokat, amely adatok különben rendelkezésére nem állanak (Herczegh Béla: Akkor ne beszéljen!) és amennyiben ezeket az adatokat a képviselő nem bocsátaná rendelkezésére, akkor vele szemben alkalmazhatja a tanura vonatkozó kényszerrendszabályokat. (Horváth Zoltán: Ez az, amit spanyol inkvizíciónak neveztem!) így tehát az általános tanuzási kötelezettség szemben áll egy másik abszolút joggal, ez a képviselőnek abszolút mentelmi joga, amelyet semmi sem alterálhat. Erről a jogról maga a képviselő nem mondhat le, mert e közjog nem az ő egyéni joga, hanem az az egész nemzetgyűlést vagy képviselőházat, illeti meg. (Horváth Zoltán: Megkótyagosodtak a hatalmuktól!) Ebben az esetben tehát kétségtelen, hogy kényszereszközök nem alkalmazhatók, még kevésbé alkalmazható Pallavieini György őrgróffal szemben bármiféle büntetés, ami a tanúvallomást megtagadó tanúval szemben alkalmazható volna. Szembevettetik ezzel, hogy Pallavieini György őrgróf ezt a nyilatkozatot a sajtó útján is megismételte, tehát az immunitás védelme nélkül. Tényleg megismételte Pallavieini György őrgróf sajtó utján a nyilatkozatát. Ebből azonban csak az következik, hogy e nyilatkozatért esetleg mint terhelt, esetleg mint vádlott a sajtójog szabályai szerint tartozik helyt állani, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) — önállóan a nyilatkozatért — ellenben azt az abszolút mentességet, hogy a Házban tett nyilatkozataiért nem vonható felelősségre, ez a nyilatkozat semmiféle tekintetben nem altérai ja, tehát a Házban tett nyilatkozatai alapján vele szemben mint tanúval szemben sem alkalmazhatók kényszerrendszabályok, vele szemben mint tanúval sem alkalmazható büntetés. (Halász Mórié: Itt a csavarás!) Mi a célja tehát annak, hogy Pallavieini György őrgróffal szemben tanuzási kényszert kivannak alkalmazni? Ezt egyáltalában nem tudnám megérteni, mert hiszen egy kikényszeritett tanúvallomásért a tanú tulajdonképen nem tartozik felelősséggel. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Jogászilag beállitva a kérdést, ha valaki nem akar vallani és tanúvallomásra kényszeritik, akkor e tanúvallomásának tartalmáért, ha a tanú csak kényszer alatt tesz vallomást, alapjában véve a tanút felelősségre nem lehet vonni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ebben az esetben azonban még azt a kérdést kell külön felvetnem, hogy ha Pallavieini György őrgróf tanúvallomást tesz, e tanúvallomásért, bármi legyen annak tartalma, tulajdonképen micsoda deliktum alapján lehet őt felelősségre vonni? Hogy a kormány ellen hamis vádat emel tanúvallomásában, amint itt hallottam, egyeseket hangosan, vagy félhangon erről diskurálni? A kormány elleni vádnak emelésére az a hatóság, amely előtt tanúvallomást tesz* egyáltalában nem illetékes; a kormány elleni vádemelésére a királyi ügyészségnek nincs semmiféle hatásköre. A kormány elleni vád szempontjából a kormány nyomozó közegei nem nyomozhatnak, a vádhatóság képviselete vádat nem emelhet, hamis vádról tehát a kormánnyal szemben, bárki a kormányra vonatkozólag bármilyen vallomást tesz, beszélni nem lehet. Miről lehet tehát szó? Szó lehet a kormány megrágalmazásáról. De ha csak erről van szó, akkor minek kell ez a kerülő ut. hiszen ott van őrgróf Pallavieini György nyilatkozata, amelyben az immunitástól megfosztja magát; ott a kormány megrágalmazottnak tartja magát s a kormánynak módja van ezen az alapon vádat emelni. (Ugy van! bal felől.) Más felelősséggel a tanú egyáltalában nem tartozik. Előttem tehát meglehetősen titokzatos volna, ha nem volnék kénytelen később rájönni a rejtély titkára, hogy tulajdonképen miért akarják) őrgróf Pallavieini Györgyöt tanuzásra kényszeríteni akkor, amikor van egy immunitási felelősség nélkül, immunitási védelem nélkül megtett, sajtóban közzétett nyilatkozata, amelynek alapján a kormány hozzáférhet és amelynek alapján a kormány vagy a ministerelnök ur, ha megrágalmazottnak tekinti magát, ellene vádat emelhet. (Horváth Zoltán: Állítsák oda!) Ez annál is inkább igaz, mert hiszen Jia.